71. Mindenre van megoldás...

(Rob szemszöge)

Már reggel volt egy olyan érzésem, hogy valami történni fog.

Pedig a nap jól indult, ma mindenki vidáman mászkált, és ez szerintem Annának köszönhető. Nem tudom mitől, de ha ő itt van, vagy ha tudjuk, hogy ide fog jönni, az mindig hatással van a hangulatunkra. Hétfőn este is, a repülőn még kissé letargikusak voltunk, de amikor meghallottuk, hogy mit művelnek Sarahval a telefon másik végén, nekünk is nevetnünk kellett. Tegnap Kellan le se tudta volna tagadni egész nap, hogy mennyire hiányzik neki, folyton a telefonját bámulta, ma meg mást se csinált, mint vigyorgott össze-vissza.

Mondjuk a hangulat fokokat romlott amikor kb. egy órája felbukkant Friedman. A Summit elnökének megjelenése a forgatáson eddig még sose jelentett jót, és most is tartok attól, hogy vajon mi a francot akarhat. Hirtelen ugrik be, hogy Steph, az ügynököm tegnap és ma is többször keresett, de elfelejtettem visszahívni. Valahogy van egy olyan sejtésem, hogy ő tudná a választ a kérdésemre.

Zsebre dugott kézzel követem az öreget, és csak tanácstalanul megemelem a vállamat, amikor Kellan meglök menet közben, és kérdőn néz rám.

Honnan kéne tudnom, mit akar? És pont tőlünk, kettőnktől?

Leülök egy székre, már nyúlnék a cigimért, mikor leesik, hogy még csak rá se gyújthatok, mert az épületben nem szabad dohányozni. Csak forgatom az öngyújtóm, legutóbb akkor éreztem ilyen frusztráltan magam, amikor még a Winchester Collegeban behívattak az igazgatói irodába, mert Tommal kicsit túl jól éreztük magunkat az egyik szünetben.

És hamarosan ki is rúgtak bennünket…

- Nos… – szólal meg végre Friedman, de rögtön abba is hagyja a beszédet, mert kivágódik az ajtó.

A francba. Jövőbe látó ez a nő vagy mi? Elég csak rágondolnom arra, hogy ő biztosan kirángatna bennünket abból a szarból, amibe valószínűleg nyakig benne vagyunk, és máris megjelenik.

- Rob – indul meg felém egy olyan mosollyal az arcán, hogy attól megolvadnának a jéghegyek. Itt valami nagy baj lehet, ugrik be azonnal, mert úgy simul hozzám, hogy az már majdhogynem szeméremsértő. És szájon csókol.

Oké, hogy adni kell a látszatnak, de még sose vitte ennyire túlzásba. Még Tenerifén se, pedig akkor elég sokat ittunk, és nem rajtam múlt, hogy nem követtünk el egy visszavonhatatlan hibát. 

- Jaj szívem, annyira hiányoztál, – búgja a fülembe, de úgy, hogy azt a szobában lévő valamennyi személy jól hallja. – Rémes napom volt, úgy örülök, hogy végre itt lehetek.

A válla fölött ellesve látom, hogy Kellan állán remegni kezd egy izom, tartok a reakciójától, és mint kiderül nem csak én. Anna mintha csak most venné észre, hogy nem vagyunk egyedül, a másik két ember felé fordul. Mondom én, hogy elmehetne színésznőnek…

Olyan ártatlanul tud nézni, hogy majdnem én is bedőlök neki.

- Kellan, szia – lép a haveromhoz és egy puszit nyom az arcára. Nagy valószínűséggel mond is neki valamit, mert amíg megcélozza az öreget a haverom hatalmas változáson megy át. A vonásai teljesen kisimulnak.

Mondjuk nem sokáig, mert amint meglátja, hogyan ölelgeti a főnökünk a szerelme derekát, a szeme dühösen villan. Bár az nekem se tetszik különösebben.

Vén kecske, megnyalná a sót…

Anna bezzeg nem zavartatja magát, úgy beszélget vele, mintha évek óta jóbarátok lennének, és hamarosan Friedman a tenyeréből eszik. És ez a mi nagy szerencsénk…

(Kellan szemszöge)

Amikor meglátom az ajtóban felbukkanó kedvesemet úgy érzem, mintha egy mázsás kő gördült volna le a mellkasomról. Örülök, hogy látom, hogy végre itt van, és már indulnék felé, de hirtelen leblokkolok. Döbbenten figyelem, ahogy rólam tudomást se véve, egyenesen Robhoz rohan. Még a lélegzetem is elakad attól, ahogy viselkedik.

