30. Susana…

Sziasztok! 

Már éppen lefekvéshez készülődtem, amikor beugrott, hogy holnap nem elég, hogy dolgozom, de hosszú napos leszek, ergo este 10 előtt nem kerülök gép elé. Úgyhogy most dacolva a párommal, (aki már másfél órája is rondán nézett amiért nem akartam lefeküdni, hanem helyette e-mailt írtam), gyorsan válaszolok a kérdésekre és felrakom a frisst. 

Először is jó itthon, főleg, hogy ilyen aranyosak vagytok, és írtok komit. 

Ami a nyaralást illeti, nehéz lenne pár sorban leírni. Alapból imádok mindent, aminek köze van a görögökhöz. Saláta, emberek, környezet, dinnye...

Már jártam ott egyszer, akkor a Chalkidiki-félszigeten, de most is fantasztikus volt. Ők valahogy mindig mosolyognak, az időjárás csodálatos -én még esővel nem találkoztam arrafelé- kedvesek, nem sietnek, bár ez a déli emberekre általában igaz. A szálloda beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, tudjátok szakszemmel néztem, a tengerpart homokos volt. (Pár éve jártam Horvátországban pont kavicsos partot fogtunk ki, soha többé.) Nem találkoztam medúzával se polippal. Viszont gyönyörű kagylókat találtunk a homokban.

Apropó homok, képzeljetek el nyolc 25 és 30 közötti embert, párokat. Két srác felülről veri a száz kilót. Megvan.

Na most képzeljétek el, ahogy ezen csoport párosával homokvárat épít, versenyezve. 

Üde színfolt voltunk az biztos. 

Hajókáztunk. Jó buli volt. Ugyanúgy, ahogy a kocsikázás, bár azok az emberek őrült módon vezetnek. Voltunk discoban, bárokban... finomakat ettünk, éppen nemrég írtam Keshanak, hogy az ottani gyros és az itthon kapható ég és föld. És a kedvencem, nektek is elújságolom: rántott tintahal görög salátával. Isteni. 

Egyetlen negatívum, hazafelé az átszálláskor Athénban 2 és fél órát vártunk, mert késett a gép. 

Hétfőtől viszont jönnek a dolgos napok, igyekszem majd három naponta hozni az újat, de semmit se ígérhetek, még csak egy fél fejezetnyi előnyöm van, az meg nem sok. Ott kint meg hiába füzet, toll, idő, valahogy nem volt kedvem. De ötleteim vannak. Ennek köszönhető az is, hogy kicsit lassan haladunk az időben, de majd lesz ez másképpen is. 

És akkor a komikhoz:

Lylia, meg fogod kapni amit akarsz. J És kíváncsi vagyok a tipped bejött-e.

Sophie, a válasz a kérdésekre a fejezetben, és hamarosan írok Sarahról. Még pár fejezetnyi türelem. És majd időről időre fel fog tűnni elvégre mégiscsak a legjobb barátnője és munkatárs is. 

Kris, a pihenés megvolt, most a munka van soron. El nem tudjátok képzelni mennyit mostam, vasaltam ebben a két napban. Függővégek maradnak!!!

Rita neked is csak egy szó olvass. És jönnek a válaszok. J

Detty ami az elvonási tüneteket illeti azok nekem is voltak, mert én is több blogot követek, és Kesha és Lylia írása főleg nagyon hiányoztak. De bepótoltam. Gina is jönni fog, kicsivel később, mint Sarah. Ő egyébként okoz majd még gondokat. 

Nos ennyi lenne, és akkor jöjjön a fejezet. Jó szórakozást.

Dicta  

(Anna szemszöge)

Téblábolok az utasok között, majd amikor már elég sokan vannak, mintha csak most jutna eszembe elindulok a mosdó felé. Magamra zárom az egyik fülke ajtaját, bőrönd a wc tetejére és már amennyire a szűk hely engedi próbálok a leggyorsabban átöltözni. Pulcsi, nadrág, csizma, kabát… valamennyit lecserélem. Aztán a gyűrűm következik, fájó szívvel, de eldugom a pénztárcámba. Tükör hijján nem könnyű, de sikerül az összes hajamat a háló alá gyűrnöm, és a parókát is a fejemre illesztenem. A lencséket már a mosdó előtt teszem be, szerencsére elég gyorsan megtanultam a használatát. Aztán egy kis festék, egy sötétebb rúzs és késznek ítélem magam. A tükörbe nézve egy másik nő néz vissza rám, átlagos vagyok, nem fogok feltűnni senkinek. Persze ezzel még nincs vége, át kell jutnom az érkezési csarnokba. Ennek egyetlen útja pedig egy ajtón vezet, amely mellett egy biztonsági őr áll. Előkapom a telefonom és immáron a felvett személyiségemhez illeszkedve spanyolul mondom a magamét. Szerencsémre ő nem érti, tört angolsággal zagyválok össze neki mindenfélét arról, hogy muszáj kimennem. Ő persze tiltakozik, hogy akkor már nem tudok visszajönni, de egy percnyi győzködés után, hogy tudom és nem érdekel, muszáj visszamennem a városba megkönyörül rajtam. El se akarom hinni, hogy sikerült, de még nem nyugszom meg. A taxit ugyanaz a portás nyitja ki aki reggel is kiengedett a hotel ajtaján, udvariasan köszön, de az arcán nyoma sincs annak, hogy ismerős lennék neki. A recepciónál görcsbe ugrik a gyomrom, de mivel Kellan napközben már jelezte, hogy jönni fogok még csak igazolványt se kérnek, csupán a bejelentőlapot töltetik ki velem.

