18. Kérdések… válaszok…

(Rob szemszöge)

Amikor meghallom Anna kérését nem bírom ki vigyorgás nélkül. Türelmetlennek és izgatottnak tűnik, ahogy ígéri hihetetlen gyorsasággal elkészül. A kocsiban próbálok beszélgetni vele, de jobbára csak hümmög, és arcán ábrándos mosollyal valahol távol jár gondolatban. A forgatásra érve én is megnyugszom, szemben a reptérrel és a hotel környékével itt tudom, hogy nem zavarnak majd fotósok és rajongók, nyugtunk lesz hála a biztonsági szolgálatnak. Aztán amint meglátom az első szembe jövő és köszönő ember arcát rájövök, hogy ez bizony tévedés hiszen az itteniek abban a hitben vannak, hogy mi ketten egy párt alkotunk.

Amint egy légtérbe érnek már tudom, hogy a gond nem is velem lesz, hanem velük. Én eddig se mutathattam ki mit érzek Kris iránt valójában, de ők még nem is sejtik milyen nehéz ez. Fogalmuk nincs róla mi vár rájuk. Szinte szikrázik köztük a levegő, a haverom majd felfalja a szemével és a máskor hűvösnek és határozottnak tűnő nő is csak rá koncentrál, alig felfogva a külvilágot.

Ebből még gond lesz…

Sikerül időben közbelépnem és figyelmeztetnem Annát és mit kapok cserébe? Egy fintort. Semmi kösz Rob, hogy nem hagytad, hogy leleplezzük magunkat annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy nagyon fogunk figyelni…

Kissé meglepődve látom a stáb reakcióját a barátnőmre, mind egytől-egyig kíváncsian lesik. Amikor Nikki magával rángatja valahova csak kapkodom a fejem a dicsérő szavak hallatán, igaz ezek jelenleg nagyrészt a külsejére vonatkoznak, hiszen nem ismerik még. Büszke vagyok rá, tisztelem és szeretem amiért segít nekünk, de a szívem most is Kristenért dobog. Ő már a régi rutinnal lazán üdvözöl, de aztán a szemével jelzi, hogy amint tudom kövessem.

- Ezt megúsztuk – szólal meg mellettem Jay. Kíváncsian fordulok felé.

- Mit?

- Hát, hogy mindjárt az elején elárulják magukat. – Nem kell részleteznie kikre gondol. – Nem láttad, hogy simultak össze? Ha nem lépünk közbe időben biztos feltűnik valakinek.

Hát ez az amitől én is félek.

- Na menj - vigyorog rám. – Mi addig a lányokkal tartjuk a frontot.    

Hálás vagyok neki, nekik. Amikor megszületett a fejemben a gondolat tavaly áprilisban még nem tűnt ennyire bonyolultnak ez az egész. De aztán közbejött Anna és Kellan szerelembe esése. Tévedés ne essék nem irigylem tőlük, megküzdöttek egymásért, és végtelenül hálás vagyok mindkettőnek azért, hogy azt mondták folytassuk tovább. Tudom, hogy csak Krisnek és nekem akarnak jót. De az eddig nem esett le, hogy ez a színjáték nem csak nekünk nehéz, hanem a barátainkra, sőt mindenkire aki tud róla terheket ró.

Most azonban igyekszem háttérbe szorítani ezeket a nyomasztó gondolatokat és sietve, és lehetőleg észrevétlenül próbálok beslisszanni a szerelmem lakókocsijába. Persze nincs sok időnk egymásra, és ami van azt nem beszélgetéssel töltjük. Illetve, hogy pontos legyek nem csak azzal, mert öltözés közben érdekes dolgokat tudok meg.

Az eddig is nyílt titok volt, hogy Maggie kinézte magának Kellant, de én azt hittem a haverom világosan a tudtára adta a véleményét ez ügyben. Viszont abból, hogy reggel a szobájában várta nem ez következik.

Anna nem lesz túl boldog…

Tartok is attól, mit látok majd az arcán, de amikor visszatérek a többiekhez -feltűnés nélkül, kerülő úton- azt látom, hogy a haverom igencsak vigyorog. A zöldszemű viszont elgondolkozva mereng valamin, próbál úgy tenni, mintha minden oké lenne, de nem tud becsapni. Nem telik bele sok időbe és kiderül, hogy van is miért aggódnom, csak éppenséggel a szóbeli összecsapás résztvevői nem azok akikre számítottam.