Mi van?! Mi a fészkes fene folyik itt? Először megjelenik Friedman és félrehív bennünket, utána meg Anna áll neki itt a haveromat csókolgatni. Elment az esze?

Nem tudom, és nem is akarom titkolni mennyire felzaklat amit látok, de amikor végre szétválnak és hozzám hajol, rájövök mire szolgál ez az egész.

- Bízz bennem – ennyit mond csupán, és egy olyan ártatlan puszit nyom az arcomra, amit lánytól utoljára kb. az oviban kaptam. Kíváncsian nézek rá, és a tekintetéből sugárzó aggodalom észhez térít. Hirtelen leesik, hogy ugyebár nem vagyunk egyedül, és ez csak színjáték.

- Robert – fordul aztán az öreghez, akinek szinte csorog a nyála, ahogy átöleli a derekát.

Na ezt jobb lesz, ha nagyon gyorsan abbahagyja…

Rob arcán is látom, hogy felfordul a gyomra a főnökünk viselkedésétől, kivételesen még az se zavar, hogy alighogy Anna mellé lép, birtoklóan magához öleli, és amikor leülnek se engedi el.

Ha már egyszer én nem tehetem… akkor már inkább ő, mint Friedman…

Szinte tátott szájjal hallgatom, ahogy a kedvesem mesélni kezd.

Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne röhögjek fel hangosan, mert az amilyen affektálva, gyakran megemlítve a nagyapját panaszkodik arról, hogy nincs egy perc nyugta a fotósoktól, annyira nem jellemző rá. Nem tudom mi állhat a háttérben, de egyre inkább érdekelne.

- Jaj, – rezegteti meg újra a szempilláit – biztosan megzavartam valamit, elnézést. Majd a lakókocsidban megvárlak – néz a haveromra, bár a testtartásából látom, hogy esze ágában sincs elmenni.

- Nem, nem – vág közbe az öreg. – Maradjon csak kedves, végülis a dolog Önt is érinti.

- Igen? – csillannak fel a szemei. - Miért? Miről van szó?

- Bizonyára csak félreértés, de gondolom mind egyetértünk abban, hogy a film egy hatalmas franchise, és egy botrány nem hiányzik egyikünknek sem.

 - Botrány? Milyen botrány? – kérdez vissza azonnal a bestia, de van egy olyan gyanúm, hogy ő már tud valamit.

- Anna kedves, ön bizonyára nem olvas ilyen szennylapokat, de több millióan megteszik. A Summit mindig is ügyelt arra, hogy a vele dolgozó színészek magánélete rendben legyen. Tisztába vagyok azzal, hogy ezek csak pletykák, de mivel elég nagy port kavart a hír, nem tudunk csak úgy elsiklani felette.

- Kérem Robert, most már árulja el, miről van szó, mert egyre jobban aggódom. Egy botrány a legrosszabbkor jönne most nekem… – és anélkül, hogy kimondaná, valamennyien tudjuk, hogy a nagyapja cégére gondol.

- Nos, pár újság célzásokat tett arra, hogy Ön, öh… intim kapcsolatba bonyolódott valakivel a szereplők közül… Rob háta mögött.

A büdös életbe. Erre meg hogy jöttek rá?

Úgy érzem, mintha a helyiségben fokokat esett volna a hőmérséklet, de Annának még csak a szempillája se rezdül meg.

- Én? – néz ártatlanul. – De hát kivel?

Az öreg célzatosan rám pillant, mire az ő tekintete is felém fordul.

Istenem, ez a nő egy őstehetség.

Mintha csak most esne le neki, hogy miről van szó, hirtelen kitágulnak a szemei.

- Mármint Kellannel? Istenem, – sóhajt hatalmasat, és a szája remegni kezd. – Ebből tényleg botrány lesz… Ha meglátja a lapokat egészen biztosan tombolni fog…

- Jaj, kedves, szerintem a nagyapja meg fogja érteni, hogy ez az egész csak egy félreértés. – Kezdi el vigasztalni az öreg, ami nekem nagyon nem tetszik, mert közben a keze a kedvesem combján landol. – Most, hogy láttam Önt és Robot együtt, már nekem sincsenek kétségeim, egészen biztosan megérti ő is, hogy ez csak egy rosszindulatú pletyka…

- Természetesen – vágja rá határozott hangon, és még ki is húzza magát, amivel gondolom azt akarja érzékeltetni, hogy ez az eszébe se jutott. Jól összezavarja az öreget. És mintha csak igazolni akarná a sejtésemet, folytatja.