A liftben már nem bírom visszatartani a sóhajomat, hihetetlen, de sikerült. Úgy érzem magam, mint egy kalandfilm főszereplője, bejutottam.

Az ismerős szobába lépve hiszem csak el, hogy ennyire könnyen ment. Elégedetten nézek körbe, rend van, az ágynemű frissen húzva, a levegőben bútorápoló illata terjeng. Kinyitom a szekrényt a kedvesem még az éjjel átcsempészte a másik bőröndöt, így nem kellett mindent magammal cipelnem. Villámgyorsan csomagolok ki, tetszik az egymás mellett lógó ruháink látványa. Előveszem azt, amit a mai estére szánok és kiterítem az ágyon. Még nincs öt óra, nekem pedig csak fél nyolcra kell az étterembe érnem így a legjobb megoldást választva a fürdőzés mellett döntök. Az éjjeliszekrényen találok egy könyvet, azzal együtt ülök a kádba. Annyira belemerülök az olvasásba, hogy csak a víz kihűlése térít magamhoz. Egy zuhannyal igyekszem felmelegedni, majd kezdetét veszi az aprólékos készülődés.

A kontaktlencséket nem vettem ki, a hajamat átkefélem és szorosan feltekerem, majd a smink következik. Örömmel nézegetem a vadonatúj színpalettámat, eddig a natúr árnyalatokat részesítettem előnyben, de most jöhetnek a sötétebb színek. Még tust is használok, igaz szenvedek is vele rendesen, csak harmadik próbálkozásra sikerül rendes vonalat húznom. A szemem füstös árnyalatokat kap, az arccsontomra barnás pirosító kerül. Aztán az öltözés és a csizma. Szerencsére ez annak ellenére, hogy van vagy nyolc centis sarka elég kényelmes. A parókának hála a frizurám erősen hasonlít Alice hajához az Alkonyatban, vállig ér megzabolázhatatlannak tűnik. Rögzítem, aztán zselé segítségével igazítok rajta kicsit. Bámulom a tükörben, ahogy a fejem minden mozdulására ezernyi irányba mered. Az ajkaimat sötét rúzzsal hangsúlyozom, a fülembe rakom a hatalmas karikákat, a kezemre több karkötő kerül.

Kritikusan méregetem magam, mint Anna soha nem öltöznék így, de Susana megteheti. A tükörből visszanéző nő valóban vadnak és szexisnek tűnik, remélem, hogy Kellan elégedett lesz a látvánnyal. Igazság szerint ez így nem igaz, mert 99 százalékig biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz. Jó, a szoknyán lévő hasíték elég merész, és a V-kivágás is inkább kiemeli a dekoltázsom, mint takarja. De ez most szükséges és különben is mindent el fogok követni, hogy még csak eszébe se jusson féltékenykedni. A múltkor adnom kellett a látszatra, nem bizonyíthattam neki minden pillanatban, hogy mennyire csak ő számít nekem. De ma megtehetem. És meg is fogom.

Még átnézem a táskám tartalmát, átirányítom a hívásokat a vésztelefonomról a másikra, nem vihetem magammal mindkettőt, de így elérhet mindenki. Bár bízom benne, hogy senki se fog keresni. A másik meg egy átlagos iPhone, tucatáru.

A lift felé tartva ismerős emberek jönnek szemközt velem, Guri és Noel. Hallom, ahogy azon tanakodnak jól látták-e, hogy Kellan szobájából jöttem ki. A földszintre érve Bill és Wyck megy el mellettem, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatnának. A portás azonnal hív egy taxit, az álcámhoz illő akcentussal mondom neki a címet. Mintha a felvett személyiségem nevét kiáltaná valaki, de gyorsan elhessegetem a gondolatot, Baton Rougeban két ember van aki Susanaként ismer, de Nikki és Kellan tudomásom szerint az étteremben van.