Az első meglepetés akkor ér, amikor Taylor megpörgeti Annát és a szavaiból kiveszem, hogy ő tud valamit, amit én nem. És mivel ez a valami nagy valószínűséggel ugyanaz, amit előlem az este eltitkolt nem vagyok boldog. Az igazi nagy döbbenet mégis pár másodperc múlva ér, amikor meghallom Bill hangját.

A rendezőnk a kezdetektől fogva mindenkivel kedves volt, a „barátnőmmel” viszont most kifejezetten utálatos. Látom, hogy a többiek is döbbenten figyelik a kettőjük között kialakult vitát, mert persze Annát nem kell félteni…

(Anna szemszöge)

A felém közeledő férfi annak ellenére is alacsonyabb nálam vagy tíz centivel, hogy kivételesen laposat viselek. Úgy néz rám, mintha valami rendkívül undorító bogár lennék, és tetőtől-talpig végigmér.

- Íme az egyetlen nő, aki a pályafutásom alatt bele tudott rondítani a forgatási rendembe. Igazán köszönöm hölgyem, hogy megnehezíti az életemet.

A mondatát hallva, már sejtem ki lehet, és hamarosan meg is bizonyosodom felőle amikor kimondja a nevét.

- William Condon.

- Anna Gádor-Mc’Gee – nyújtok kezet, amit elfogad, de látom rajta, hogy kelletlenül. Érdekes, Kellan azt mondta rendes pasas. Lopva a többiekre nézek, döbbentnek tűnnek és ez újra megerősít abban a hitemben, hogy csak velem van baja. Oké, próbáljunk javítani a megítélésemen. – Sajnálom, hogy gondot okoztam…

- Persze, el bírom képzelni – vág közbe pikírten. – Gondolom milyen fontos dolog lehet az ami miatt képes volt Friedmanhez futni. Azon mondjuk, hogy ő belement nem csodálkozom, elég látnom a referenciáit.

Döbbenten nézek rá, mert a célzás, hogy a külsőmmel, sőt esetleg valami egyéb szolgáltatással értem el sikereket a Summit igazgatójánál felháborít. Mégis minek néz ez engem?

- A következő lépés mi lesz? – mér végig megint. – Szeretne esetleg valami szerepet a filmben…

Na még csak az kéne.

- Nem, - tiltakozok azonnal. – Isten ments…

Naná, hogy félreérti.

- A kisasszonynak talán van valami kifogása a munkám ellen?

- Természetesen nincs, - felelem, de mielőtt végig gondolnám mit is mondok, kiszalad a folytatás a számon. – Nem ismerem a munkáit.

Látom, hogy levegő után kapkod, a fenébe Anna találj már ki valamit.

- Nézze Mr. Condon, igazán sajnálom, hogy gondot okoztam. Nem tettem volna, de egy nagyon fontos személy kér meg rá. A családtagjaim és a barátaim számomra elsődlegesek. Gondolom ezzel ön is így van.

- A szüleim már meghaltak… - veti közbe sértődötten.

- Akkor a testvéreiért – próbálkozom, de megint félbeszakít.

- Egyke vagyok. – Még szerencse, ebből a fajtából bőven elég egy is a Földre. Utálatos alak..

- Akkor gondoljon a feleségére vagy a barátnőjére… - nagyra tágul a szeme és többen is felszisszennek.

- Nyíltan vállalom a homoszexualitásomat, szóval felesleges gúnyolódnia. És még mielőtt a gyerekeimet hozná szóba közlöm, hogy nincsenek.

Felsóhajtok, egy pillanatra lecsukom a szememet. Mit vétettem?!    

- Talán van valami baja a melegekkel? – kérdezi gúnyosan és itt szakad el nálam a cérna. Még a végén azt mondja, hogy rasszista vagyok.