- Én nem a nagyapámra gondoltam. Ő teljes mértékben tisztában van azzal, hogy miként érzek Rob, illetve miként Kellan iránt.

- De hát akkor…

- Jaj, Robert, ne haragudjon, – néz rá szende tekintettel. – Nem akartam megtéveszteni. Én nem Shane papa miatt aggódom, hanem Susana miatt…

A fenébe Cica, miben sántikálsz?!

(Anna szemszöge)

Túlságosan is lassúnak tűnik az a tempó, amivel a taxi közlekedik. Pedig már így is jelentős borravalót ígértem a sofőrnek, ha a legrövidebb idő alatt a forgatási helyszínre visz.

Figyelmeztetnem kell a többieket, mert gyanúm szerint, mivel még egyik se keresett, nem tudnak arról, hogy veszély fenyeget bennünket. Már New Yorkban is rácsodálkoztam a címlapon lévő fotómra. Aztán a dolog a repülőn sokkolt le igazán, amikor a mosdóból visszafelé felfedeztem ugyanazt az újságot. A nő a folyosó másik oldalán ült, szívem szerint kikaptam volna a kezéből, de mivel már így is elég érdekesen méregetett, nem tehettem.

Már csak az hiányozna, hogy ez is az újságírók tudomására jusson…

Lopva, amikor nem figyelt azért vetettem pár pillantást felé, de sajnos csak félszavakat sikerült elolvasnom. Bár konkrétumokat nem tudok, de a Rob, Anna, botrány, Kellan, csábító szavak biztosan szerepeltek, és ezek így együtt nem sok jót ígérnek.

Nem akarom, hogy a kedvesem bajba kerüljön. Ha valóban rájöttek a kapcsolatunkra, amit azért kicsit kétlek, akkor valamit ki kell találnom. Méghozzá gyorsan. Bár egyelőre még kételkedem, mert a végletekig elővigyázatosak vagyunk, és mert szerintem azok az emberek, akik tudják az igazságot nem akarnak rosszat nekünk. Vagy legalábbis ebben bízok.

Csak belenyomok a sofőr kezébe pár bankjegyet, -nem tiltakozik, szóval elég lehet-, és sietve indulok meg a központi terem felé. Mivel úgy kell tennem, mint aki nem tud semmit, egész idő alatt mosolygok mindenkire. Feltűnik, hogy páran most nem viszonozzák, helyette gyanúsan méregetnek.

Fellélegzek, amikor megpillantom a kifelé jövő társaságot.

- Anna, szia – köszönnek rám csodálkozva, amit én is gyorsan viszonzok. Aztán viszont hiába nyújtózkodom, mert a számomra jelenleg legfontosabb két személy nincs sehol.

- Rob? – fordulok hozzájuk kíváncsian, mert jópár olyan ember is van a közelben, akik nincsenek beavatva. 

- Itt van Friedman, és elhívta valahova Kellannel együtt – adja meg azt a választ Ash, ami valójában érdekel. 

Óh, a büdös életbe. Nagyobb a gond, mint képzeltem – ugrik be azonnal, mert az egyértelmű, hogy az igazgató nem véletlen jött ide, és vitte magával a „pasijaimat”.

- Hova mentek? – kérdezem, bár jelenleg fogalmam nincs mit is kéne csinálnom.

- Anna mi a gond? – néz rám kérdőn Kristen közelebb hajolva. – Lebuktunk?

- Nem tudom, – súgom én is a fülébe. – Láttam egy címlapot, de siettem ide. Te nem szerepelsz rajta, csak mi hárman. De kiderítem… – mondom és már el is indulok az felé az ajtó felé, ahol elvileg a srácok vannak. Az ötlet hirtelen ugrik be, amikor egy barnahajú lány elhalad mellettem. Megtorpanok, az agytekervényeim őrült módjára száguldoznak.

Végülis, ha a sejtésem igaznak bizonyul, ez még megoldásnak is jó lehet.   

Körbenézek, majd Krisre.