A kocsiból kiszállva azonnal felfedezem a fotósokat, így biztos lehetek benne, hogy a srácok odabent tartózkodnak. Tetőtől talpig végigmérnek, főleg a hozzám legközelebb álló vizsgálgat behatóan. Várom, hogy megszólaljon, hogy felismert, de nem történik semmi. Odabent elsőként a mosdót veszem célba, szükségem van egy icipici időre, mert a gyomromban, mintha apró pillangók verdesnének a szárnyukkal, izgatott vagyok. Nem félek, sokkal inkább az motivál, hogy sikerüljön meglepnem őket. Ha a barátainkat be tudom csapni az álruhámmal, akkor másokat is menni fog. Megmosom a kezem, újrarúzsozom a számat és kifújom a levegőt.

Oké, harcra fel. Lássuk mennyire éles szeműek…

(Rob szemszöge)

Van valami a levegőben…

Van egy olyan érzésem, mintha valami nagyon nem lenne rendben. Már vagy egy órája motoszkál a fejemben a gyanú, de nem tudom mitől van. Körbenézve mindenki nyugodtnak tűnik. Az ablak mellett állok és az utolsó slukkokat szívom, Jay és Peter elmélyülten beszélget, Kris és Nikki Kellan viccén vigyorog. Már csak Ashleyékre várunk, jó lenne, ha ideérnének végre, mert rohadt éhes vagyok. Elnyomva a cigit visszaülök a helyemre, szerencsére végre nyílik az ajtó. Sajnálatos módon nem azok érkeznek akikre számítok, illetve, hogy pontos legyek rájuk senki se számított. Kellan üdvözli a látogatóit, sorban kezet fogunk, Kristen kérdez valamit így felé fordulok, nem figyelek a beszélgetésükre.

Aztán már csak a csönd tűnik fel, ami váratlanul áll be. Követem a szerelmem tekintetét és nem akarok hinni a szememnek. Hallva az új érkező kilétére a magyarázatot, már a fülemnek se. Egyszerre vagyok csalódott és mérhetetlenül dühös. És rettegek. Jeges félelem szorítja össze a szívemet, mert tudom, hogy ebből nagy baj lesz. Anna össze fog törni és én nem tehetek ellene semmit. Én vagyok az oka mindennek.

Nem válogatom meg a szavaimat, vörös köd borítja az agyamat és teszek rá, hogy az előttem állók mennyivel jobb formában vannak. Még soha nem éreztem ehhez foghatót, szívem szerint megölném ezért.

De a következő pillanatban a hangulatom 180 fokos fordulatot vesz. Bolond nőszemély. Imádnivaló, agyafúrt bolond nőszemély. Az az egy vígasztal, hogy nem csak én dőltem be neki. Na és persze az, hogy ő is megkapja a magáét ezért a tréfáért.

(Kellan szemszöge)

Nem tudom milyen arcot vághatok, de tény, hogy a bátyám és a barátom érkezése sokként ér. Nem mintha bármi bajom lenne velük, de azonnal átfut az agyamon, hogy a kedvesem perceken belül megérkezik és az is, hogy ők még nem ismerik a valódi kilétét. A többiek előtt viszont az álcája titok, egyelőre, úgyhogy érdekes estének nézünk elébe. Az is felmerül bennem, hogy vajon mennyiben zavarja ez a nyerési esélyeimet. Mert ha igen annak nagyon nem örülnék. Nem foghat ki rajtam a bestia. Nincs sok időm azon agyalni mit tegyek, mert Brandon megállíthatatlanul jön felém.

- Hé, öcsi, mi van veled, odagyökereztél? – azonnal a szokott módon megölel és kezet fogunk.

- Hát ti meg, hogy kerültök ide? – kérdezem.

- Gondoltuk meglátogatunk – nyújtja a kezét Scott is.

- Nem is örülsz nekünk? – jön a kérdés – nyugi csak a hétvégére maradunk.

- De, - próbálok lelkes arcot vágni. – De honnan tudtátok, hogy itt vagyok?

- Csak véletlenül. Mondtad anyának, hogy melyik hotelben szállsz meg, éppen odaértünk amikor a barátnőd kijött és beült egy taxiba…

- Erick húzta a rövidebbet, ő vitte be a táskákat. De lassan ideér, mert szóltunk neki, hogy hova jöjjön.  Mi meg követtük a csajt. Tényleg, ő hol van?

Hát ez engem is nagyon érdekelne…

A szememet automatikusan az ajtó felé kapom, lassan nyílik. Figyelem az éppen belépőt és tátva marad a szám. Gyönyörű, a ruha kiemeli minden domborulatát. Az arcát rakoncátlan tincsek keretezik, olyan mintha most kelt volna ki az ágyból szeretkezés után. Meleg őzikeszemek, csábító ajkak… Ez Anna?  