- Őszintén szólva sem a nemi hovatartozása, se az, hogy melyik vallási felekezethez tartozik nem érdekel. Csak udvarias akartam lenni és rávezetni arra, hogy nem azért tettem amit tettem, mert nem volt jobb dolgom. A húgom, akit születésétől fogva imádok megkért, hogy próbálkozzam. Megtettem. Robert - Rob felé kapja a szemét aki mentegetőzve emeli fel a kezét ezért pontosítok, – Mr. Friedman biztosított róla, hogy a dolog megoldható. Beleegyeztem a feltételeibe, nem szokásom ingyen szívességet kérni. Minden feltételének eleget fogok tenni, amennyiben önnek is van valamilyen kérése a dologgal kapcsolatban csak közölje, és vegye úgy, hogy el van intézve. Viszont azt nem tűröm, hogy sértegessen. Ami a filmben való szereplésemet illeti előbb fagy be az Egyenlítő, mint, hogy kamera elé álljak, és nem, ennek semmi köze önhöz. Egyszerűen csak nem szeretek szerepelni

Még csak az kéne, éppen elegek így is az újságcikkek Rob oldalán. Hogy jönne le az, hogy a M.I.C. elnöke mozifilmekben szerepel… a tekintélyemnek azonnal annyi lenne.

Nem szól semmit, csak vizslat én pedig állom a tekintetét. Azt várhatod barátocskám, hogy meghunyászkodjam előtted.

Aztán váratlan dolog történik, a teremben lévő összes ember döbbenten mered rá. Én is.

Ez egy pszichopata…

(Kellan szemszöge)

Még reagálni sincs időm Anna kérdésére, amit őszintén szólva nem is értek, hiszen percekig magyaráztam neki Ash lakókocsijában, hogy nem történt semmi amikor megjelenik a kisgyerek. Egyáltalán nem tetszik az, ahogy a kedvesemet ölelgeti, és nem értem minek örül ennyire. Rob is ráncolja a homlokát, de mivel ő nem a féltékenység miatt teszi –legalábbis melegen ajánlom neki- az ok valószínűleg az a titok amit csak ők ketten ismernek. Kíváncsian várom a fejleményeket, de a rendezőnk érkezése közbeszól. Nem értem Bill viselkedését, eddig nem ilyen embernek ismertem és csöppet se tetszik az ahogy Annával beszél. Már készülök közbevágni, hogy ne sértegesse, teszek arra ki mit gondol, a kedvesemmel beszél, de persze nincs rá szükség, mert megvédi ő saját magát. Sőt, az, hogy megvédi nem a legjobb szó, mert a rövid kis monológjával abszolút győztesen kerül ki a csatájukból. Büszkén figyelem, ahogy a mellkasán összefont kezekkel felemelt fejjel áll.

Igaza van Inez nagyinak, mintha csak Shane papát látnám.

A Billből kitörő nevetés mindannyinkat megdöbbent. Az előbb még le akarta nyelni keresztben, most meg ölelgeti. Hát itt mindenkinek elment az esze?!

- Ne haragudj Anna – szólítja most már a keresztnevén – , ugye tegezhetlek, de azt mondta, úgyse sikerül. De úgy látszik nem rozsdásodtam be még teljesen. Egyébként szólíts csak Billnek, és bár valóban egyke vagyok értékelem, hogy segíteni akarsz a testvérednek. Igazán szép dolog tőled. Sőt azt is be kell vallanom, hogy mivel már most kicsit előbbre tartunk, mint eredetileg gondoltuk még csak pluszmunkát se jelent, hogy a srácok elutazzanak. Szóval semmi szükség arra, hogy… - nem tudja befejezni, mert a kedvesem magához tér a meglepetésből és közbevág.

- Természetesen akkor is állom a szavam, ha különben is előbb végeznétek. Ez egyértelmű.

Vajon miről lehet szó?

Ezen tűnődöm, miközben ők beszélgetnek. Min törheti már megint a fejét?

De hiába minden, mert nem hajlandó elárulni semmit, még nekem se. Viszont azt ígéri este mindenki megtud mindent. Az utolsó jelenet szerencsére másodikra jól sikerül, így hat körül már a hotelbe tartunk. A kocsiban Jayjel és Ashsel utazom, őket is ugyanaz a gondolat foglalkoztatja. Elsőként a saját szobámba megyek, bekukkantok minden sarokba, nem akarok újabb meglepetést, majd a lehető leggyorsabban kezdek el készülődni. Egy táskába bedobálok pár dolgot, mert reggel onnan akarok indulni, majd elindulok hozzá. Éppen azon töröm a fejem, hogy most mégis melyik szobába kopogjak be, amikor nyílik az ajtó és ott találom magam vele szembe.