- Ha addig nem kerülünk elő öt perc múlva hívjátok fel erről Kellant. – Villámgyorsan megnyitom a billentyűzárat, szerencsére a száma bent van a gyorshívómban, így egy újabb mozdulattal már a kezébe is nyomom a telefonom. Pár mondattal elmondom mit szeretnék, majd faképnél hagyom a döbbent társaságot.

Az ajtó felé tartva gyorsan megigazítom az ingem, kicsit szabadabbá teszem a dekoltázsom, ez ezelőtt is bevált az öregnél, majd nagy lendülettel benyitok.

A srácok azonnal felém kapják a fejüket, én végigfuttatom a szemem rajtuk, egyelőre csak kíváncsinak tűnek, így bízom benne, hogy nem történt még semmi visszafordíthatatlan, gondolok itt arra, hogy beismerték a kis színjátékunkat.

Mint kiderül a legjobbkor érkeztem. Pár percnyi huzavona után, mert Friedmanból minden szót harapófogóval kell kiszedni, végre megtudjuk, hogy a baj mégse olyan nagy.

Ha tehetném felsóhajtanék a megkönnyebbüléstől. De nem tehetem, mert az öreg annak ellenére, hogy próbál úgy tenni, mintha ő soha el nem hitte volna a „rágalmakat”, árgus szemekkel figyel.

- Kellan, azt hiszem fel kéne hívnod Susanat. Nem szeretném, ha félreértené a dolgot… – nézek a kedvesemre, mire látványosan megnyúlik az arca. Még szerencse, hogy az akinek ez a színjáték szól nem veszi észre, mert túlságosan is lefoglalja egy kérdés.

- Ki az a Susana? – érdeklődik azonnal az öreg.

- A barátnője – válaszolok magától értetődően. – Kedves lány, de elég temperamentumos… – Robból kitör egy furcsa kis hang, ami szerintem visszafojtott röhögésnek indult, de szerencsére köhögésnek álcázza. – Kedvelem, és nem szeretnék vele összetűzésbe keveredni. Tudja, amikor itt járt nemrég volt egy kis csetepaté. Elég határozottan közölte az egyik színésznővel, aki elég erőszakosan próbált közeledni Kellanhez, hogy tartsa távol magát tőle. Én ugyan nem vagyok híve az ilyesminek, de bevallom őszintén, ezúttal igazat kellett adnom neki. Én is elítélem, ha valaki nem tartja tiszteletben más emberek szerelmét. Sőt, hasonló helyzetben ugyanazt tenném, ha valaki el akarna szakítani Robtól. – Megsimogatom az említett kezét, aki szemlátomást majdnem felröhög a hallottaktól. Ezt még megbánod Pattinson.

Mintegy végszóra meg is csörren Kellan telefonja, én meg amikor beszélni kezd megpróbálom elterelni az öreg figyelmét.

- Tudja Robert, ez az egész olyan kínosan érint engem. Van ez a kis csapat, még nincs egy éve, hogy először találkoztam velük, de olyanok, mintha mindig is ismertem volna őket. Rengeteg időt töltünk együtt, most is amikor nagylelkűen beleegyezett, hogy velem utazhassanak Magyarországra… Úgy örült mindenki. Amikor jött a lehetőség, hogy költözzünk össze valamennyien azonnal lelkesedett az ötletért. Olyanok vagyunk esténként, mint egy nagy család. Látnia kéne, amikor mind körbeüljük az asztalt, vagy együtt főzünk. Ők persze tisztában vannak az érzéseimmel Rob iránt, és nem fogják elhinni, hogy megcsalnám, de… Eddig úgy éreztem, hogy az itteni emberek kedvelnek. Együtt buliztunk, befogadtak maguk közé, de most nem tudom mi lesz. Igazság szerint a többi színész is… egy kivétellel mindenki kedves volt velem…

Ahogy sejtettem az öreg ráharap a dologra, én meg szabadkozva elmesélem neki, hogy Maggie Grace nem átallott már egyszer keresztbe tenni nekem a sajtó előtt, sőt azt is elejtem véletlenül, hogy ő volt Kellan zaklatója is.

Magyarázkodjon csak ő is, nem én kezdtem a szemétkedést.

A cselem úgy tűnik beválik, Friedman egyre inkább elgondolkozva néz maga elé, én meg csak mondom és mondom a magamét. Addig se figyel másra. Aztán egy idő után úgy döntök itt az idő, hogy feltegyem a pontot az i-re.