Próbálom felfedezni a fekete ruhába öltözött démonban az én smaragdszemű kedvesem vonásait, de nem nagyon sikerül. Aztán mosolyra húzza a száját. Igen, ez Anna! A fenébe, bevetette a nehéztüzérséget.

Úgy érzem, mintha egy láthatatlan kötélen húzna maga felé. Nem tudok parancsolni magamnak, és bár nem így képzeltük el a dolgot már nem érdekel semmi. Oda kell mennem hozzá, át kell ölelnem a karcsú derekát és megcsókolnom az édes ajkait. Érezni akarom, az ízét a számban, az illatát az orromban, a bőrét a kezem alatt. Szinte megigéz, ahogy a szempillái alól csábítóan néz fel rám és amint hozzáérek szorosan a karjaim közé simul. Távolinak tűnik a bátyám ugratása, hogy elég lesz már. Rob kiáltása aztán kirángat a bűvöletből, és csodálkozva látom, hogy Anna terve bevált. De aztán elszabadul a pokol.  A haverom szavai a padlóba döngölnek, próbálok közbevágni, de képtelenség megállítani. Látom a szemén, hogy elborult az agya, próbálom védeni a kedvesemet tőle, szerencsére Scott a segítségemre siet.

Gyorsan eljön az a pillanat, amikor az én elmémet is elborítja a méreg, az, hogy Anna régi pasijához hasonlít már sok nekem. De szerencsére aztán a dühe amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is illan. Már éppen megnyugodnék a mosolygó arcukat látva, de egy fél pillanat múlva kiderül, hogy korai volt az örömöm. A java még hátravan… ahogy reméltem.

(Anna szemszöge)

Elkapok egy pincért, aki egy ajtóra mutat. Arra, amely mögött az a különterem van, amiben kedd este is vacsoráztunk. Hihetetlen, hogy csak három napja volt… Kinyitom és megállok egy pillanatra. Szemlátomást páran még nem értek ide, ami nem olyan nagy baj a tervem szempontjából. Rob és Kris egymás mellett ül szokás szerint és beszélgetnek, Taylor úgy tűnik telefonál, Nikki, Peter és Lisa éppen összenevet valamin, Jay két nekem háttal álló férfival beszélget. Nem tudom ők kik lehetnek, de aztán végre meglátom a számomra legfontosabb személyt, így nem is foglalkozom velük. Kellan engem néz, az arcáról csodálat sugárzik felém. Egy pillanatra összekapcsolódik a tekintetünk, aztán elindul. Én se tudok egyhelyben maradni, amint összetalálkozunk hozzábújok. Habozás nélkül a számra tapasztja az ajkait, a nyelve követelőzően játszik az enyémmel, az ujjai a tarkómra simulnak.  

- Úgy hiányoztál – suttogja a számba. – Gyönyörű vagy…

A közelsége, az illata, a teste felébreszti a vágyaimat. Elfelejtem hol is vagyok és miért jöttem ide, csak Ő létezik. Aztán a kábulatnak sajnos gyorsan vége szakad, egy hang kirángat és magamhoz térít.

- Itt meg mi az ördög folyik? – Rob, mert a mondat az ő szájából ered felháborodottan kiált fel. – Kellan, ki a franc ez a nő?

Felé fordulva felfedezem, hogy most már valamennyien állnak és minket néznek. Elégedett vagyok, mert szemlátomást egy kivétellel senki se tudja ki vagyok. Kellanre nézve látom, hogy ő is ádázul mosolyog, én se tudom titkolni az elégedettségemet.   

- Susana, kislány, tyű de dögös vagy. Ennek a mázlistának piszok szerencséje van, hogy rád talált. – Így, hogy felém fordultak felismerem Brandont és Scottot. Ők meg hogy kerültek ide?!

Magyarázatot kérni nincs időm, a kedvesem bátyja megölel és puszit nyom az arcomra, a barátjuk is felém lép, de Rob újra kifakad, ezúttal még hangosabban.

- Kellan, KI A FRANC EZ A NŐ? – a kérdezett nyitja a száját, de megint megelőzik.

- Hát Susana, az öcsém barátnője. Ti még nem találkoztatok? – értetlenül néz a többiekre ők meg vissza ránk.