(Anna szemszöge)

Amikor kitör Billből a nevetés nem is tudom titkolni mennyire meglepődök. És kiderül, hogy csak egy vicc volt az egész. Hahaha, jót nevettem.

- Nekem azt mondták, hogy téged képtelenség kihozni a sodrodból – ölel meg közvetlenül. A hátunk mögött kuncogás hallatszik. - Meg hogy egy csendes lány vagy.

- Csendes? Anna? – csúnyán nézek a megszólaló Robra. – Ha nem tetszik neki valami pár szóval, sőt néha pusztán a nézésével helyre tesz bárkit.

- Emlékeztek az első találkozásunkra – vigyorog Kris, én se tudom megállni mosolygás nélkül. Azt a döbbenetet ami a két srác arcán megjelent a szavainkat hallva a lakásának ajtajában sose fogom elfelejteni.

- Engem kis hijján megtépett… - veti közbe Nikki.

- Hé, te kezdted… - figyelmeztetem.

- Mind jobban jártatok nálam – szólal meg Kellan, mire azonnal felé kapom a fejem. – Engem első este belökött a medencébe.

Most már mind a hasukat fogják a nevetéstől. Kösz srácok, ez igazán kedves volt tőletek.      

- Szóval akkor engem átvertek – konstatálja Bill. – Na mindegy, most viszont munkára gyerekek, elvégre filmet forgatunk. Öt percetek van, Rob, reggel időben itt legyél. Csak semmi elalvás meg ilyenek.

- Mire kell jönnie? – kérdezek rá, majd biztosítom a rendezőt, hogy gondoskodom róla, hogy időben megérkezzen. Elköszön, és indulni készül viszont nekem eszembe jut valami. – Bill, ki uszított rám?

- Peter – feleli nevetve. – Egy órája hívott fel. De majd kitalálok neki valamit én is.

Hát én se felejtem el azt az üdvözlést viszonozni az biztos.  

Amint a tömeg oszlani kezd a többiek körbevesznek. Látom az arcukon, hogy kíváncsiak, és azt is tudom, hogy mit szeretnének tudni. Először engem néznek várakozásteljesen, majd mikor megrázom a fejemet Taylor kerül a középpontba. Nevetni kezdek amikor az arcán megjelenik a pánik, majd a hátam mögé bújik.

- Ő se fogja elmondani. Ne legyetek már ilyen türelmetlenek.

- De miért? Egy napja arra várok, hogy eláruld… - szól közbe Rob.

- És mit mondtam én neked tegnap? – nézek rá. – Azt, hogy bírd ki holnap estig. Így szólt a megállapodásunk, szóval ha előbb elárulom semmis az egész.

- Oké, - emeli fel a kezét azonnal. – Bill azt mondta meló van, menjetek csak szépen dolgozni.

Sejtem miért változtatta meg ilyen gyorsan a véleményét, egy kis édességért mindent. 

A többiekkel úgy egyezünk meg, hogy együtt vacsorázunk a hotelbe. Mi ketten előbb indulunk, kicsit bánom, hogy nem láthatom hogyan dolgoznak, de végülis a következő napokban úgyis folyton itt leszek és Robnak még át kell néznie a holnapi szövegét. A megérkezve először lefoglalok egy kisebb termet estére, aztán a szobánkba megyünk. Illetve én azonnal a miénkbe.

Kicsomagolok, átnézem az e-mailjeimet, viszonzok párat, kapcsolgatom a tévét. Érdekes felfedezést teszek a szomszéd nappaliban. Nem találom a helyem, főleg miután Kris is befut. Hol a fenében van már Kellan?

Éppen harmadszor nyitom ki az ajtót, hogy körbekémleljek a folyosón, nem jön-e még amikor egyszercsak ott áll. Nem törődve semmivel ragadom meg az ingjét és egy mozdulattal húzom be. Őt se kell félteni, mert a következő pillanatban valami hangosan csattan, mint kiderül az ajtó, zuhanást hallok, ami a földre esett táskáját jelzi. Én azzal vagyok elfoglalva, hogy átöleljem a nyakát és minél szorosabban fonjam körbe a lábaimmal, különben a földön végezném. Az ajkai azonnal az enyémre tapadnak a kezei a fenekemre simulnak.