- Olyan rosszul esik ez nekem. Most majd azt fogják hinni az emberek, hogy egy csalfa nő vagyok. Hogy nézzek ezek után a szemükbe? Főleg, hogy holnap akartam beszélni mindenkivel a búcsúbuli miatt, már annyi ötletem volt, de ez most… persze nem fogják a szemembe mondani, de mégis… ez annyira…

Majdnem sikerül elmorzsolnom egy könnycseppet is, mire Rob azonnal a mellkasához szorít. Bár gyanítom, hogy ennek az az oka, hogy hátat tudjon fordítani az öregnek, mert így nem olyan feltűnő a kuncogása.

- Jaj, szívem, ne aggódj, úgyse hiszi el senki, majd beszélek Stephanieval, és kitalál valamit…

- Arra semmi szükség – vág közbe Friedman, és a következő szavaiból kiderül, hogy bekapta a csalit.

Méghozzá mélyebben, mint arra számítottam.

(Kellan szemszöge)

Lenyűgözve figyelem, ahogy Anna mesterien alakítja a szerepét. Halkan felnevet, majd kicsit közelebb hajol Friedmanhoz, és úgy beszél vele, mintha a következő mondatok csak véletlenül csúsznának ki a száján. Pedig nem, ez a körmönfont zseni nőszemély pillanatok alatt a maga, és ez által az én javamra is fordítja a dolgot.

Hirtelen megcsördül a telefonom, kíváncsian húzom elő, és még a szám is tátva marad, amikor felfedezem kinek a hívását jelzi.  

- Oh, csak nem Ana az? – néz rám kérdőn a bestia, és attól ahogy a zöld szempár megvillan tudom, hogy ezt az egészet ő rendezte meg. Csak bólintok, mire folytatja. – Akkor a legjobb, ha beszélsz vele, és ha szabad majd én is váltanék vele pár szót…

A másik oldalon Ash szólal meg, és közli, hogy ki vagyok hangosítva, beszéljek spanyolul, hogy hiteles legyen az egész. Mondjuk nem tudom, ez miért kell, de így teszek.

- Hola queridos – kezdem, mire a másik oldalon valaki felröhög, majd viszonozza az üdvözlésem.

- Hola mi único… – Méghogy egyetlenem... Larry, ezért kinyírlak…

A következő percekben próbálok mindent elmesélni nekik, amit nemrég megtudtam, úgy, hogy ha az öreg esetleg érti amit mondok, akkor se fogjon gyanút. A testőr lefordítja minden szavam, nem is figyelek a hátam mögött folyó dolgokra, egészen addig amíg az orromat meg nem csapja az ismerős citrusillat.

- Kellan beszélhetek vele én is? – kérdezi Anna, mire azonnal átadom neki a telefont. Vidáman csacsogva beszél, mintha csak egy régi barátnőjét igyekezne megnyugtatni, de közben utasításokkal látja el a többieket, én meg lenyűgözve bámulom.

Hihetetlen ez a nő…

- Kellan mindent elmondott? – kérdezi, majd fél percig hallgatja a választ. – Igen, ennyit tudunk. Nos, úgy néz ki talán megússzuk a balhét, de addig még van egy kis feladatunk. Először is, valaki legyen olyan kedves és vegyen már pár olyan szennylapot hazafelé, mert még mindig csak homályos sejtéseim vannak arról, hogy mi az, amit meg kell cáfolnunk. Aztán erős a gyanúm, hogy vendégünk akad ma este. Jó lenne, ha mire odaérünk a két velem lévőt átköltöztetnétek. Először Kellant az egyetlen egyedül lakóhoz – utal Taylorra – utána meg Rob cuccát hozzám. Szerintem úgy egy fél órát még tudom húzni Az időt, de tovább nem nagyon, szóval cirka egy jó óra múlva ott vagyunk.

Csak lesek attól, hogy mit okoskodhatott ki már megint.

Pár perc múlva kissé megnyugodva indulok el a lakókocsim irányába. Friedman közölte, hogy mi csak ne aggódjunk az újságírók miatt, majd távozott. Erős volt bennem a kísértés, hogy Rob lakókocsijába menjek én is, de Anna megrázta a fejét észrevétlenül, így anélkül, hogy akár egy futó csókot válthattam volna a kedvesemmel, a sajátomba jöttem, hogy megszabaduljak a sminktől. Mint kiderül, ezt bizony jól is tettem, mert amint kilépek az ajtón az öreg váratlanul felbukkan. Bár nyájasan mosolyog, van valami a tekintetében, ami nem hagy nyugodni.