- A BARÁTNŐJE? – Rob úgy kiált fel, mintha valaki eltalálta volna a nemesebbik testrészét. Még sose láttam ennyire kiakadva, úgy néz ki, mint aki menten felrobban. – TE ROHADÉK… Van pofád átverni Annát? Barátnőd van? Micsoda aljas szemétláda vagy…

Csak mondja, mondja és közben megindul felénk, mire Kellan azonnal elém áll, és látom, hogy a bátyja és a barátjuk csatlakozik hozzá. Próbálok átlesni a válluk felett, de nem megy. Végre találok egy kis rést, hát amit ott látok az nem túl megnyugtató. Egyetlen személy kivételével -aki próbál nagyon komoly és mérges arcot vágni, de kis hijján kirobban belőle a nevetés- mind zavarodottnak tűnnek. Kris, akárcsak a párja ölni tudna a tekintetével, a máskor mindig mosolygó Taylor is dühösnek tűnik. Legnagyobb meglepetésemre Peter és Lisa is csalódottan figyel bennünket. Jay szeme ugyan villámokat szór, és látom, hogy az ujjai ökölbe vannak szorítva, de közben fürkésző pillantásokat vet felém.

Rob még mindig mondja a magáét, én meg azon gondolkodom mi lenne a leghatásosabb, hogyan állítsam le. Aztán látva, hogy felemeli az öklét, a cselekvés egyre sürgetőbb lesz. Szerencsére Scott közbelép és elüti a kezét éppen akkor, amikor én is felsikítok.

- No, ningún daño mi amor –Túlságosan beleéltem magam a szerepembe, önkéntelenül is spanyolul szólalok meg. Rögtön mindenki felém fordul, így kihasználom a helyzetem és közéjük furakodom. Abban biztos vagyok, hogy akármilyen dühös is pillanatnyilag, Rob egy nőt soha nem ütne meg. Az meg nem viselném el, ha a kedvesemhez érne.

- Igaz, még annyit se érdemelsz, hogy megüsselek. – A hangjából megvetés sugárzik. Rólam nem is vesz tudomást, csak Kellanhez beszél. – Rátaláltál egy csodálatos nőre, magadba bolondítottad és most össze fogod törni a szívét. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen szar alak vagy. Anna mindent megtenne érted, te meg alig pár órával azután, hogy elutazott másik nőt csókolgatsz. És még csak nem is először. – A szemei hirtelen összekapcsolódnak az enyémmel. – Én a helyedben egyetlen szavát se hinném el, bármit mond is neked.

Nem látom, hogy felismerne, gyorsan el is fordul tőlem, és a hátam mögé néz.

- Mégis mi a francra számítottál? Hogy szépen hallgatunk az egészről majd előtte? Nem ezt érdemelte tőled. Nagyobb gazember vagy, mint az exe.

Érzem, ahogy Kellan megmerevedik, nyugtatólag végigsimítok a karján, de nem reagál. Ez idióta ötlet volt Anna. Rohadtul idióta ötlet.

Rob elindul az ajtó felé, az arca kiismerhetetlen. Nem tudom mi járhat a fejében, de a lelkiismeret furdalásom azonnal feltámad. Meg kell állítanom!

Amennyire a csizmám sarkai engedik a leggyorsabb léptekkel indulok utána. Szerencsére pár méter után megtorpan és hátranéz, sejtésem szerint arra vár, hogy Kris csatlakozzon hozzá. A váratlan mozdulatától nem tudok már megállni a mellkasának csapódok és azonnal átölelem.

- Sajnálom – suttogom neki. Rettenetesen szégyellem magam. – Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Olyan tipikusan angol vagy, nem látsz tovább az orrodnál…

Dermedten áll, aztán lassan eltol magától én pedig félve emelem rá a tekintetem.

- TE? Te istenverte bolond nőszemély! Azt akarod, hogy szívinfarktust kapjak? – ezzel felkap és most már vigyorogva forgat meg.

- A kurva életbe Rob, rakod le azonnal azt a ribancot… - Kris hangja felháborodottan csattan a levegőben, mire azonnal megáll velem. A lábam ugyan még mindig nem éri a földet, de elég egy pillantás a barátnőm csípőre tett kezeire az se marad így sokáig.

- De kicsim, én csak…

- Te csak, te csak… Hát itt mindenkinek elment a józan esze. Nem elég, hogy Kellan ezt a cicababát csókolgatja még te is úgy ölelgeted, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb…

A pillantásom Nikki arcára esik, aki látom, hogy a szája szélét rágja kínjában. Aztán megvillan a szeme és megszólal.

- Ugyan már Kris, a csaj biztos nem tudott Annáról. Most, hogy látja a lényeget szépen békén hagyja Kellant. Ugye? – néz rám kérdőn, mire felemelem a fejem. – Szépen elbúcsúztok... És Kellan szerintem Anna meg fogja bocsátani, hogy kicsit elcsábultál. De jó lenne, ha szépen elengednéd a csajt és nem találkoznátok többet. 