- Szia – szólal meg nagy sokára. Figyelem a huncutul csillogó szemeit, a mosolyra görbülő száját, és nem értem, hogy bírtam ki eddig nélküle.

- Nem tudom feltűnt-e nektek, de van itt két fotel, a kanapék, a hálóban meg egy hatalmas ágy – szólal meg Rob, ahogy felé nézünk látom, hogy az ajtófélfának támaszkodva áll és veszettül vigyorog.

- Nekem így is jó – közli Kellan és bizonyításképpen kicsit feljebb emel.

- Csak irigykedik – szólalok meg gonoszkodva. – Talán ha edzenél kicsit te is elbírnád Krist.

- Így is elbírom – válaszol azonnal.

- Aha, de legfeljebb egy rövid ideig, és nem azért mert olyan fenemód erős vagy, hanem mert ő nagyon könnyű.

- Én igenis erős vagyok – játssza a sértődöttet. – Jó nincsenek rajtam akkora izomkötegek, mint Kellanen, de akkor is. És nagy az állóképességem is.

- Rob, vannak dolgok, amikkel nem dicsekszünk… - szólal meg a háta mögött Kristen, mire mindketten nevetésben törünk ki, és egy pillanat múlva már a földön találom magam. Kellan ott rázkódik alattam, gördülnék le róla, de nem engedi.

- Innen már úgyse esünk lejjebb… - közli, majd halkan a fülembe súg. – És jobb, ha ők nem látják mennyire NAGY hatással vagy rám.

Az ahogy megnyomja a nagy szót biztosít arról, hogy amit érzek az mégse a telefonja a nadrágja zsebében. Annyira kívánom, közelebb bújva hozzá megcsókolom. Másodpercek alatt mindketten elfelejtkezünk arról, hogy nem vagyunk egyedül.

- Héé, elég legyen már – riaszt fel a kábulatból már megint a „barátom”. - Itt kiskorúak is vannak…

- Kiskorúak… Robert Thomas Pattinson ezt nagyon megbánod… - Kris dühösen mered rá, látom, hogy valamiben nagyon töri a fejét. Kéznyújtásnyira van tőlem a kanapé, lekapok egy párnát és odadobom neki. Rutinosan elkapja, majd üti vele ahol éri. – Képes vagy felemlegetni, hogy még nem vagyok huszonegy? Pár órája még nagyon nem érdekelt…  

Most már valóban fetrengünk a nevetéstől, Rob menekül, elbotlik és a padlón köt ki. Kristen rutinosan elhelyezkedik a hasán és csépeli rendületlenül. Hiába a könyörgés és a siránkozás, nem használ semmit. Beletelik pár percbe, mire el tudja venni tőle a fegyverét és pár csókkal kiengeszteli.

- Erről is te tehetsz – néz rám vádlón. – Ezt tuti, hogy tőled tanulta.

- Várd csak meg amíg megtanítom kínai nagyfalat építeni… - ugratom, mire repül a párna, ami a kedvesemet találja el, mert én félrehajolok.

Beletelik pár percbe mire mind a négyen összeszedjük magunkat annyira, hogy felkeljünk és áttelepedjünk a két kanapéra. Elégedetten dőlök Kellan mellkasának és kulcsolom össze az ujjainkat a hasamon.

- Mi az, hogy megtanítasz kínai nagyfalat építeni? – kérdez rá Kris, látom, hogy majd kifúrja a kíváncsiság az oldalát. Alig kezdek bele a magyarázatba már fel is pattan, és az addig a csuklómat cirógató ujjak is megmerevednek.

- Ti egy ágyban aludtatok? – hallatszik egyszerre mindkettőjük szájából.

Ajajj, talán nem így kellett volna belekezdeni...

(Rob szemszöge)

Megnyugodva veszem tudomásul, hogy nem Bill esett át agymosáson, csupán a forgatásokon szokásos viccelődési őrület vette kezdetét… vagy folytatódik? Nincs kétségem, hogy nem ez volt az utolsó eset és azt se kétlem, hogy Anna alkalomadtán viszonozni fogja Peternek, főleg ha összefognak Kellannel.

Egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság a nagy titok miatt, de nem vagyok hajlandó lemondani a rétesemről, így nem kérdezősködöm. Helyette amint visszaérünk újra átolvasom, memorizálom a szövegemet és várok. Amikor meghallom a mágneszár csippanását azonnal felemelem a fejem és kíváncsian nézek a szomszéd szobába. Anna is ezt tette, de látva a lemondó sóhaját már mielőtt meglátnám tudom, hogy Kris érkezett. Hiába próbálkozom nem megy bele abba, hogy „megmossam” a hátát, azt mondja ha egyedül zuhanyozik az gyorsabb. Ebben van valami. Folytatom a tanulást, a következő amire felkapom a fejem egy durranás, majd mintha valami nagy test esne a földre. Felugrok, hogy kiderítsem mi történik odaát.

Én arra számítottam, hogy Anna elesett, de helyette a hang egy táskától ered. Egy darabig csak nézem őket, a meghökkenéstől nem mozdulok. Láttam már szerelmes embereket akik teljesen kizárva a külvilágot csak egymásra összpontosítanak, de olyanokat, mint ők ketten még soha. Nehéz eldönteni hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik. Éppen visszahúzódnék, de pont elszakadnak egymás szájától, így jobb hijján egy poénnal akarom elütni azt, hogy feltűnjön nekik, hogy őket figyeltem.

De persze szokás szerint én húzom a rövidebbet…      

A hangulat eleinte vidáman alakul, viszont nulla perc alatt fagyos lesz amikor megtudják, hogy egy ágyban aludtunk. Látom Kris szemében a sértődöttséget, Kellan pedig szerintem szíve szerint behúzna egyet, olyan pillantást vet rám. Miért mindig én vagyok a rossz?!

De gyorsan tisztázódik minden.

- Igen, tudom. Megígértük, hogy nem lesz több ilyen – áll fel Anna és a telefonjához megy. Én is nekiállok előhalászni az enyémet. – Első éjjel be is tartottuk, de a kanapé rohadt kényelmetlen volt.

- Mióta vagy ilyen kényes Rob? – hallom a haverom ironikus hangját, de megint megelőz a válasszal.

- Én aludtam rajta, és egyáltalán nem vagyok kényes.

- Te hagytad, hogy Anna aludjon a kanapén te meg az ágyon? – Kellan felállni készül, de a barátnője aki ugye az „enyém” is visszanyomja.

- Mivel hulla fáradt volt és nem tűnt fel neki, hogy Steph olyan szobát foglalt nekünk amiben egy hálószoba van, igen. De be lehet fejezni, mert ez valószínűleg máskor is így lesz. A szerelmespárok általában nem szoktak dupla lakosztályt kivenni, ha ketten utaznak. – szemforgatva oktatja ki - elég feltűnő lenne, ha mi azt tennénk. Azt hiszem megbeszéltük, hogy bízunk egymásban, úgyhogy csak semmi féltékenykedés. Főleg, hogy van egy biztos módszerünk. És egyébként is, ti ketten se voltatok éppen mintagyerekek az éjjel, ha jól tudom…

Nem értem mire gondol, de az ahogy a Kris és Kellan egymásra les nem tetszik.

Kicsit csodálkozom azon, hogy ők ketten ilyen jóban lettek. Az első három film forgatása alatt szerintem összesen nem beszéltek annyit, mint mostanában egy hét alatt. Persze nem zavar, mert az érzelmeikben, főleg abban, hogy azok kinek szólnak biztos vagyok. És jó tudni, hogy a szerelmemnek akkor is van támasza aki nemcsak megérti, de szó szerint együtt érez vele, ha én nem vagyok a közelében.

(Kellan szemszöge)

Anna csókjai feledtetik velem a mai nap minden bosszúságát, még az se zavar, hogy egyelőre sajnos nem folytathatjuk úgy az estét, ahogy jelen állapotom megkívánná. Hosszú még az éjszaka, és holnap csak délre kell bemennem.

Az viszont, hogy együtt aludtak kevésbé tetszik. Nem érdekel a kifogás, hogy kényelmetlen volt a kanapé, bár elbeszélgetek majd Robbal arról, mi is az udvariasság. Azon nem csodálkozom, hogy Anna ragadja magához a szót, a haverom hozzá képest kicsit gyámoltalan. Bár ki nem?!

Aztán amikor az éjszakánkra céloz azonnal beugrik a feltett kérdése.

- Én itt aludtam – mentegetőzök azonnal. – Kris is bizonyíthatja, és ahogy már mondtam csak reggel mentem vissza a szobámba és ott találtam Maggiet.