- Tudod édes fiam, – lapogatja meg a hátamat – kedvelem Miss Mc’Gee-t. Rob nagyon szerencsés, hogy ilyen barátnője van. Igazán okos lépés volt tőle, hogy annak idején megfogadta a tanácsomat, és felvállalta a kapcsolatukat. Ez a szerelem rendkívül sokat lendített a megítélésén, nem is beszélve arról, hogy mennyire imádja kettőjüket a sajtó. És persze, az se mellékes, hogy micsoda befolyással rendelkezik hamarosan Anna. Az már csak a ráadás, hogy a kinézete is igazán tetszetős.  

Csak hallgatom döbbenten amit mond, egyértelmű, hogy odavan a kedvesemért. Mondjuk az eddig is világos volt, hogy lenyűgözte a kinézete, hiszen kocsányon lógott a szeme, amióta csak belépett a terembe. De most az is kiderült, hogy a vagyona, és persze az ezzel járó pozíciója, talán még ennél is fontosabb a számára.

- Nagyra tartom a nagyapját is, – folytatja – éppen ezért szívemen viselem a sorsát, és nagyon remélem, hogy nem lesz több ilyen félreérthető helyzet. – Mosolyog, de a szavai túlságosan is fenyegetősen hangzanak. – Tudod Kellan, kedvellek fiam. Éppen ezért mindent el fogok követni, hogy ezeket az alaptalan gyanúsítgatásokat még most, csírájában elfojtsuk. De remélem ez többet nem fordul elő. Nem hiszem, hogy jót tenne a karrierednek, ha olyan emberként forognál a köztudatban, aki elcsábította a barátja párját. Az emberek nem szeretik az ilyesmit… Talán te is kicsit többet mutatkoznál a barátnőddel… Susana, ha jól emlékszem a nevére. Az szimpátiát kelt, ha valaki tartós kapcsolatban él, de ha félrekacsintgat… az bizony okozott már gondokat a múltba. Nem is egyszer.

Csak nyelek egy nagyot, és persze biztosítom róla, hogy én boldog vagyok a kedvesemmel, de sajnos csak ritkán tudunk találkozni. Az ütemesen kopogásra, ami Anna cipősarkaitól származik mindketten megfordulunk. Egymás derekát átölelve közelednek Robbal, kb. félúton összemosolyognak, majd mellénk lépnek.

- Indulhatunk? – néz ránk, mert Friedman már előzőleg felajánlotta, hogy mivel itt tölt egy éjszakát szívesen elvisz mindanyiunkat a limuzinjával.

- Természetesen kedves – mosolyog rá, és tereli előre az öreg a derekánál fogva, amitől megint felforr az agyvizem, de látva a figyelmeztető pillantást igyekszem titkolni az érzéseimet.

Hallgatom, ahogy csacsog vele egész úton, igyekszem nem is nézni rá, de egy mondatra felkapom a fejem.

- Nem, a hétvégén megint Wyoming ba kell utaznom. Tudja Robert ez a cégátvétel elég bonyolult dolog, és mivel szeretnék méltó lenni a bizalomra, nem akarok hibázni. Úgyhogy általában ilyenkor átbeszéljük a döntéseimet. Igaz, hogy így kevesebb időt tudok Robbal tölteni, de szerencsére megérti. Bár most mindenképpen távol maradtam volna, mert megbeszéltük Ashleyvel, hogy belevetjük magunkat a New York-i divathét forgatagába, de sajnos arról is le kell mondanom.

Nemár Cica, most komolyan megfúrod a hétvégénket?

Csalódott vagyok, és kicsit bosszús is, mert nem akarom, hogy megint elmenjen, de persze kiderül, hogy ez a mondat se volt véletlen. 

(Rob szemszöge)

Anna egyszerien mesterien kuszálja össze a szálakat. Kell egy kis idő, mire felfogom, hogy ez az egész „beszélgetés” milyen célt is szolgál. Az, hogy az újságírók folyton mindenfélét kitalálnak nem ismeretlen számomra, sőt az se, hogy akárcsak most, közeli ismerősre vagy éppen egy bennfentesre hivatkoznak. Párszor már átestünk ilyesmin, amikor még azon lovagoltak, hogy Kris és én. Mondjuk igaz, hogy akárcsak akkor, most is van benne némi igazság…

Viszont, hála ennek a fifikás zöldszemű boszorkánynak, aki olyan jól adja az ártatlant, úgy néz ki megmenekültünk. Illetve Kellan, mert bár az öreg ki nem mondta, de ott lógott a levegőben, hogy jelenleg a haverom az, aki bajba kerülhetett volna, merthogy ő a gaz csábító. Én valószínűleg csak azért kerültem a képbe, hogy biztosak lehessenek benne, hogy alkalomadtán nem rendezek botrányt, mert elszerette a barátnőmet.