Még jó, hogy megkértem, hogy segítsen, ezzel most sokat javított az esélyeimen a győzelmet illetően. De talán nem ártana ingerelni még egy kicsit...

- Non. Én nem elhagyni mio amore. Én szeretni őt, mi corazón… És ő is engem, derecho?

A tekintetem összekapcsolódik Kellanével, a szájáról leolvasom, hogy azt súgja spanyolul, hogy bestia. De a szemei ragyognak, aztán Nikki felé fordulva válaszol.

- Én szeretem Őt. Nem fogom elhagyni amíg csak nem kéri. És szerintem Anna meg fogja ezt érteni.

- Mit fog Anna megérteni? – Na, végre, már azt hittem sose érnek ide. Második menet indul.  Luca hangja vészjósló, ismerem már ezt. Semmi jót nem ígér. Éppen megszólalnék, de Brandonnak úgy látszik határozottan van érzéke ahhoz, hogy mindig a legrosszabbkor nyissa ki a száját.

- Oké, akkor most higgadjunk le. Fogalmam nincs miről beszéltek. Öcsi, te egyszerre két csajjal jársz? Ki a franc az az Anna? És miért Isteníti mindenki? Most akkor pontosítsunk, ő itt Susana a barátnőd, igaz?

Mindketten önkéntelenül bólintunk, a kedvesem mellé lépek aki azonnal magához húz.

- És hol van az a másik csaj? És most komolyan – néz rám kérdőn – téged nem zavar, hogy rajtad kívül mással is…

- Non, - rázom meg a fejem. – Én szeretni őt, ő szeretni engem. No problemo.

- Ti ostoba kis ribanc… - Hűha. Ashley ilyet is tud?! Ezt eddig elhallgatta előlem. Kellan kajánul vigyorog, ez így nem tisztességes. Ash dühös fúriaként indul meg felém, de két lépés után a párja a derekánál fogva visszahúzza. Oké, még nincs minden veszve…

- Tipo, ezt majd én elrendezem – a következő pillanatban előttünk terem, már csak azt látom, hogy Luca felemeli az öklét és az nagyot csattan…

(Kellan szemszöge)

Sajnos Ashley nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár erről Luca tehet. Miért is fogta vissza? Na mindegy, a meccs első menetét Anna nyerte, a második viszont az enyém. Vigyorogva figyelem ahogy a kedvesem magából kikelve olaszul ordít az unokatestvérével, mert a srác be akart húzni egyet nekem. Szerencsére nem jött össze neki ami Ericknek köszönhető, aki velük együtt érkezett meg és csakúgy, mint nemrégen Scott Robét elütötte az öklét így az az ő karján csattant. Úgyhogy most döntetlenre állunk.

A tirádának ami valószínűleg nem az olasz dicséretét jelenti, főleg, hogy szinte toporzékol előtte és közben a mellkasát böködi hirtelen szakad vége. És csak azért, mert több szájból is egyetlen név hangzik el.

- Anna…

- Solo…

- Anna…  

- Tudtam…

Vigyorogva figyelem, ahogy köré gyűlnek és alig akarnak hinni a szemüknek. Amit persze nem csodálok. Vet még egy lesújtó pillantást a rokonára aztán mosolyogni kezd. Elégedettnek tűnik.

- De hát… - Kris közvetlen közelről szemléli, félrehúzza a paróka tincseit és az arcát vizsgálgatja. – Ezt nem hiszem el.

- Bocs srácok, oké, tudom nem volt szép dolog, de muszáj volt tesztelni, hogy beválik-e az álcám. Látod Honey – öleli át a derekam – megmondtam. Mind elhitték.

- Oké, Cica – csókolom meg azokat a csábító ajkait.

- De hogy jutott eszedbe? – kérdezi Lisa. – Mármint ez az egész?

- Hát Halloweenkor Ni… - elharapja a szó végét – egy barátnőmmel buliztunk, és ő javasolta. És mivel ott Kellan nem ismert fel, gondoltam most is beválhat.

- Tudtam, - lép mellénk Jay – annyira emlékeztettél valakire, a csaj az újságban, csak ott félig takarásban voltál. Meg szerintem legtöbben nem is az arcodat nézték…

Felmorranok, mert értem a célzást, de aztán látva, hogy elpirul vigyorogni kezdek.

- Na jó, álljunk csak meg. Most már semmit se értek. – A bátyám nem tűnik boldognak. – Akkor ki a franc vagy te?

Büszkén figyelem, ahogy bemutatkozik neki aztán a barátaimnak is. Tátott szájjal figyelik, és a csodálkozásuk csak még nagyobb lesz amikor megtudják, hogy miért is van szükség erre az egészre. Persze közben kapok pár szemrehányó pillantást, nem kétlem, ezért még elővesznek.