Megkönnyebbülten roskadok le a lakókocsim kanapéjára, de szinte azonnal fel is állok, mert ráülök valamire. Kíváncsian emelem fel az odadobott újságot, pár órája ez még tuti, hogy nem volt itt. A címlapon Anna mosolyog, de mire el tudnék olvasni akárcsak egyetlen mondatot is, már ki is kapja a kezemből.   

- Mit írnak? – kérdezem, de csak lehuppan egy szó nélkül, úgyhogy én is így teszek és a válla felett próbálok kíváncsiskodni.

  

Gondok a Breaking Dawn forgatásán…

Szokatlan dolgok tapasztalhatóak a Baton Rouge-ban dolgozó Twilight színészeinek környezetében. Egy bennfentes arról számolt be, hogy talán nem is olyan nagy a szerelem a főszereplő Robert Pattinson és barátnője, a gyönyörű Anna között.

Mint arról olvasóinkat is többször tájékoztattuk a párocska tavaly, a Bel Ami című film magyarországi forgatása alkalmával ismerkedett össze, és szeretett egymásba. A fiatalok azóta majd minden idejüket együtt töltik, és eddig minden jel arra mutatott, hogy a kapcsolatuk harmonikus, és a szerelmük megingathatatlan.

A fiatal lány rendkívül jó hatással van a visszahúzódó színészre, pár napja még arra is képes volt, hogy nem zavartatva magát a helyszínen lévő tévéstáboktól, kioktasson pár túlságosan is makacs rajongót, és felhívja a figyelmüket a magánélet szentségére.

Mindezek fényében elég megdöbbentő, hogy több forrás is arról számol be, hogy a hölgy talán több vasat tart a tűzben. Egy neves újságíró, aki nemrég a forgatáson járt, célzásokat tett arra a blogjában, hogy Anna túlságosan is bensőséges barátságot ápol Robert pár színésztársával. Anélkül, hogy megnevezte volna az illetőket, csak annyit említett, hogy a „vámpírok” között kell keresnünk az illetőket.

Egy bennfentes szintén arról számolt be, hogy főleg egy olyan személy van, akivel talán mélyebb érzelmeket táplálnak egymás iránt.

„Kellan és ő folyton együtt lógnak. Persze igyekeznek úgy tenni, mintha ez csak véletlen lenne, de van amikor egyszerűen nem tudják leplezni, hogy mennyire odavannak egymásért. Szegény Rob pedig csak tűr, valószínűleg fel se tűnik neki, hogy mi folyik a háta mögött. Bár talán ha feltűnne se szólna, mert a kapcsolatukban mindig is Anna viselte a nadrágot…”

Kellan Lutz, a fiatal szívtipró még tavaly szakított AnnaLynne McCorddal, és bár a nyarat azzal töltötte, hogy megtalálja a lány utódját, ez valószínűleg nem jött össze neki. Halloween tájékán ugyan feltűnt a társaságában egy ismeretlen nő, de azóta ezen a fronton csend honol.

Viszont, mintha csak a fentieket akarná igazolni, valóban sokszor látható Anna társaságában. Talán nem véletlenül?!

Ejnye-ejnye Kellan, éppen te, aki már többször utaltál a vallás jelentőségére feledkezel meg arról, mit mond a tízparancsolat? Felebarátod házastársát ne kívánd…

- Azt hiszem lesz egy kis beszélgetésem Maggie Graceszel… – szólal meg Anna nagy sokára, és az arca nem sok jót ígér.

- Gondolod, hogy ő volt az? – kérdezem, mire kapok egy csúnya pillantást.

- Szerinted? Rob gondolkozz már, ez a cikk egyértelműen Kellanről és rólam szól. Vagyis, az informátor csak nekünk akar rosszat. És bárhogy is töröm a fejem, jelenleg ő az egyetlen aki szóba jöhet.

Felpattan, és fel-alá kezd járkálni, ami csöppet se tetszik. Aztán mintha mi se történt volna lefékez, majd kérdőn néz rám.