A beszélgetésnek ami most már felszabadult, a pincérek érkezése vet véget. Megrendeljük a vacsoránkat, végre nyugodtan hozzáérhetek amikor csak akarok. Evés közbe csak úgy röpködnek a poénok, ha más is van a teremben előveszi az édes akcentusát, de ha magunkra maradunk azonnal visszavált. Figyelem, önkéntelenül teszi. Egyszerre csacsog a lányokkal, a következő pillanatban válaszol a barátaim kérdésére, és közben a keze valahogy mindig hozzámér. Én se tudok elszakadni tőle és szerencsére nem is kell.

Az étteremből is kézen fogva lépünk ki, látva a fotósokat azonnal közelebb húzom magamhoz. A többiek észrevétlenül közrefognak bennünket, azért jobb nem kísérteni a sorsot.

Cirógatom a combját, már alig várom, hogy a hotelbe érjünk. Ez a felettébb csábító ruha beindította a hormonjaimat.

- Kellan – hajol a fülemhez. – Ha ezt nem hagyod abba, annak rossz vége lesz…

Kérdőn nézek rá, mire megérzem a tenyerét az ágyékomon. Istenem. Aztán vet egy jelentőségteljes pillantást a másik oldalon ülő Brandonra. Igaz. Bármit megosztanák a bátyámmal kivéve Annát. Még a látványát se. Együtt liftezünk fel az emeletre és búcsúzunk el egymástól, holnap megint meló, mindenki korán ágyba akar bújni szerencsére. Nekem is ez a legfőbb célom, de sajnos nem jön össze. Belépve Anna azonnal megindul a fürdő felé, hogy megszabaduljon az álcájától. Kacéran néz vissza rám, azonnal biztosítom arról, hogy követem csak egy percet kérek. Amikor becsukódik mögötte az ajtó a szobaszolgálatot tárcsázom és rendelek. Öt percet kérnek így türelmetlenül, de várok. Próbálok meghitt hangulatot varázsolni, bár ez neki kétségkívül jobban megy. Mikor végre kopognak azonnal kinyitom. És sajnos a tervemnek annyi, mert az ajtó előtt bár pezsgő van a kezében de nem a pincér áll...

(Anna szemszöge)

- Luca Salti meg ne próbáld még egyszer - szívem szerint jó alaposan megráznám a kedvenc rokonom. Bár most ez a jelző közel sem igaz. – Mi a franc ütött beléd? Elment az eszed? Ki tanított téged arra hogy először üss, utána kérdezz? Paolo bácsi és Julia néni biztosan nem.

Alig látok a méregtől, oké számítottam arra, hogy dühbe gurul, sőt ismerve a vérmérsékletét reméltem is. Ezért lett ő a másik kiválasztottam Kris mellett. De ez túlmegy minden határon. Már megint meg akarta ütni Kellant és ezt nagyon nem értékelem. Az arcáról döbbenetet olvasok le, és hirtelen esik le, hogy elárultam magam. Önkéntelenül olaszra váltottam. A szemében felismerés csillan és hirtelen több irányból is a nevemet mondják.

Végülis, a célom már elértem. Mert, hogy nem ismertek fel az tuti. A kis fogadásunk döntetlen lett, az is megfelel. Mert az este Kellan csőbe húzott. Mostanában sokszor teszi ezt. A dolog lényege az volt, hogy vajon kik lesznek kiakadva a legjobban. Egy lány, egy fiú. Én Krist és Lucat mondtam, ő Ashleyt és Robot. A lányok esetében nyertem ez egyértelmű. És ezért hálás is vagyok az unokatestvéremnek, mert ha ő nem állítja le a barátnőjét, szerintem Ash még nekem is esett volna. A srácok esetében viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár ez az én hibám.

Az én hibám? Nem. Ha nem akar először ütni akkor szerintem hatásosabb előadást prezentált volna Robnál, de így sajnos közbe kellett lépnem. Na jó annyira nem bánom, mert azt azért nem akartam, hogy bántsa a kedvesem.

Kiszakadva a merengésből figyelem a körénk gyűlő embereket, mind hitetlenkedve méreget. Most már értem Jay arckifejezését, és egyúttal csodálom, hogy ő volt az egyedüli aki emlékezett a képekre, hiszen Ash és Luca is kielemezte velem őket. Kellan büszkén néz rám, de a magyarázkodást persze rám hagyja. Kis hijján elárulom Nikkit, de vet rám egy célzatos pillantást és leesik, hogy van itt valaki aki előtt ezt nem kéne. Mert Brandon ugye még mindig nem tudja, ki volt az a vörös angyalka.

Brandon… mintha csak Kellant látnám, nem a külsejében, mert abban a kedvesem viszi a prímet, de a gesztusaik, a reakcióik kísértetiesen hasonlóak.

- Akkor kezdjük elölről. A nevem Anna Gádor Mc’Gee. Én lennék az a nő akit a többiek annyit emlegettek. Erick sajnálom, hogy az unokatestvérem megütött, bocsánatot fog kérni érte. Ugye, caro? – húzom össze a szemöldököm, mire már nyújtja is felé a kezét békítőleg.

- De miért nem ismertek fel a többiek – néz rám kétkedve a kedvesem bátyja.

- A paróka és a kontaktlencse miatt. Meg nem igazán szoktam így öltözni.

- Akkor most miért teszed? – Húh. 

- Üljünk le – mindenki eleget tesz a kérésemnek, én meg belekezdek. – Azért van szükség erre az egészre, mert én Rob barátnője vagyok. Mármint az álbarátnője.

Szerencsére még éppen időben szúrtam közbe ezt, mert mindhárom fiú egyszerre emelkedik meg a székben. Én meg elmesélek nekik mindent. Úgy nagyjából. Az első találkozásunkat, azt, hogy miért találtuk ki ezt az egészet. Némán hallgatnak és nem kérdeznek semmit ami kicsit furcsa, de sejtésem szerint a dolog ezzel még nincs letudva. Egész vacsora alatt van egy ilyen érzésem, lopva folyton engem és Kellant vizslatnak, de igyekszem nem venni tudomást a dologról. Különben is, én már Los Angelesben is elmondtam volna a dolgot Brandonnak, csak a kedvesem nem akarta.

További magyarázat helyett inkább Kellannel törődök, és próbálom megfékezni, mert a keze bár látom rajta, hogy önkéntelenül teszi egyre többször kalandozik a combomra. Hogy pontos legyek a szoknyám alatt a combomra. És azok a lassan cirógató ujjak csöppet se hagynak hidegen. A vacsora végül jó hangulatban telik, és szerencsére viszonylag gyorsan be is fejeződik. Indulás előtt még mi lányok igénybe vesszük a mosdót.

- Oké, - veszi át Nikki a szót. – Senki nem fog árulkodni. Brandon nem tudhatja meg, hogy én meg ő…

- Mármint te meg Ő – Lisa szeme kikerekedik, a többiek már tudhattak a dologról, mert nem lepődnek meg. Nikki elmeséli pár szóval a történteket, amit én azért kiegészítek ezzel-azzal.

- Nem árulsz el, ugye? – kérdezi, mire azonnal megrázom a fejem.

- Hát persze, hogy nem. – Még csak az kéne, neki köszönhetem a boldogságom, ha nem vesz rá az álruhára akkor, nem bújok Kellan ágyába. Nem hallottam volna, ahogy a nevemet mondja álmában és talán soha nem szántam volna rá magam, hogy beismerjem akár csak magamnak is, hogy szerelmes vagyok belé. És akkor most nem lennék ilyen hihetetlenül szerencsés, hogy ő a párom, és nem érezném úgy, hogy majd szétfeszíti a boldogság a szívemet.

És ez hamarosan fokozódni fog, csak érjünk már egyszer a hotelbe. Szerencsére a távozásunk és az oda történő megérkezésünk akadálymentes, a liftből kilépve boldogan indulok vele a szobája irányába. Belépve először az álcámtól akarok megszabadulni, mert a paróka azért nem a legkényelmesebb találmány.

- Jössz? - nézek a kedvesemre, felcsillan a szeme amikor látja, hogy éppen bújok ki a ruhámból.

- Rögtön...

Nem várok rá, sietve dobálok le mindent a földre, lebontom a hajam, kidobom a lencséket. A hálóból mocorgás szűrődik be, én meg gyorsan eltávolítom a sminkem. Mikor végzek úgy döntök egy zuhannyal Susana utolsó nyomaitól is megszabadulok, mert „hozzá” egy kicsit fűszeresebb parfümöt használok. Sokáig állok a víz alatt és már kezdek türelmetlen lenni. Miért nem jön már? Minden idegszálam vágyik rá, ő meg itt kéreti magát. Miután már vagy öt perce vagyok a zuhanyzóba elunom a dolgot. Oké, ha Mohamed nem jön a hegyhez akkor a hegy megy Mohamedhez. Kíváncsi vagyok miben mesterkedhet. Nagyon remélem, hogy egyre gondolunk és ennyi várakozás után minimum az ágyban találom. Meztelenül lépek a szobába és azonnal rá kell jönnöm, hogy a szeretkezésre vonatkozó terveimet félre kell tennem. Hosszú időre.