- Nem le akartad mosni a sminked?

- De – felelem, majd magamban morogva megindulok a mosdó felé. – És azért van az, hogy mindenki papucsnak tart, mert folyton parancsolgatsz.

- Hallottam… – kiabál utánam, de kilesve látom, hogy már a laptopját bűvöli.

Rövid idő alatt végzek, amikor meglát elégedetten csukja le a monitort, és már indulásra készen áll elém.

- Végre. Nem igazán érünk rá erre a késlekedésre, úgyhogy induljunk.

- Miért hova sietünk? – kérdezem.

- Van még egy kis dolgunk amit el kell intéznünk.

- Mégpedig? – faggatózom tovább, mert csöppet se tetszik az arckifejezése.

- Ugye nem hiszed, hogy ennyivel megúsztuk? – néz rám kérdőn. Mikor nem felelek nagyot sóhajt, és folytatja. – Rob, tuti, hogy alighogy visszaérünk a hotelbe az öreg megjelenik a lakosztályunkban.

- Micsoda? – nézek rá döbbenten.

- Nyugi, a többiek éppen most pakolják át a cuccodat a szobámba.

- Minek?

- Szerinted? – forgatja meg a szemeit. – Azért, hogy nehogy lebukjunk.

- És akkor veled kell aludnom? – kérdezek rá arra, ami legjobban aggaszt.

Egyrészt, egyáltalán nem vonz a „kínai nagyfal” lehetősége, másrészt eszemben sincs lemondani arról, hogy egyetlen éjszakát is Kris hozzám bújó teste nélkül töltsek.

- Na még csak az hiányozna – fakad ki azonnal, sejtésem szerint az ő fejében is ugyanilyen gondolatok foroghatnak. – Amint kiteszi a lábát költözöl ki onnan. Addig viszont leszel szíves nem nagy kupit csinálni. Ja, és ha lehet, ne téveszd el az utat, és próbálj meg kicsit jobb alakítást nyújtani, mert az elmúlt fél óra nem igazán azt sugallta, hogy odavagy értem. Holnap lehet, hogy kéne szerveznünk valami kis külön programot – morfondírozik magában. – Reggel együtt jövünk be, úgyis sok a dolgom a záró buli miatt. Napközben, majd be-benézek hozzád, de ebédelnünk mindenképen együtt kell. Hazafelé viszont megállhatnánk valahol. Mondjuk egy cukrászdánál – csillan fel a szeme, és bevallom én is örülök a hír hallatán. – Igen az jó lesz, úgyis megígértem Kellannek, hogy segítek neki a holnapi vacsoránál, legalább a desszert meglesz. Te Rob…     

Várom, hogy megszólaljon, de helyette csak a száját harapdálja.

- Igen? – nézek rá kérdőn, miután majd egy percig meg se szólal.

- Szerinted mi lett volna, ha Friedman nem veszi be a mesémet?

- Nem tudom, – felelem, és nagyon kell igyekeznem, hogy ne látszódjon az arcomon, nem mondok igazat. Mert igazándiból sejtéseim azért vannak. Az öregnek szemlátomást nagyon fontos, hogy mi ketten „boldogok” legyünk, hogy mindenki Hollywood következő álompárját lássa bennünk. Kicsit frusztrál, hogy ebben a párosban én szemlátomást csak egy bábú vagyok, és a fő szempont az, hogy általam a Summithoz tudja kötni Annát, illetve jobbára inkább a vagyonát. Hogy erre miért van szükség az mondjuk még nem világos, de ismerve Friedman észjárását, tuti, hogy van valami célja vele.

Bár egy pillanatra elgondolkozva figyel, végül mégse mond semmit, csak előkapja a táskáját. Figyelem, ahogy megigazítja a sminkjét, majd beletúr a hajába. Aztán megrángatja az ingjét, és kigombol mégegy gombot rajta.

- Oké, – néz rám – ideje végre visszamennünk a hotelbe.

A lakókocsi előtt már ott van Dean, valószínűleg hallott már arról, hogy a szőnyeg szélére lettünk állítva, mert látva Anna kissé zilált kinézetét vigyorogni kezd.

- Na, akkor most harcra fel – mondja a boszorka, és amíg csak hallótávolságba nem érünk azt ecseteli a fülembe, mivel is tudnám jobban érzékeltetni, hogy mennyire szerelmes vagyok belé.