- Nagyszerű, - néz rám szúrósan – és megtudhatnám végre, hogy ki a fene az a Maggie?

- Maggie Grace játssza Irinát, egy kis dög, teljesen rászállt Kellanre – szól közbe Kris. – Neked sincs okod féltékenykedni, mert egyáltalán nem bátorította, sőt. Csak a csaj kicsit nehéz felfogású.

Anna rám emeli a tekintetét, majd Krisre aztán bólint és elhúzza a száját. Tetszik az a mosoly ami felragyog az arcán, hát még a puszi amit a számra nyom.

- Egyáltalán nem vagyok féltékeny, és amióta megjöttünk tudtam, hogy itt aludtál az éjjel. Igazság szerint nem is erre gondoltam, hanem a sörökre.

Honnan a búbánatból tudhat erről?

Krisszel döbbenten nézünk egymásra, majd rá.

- Milyen sörök? – szól közbe Rob.

- Sejtésem szerint kisüveges Heineken – felel azonnal. -  Úgy két tucat körül.

- Honnan tudod? – kiált fel Kris.

- Ki mondta el? – kérdezem én.

- Ti megittatok két tucat sört? – mondja Rob. Majd szemrehányóan folytatja. – Nélkülem?

Ezen és az arckifejezésén mindannyian nevetni kezdünk. Majd a magyarázatra várunk.

- A kuka tele van söröskupakokkal – mutatja Anna. A fenébe, azt elfelejtettük kiüríteni…   

Gyorsan megnyugodnak a kedélyek, főleg, hogy visszatelepedik az ölembe és elém nyújtva a telefonját megmutatja, hogy fognak védekezni ezentúl a kínos szituációk ellen. Tetszik a módszer, főleg, hogy azt is megsúgja, igaz csak nekem, hogy milyen pizsamát vett azokon az éjjeleken.

A beszélgetésünket kopogás zavarja meg, Ash, Taylor és Nikki érkezik, majd percek múlva megjelenik Jay is. Azonnal a hűtőhöz megy és kinyitja.

- Srácok ezt fel kéne tölteni, csak ásványvíz van benne… - Mind a négyen nevetésben törünk ki, majd az étterembe indulunk.

A vacsora várakozáson felül alakul. Nem vártam ekkora meglepetésre, bár szó se róla nagyon is örülök az utazásnak. Annak már nem annyira, hogy a befolyását igénybe vette, de tudom, hogy a húgáért mindenre képes, és csak jót akar.    

(Anna szemszöge)

Örülök, hogy sikerült tisztáznunk minden félreértést, megértették, hogy az „együtt” alvás ellen nem igazán tudunk mit tenni, bár lehet, hogy az is közrejátszott a gyors megnyugvásba, hogy ők is rosszalkodtak az éjjel. Van egy olyan gyanúm, hogy ez a nagy szomjúság ami erőt vett rajtuk összefügghet a mi szereplésünkkel, de ezt majd később derítem ki. Most más feladatom van, mert bár a dolog nehezebbik fele megvan, Krist és Robot se lesz könnyű meggyőzni arról, hogy ott akarjanak lenni Gina nagy pillanatakor.

Miután a többiek is megérkeznek mind a földszintre indulunk. A hallban váratlan emberekbe botlunk, Peter már messziről vigyorog.

- Si ottiene questo ancora tornato Facinelli – közlöm vele, hogy nem felejtem el a kis tréfáját.

- C'era Anna, solo un po 'di scherzo già peró... – mentegetőzik nevetve, de csöppet se úgy néz ki, mint aki bánja a dolgot.

A mellette álló Lisaval üdvözöljük egymást, kiderül, hogy ők is vacsorázni indultak, úgyhogy csatlakoznak hozzánk, csakúgy mint Dean és Larry, akik már a bárban várnak ránk. Odabent a megszokott tendencia szerint foglalunk helyet, én Rob és Kellan közé kerülök. Előbbi azt még kibírja, hogy rendeljünk és kihozzák az italokat, de amint a pincérek távoznak megszólal.

- Nos, akkor elárulod végre? – Rob, mert naná, hogy ő kíváncsiskodik türelmetlenül néz rám.

- Láttad a Shreket? – kérdezem. Döbbenten bólint, úgyhogy vigyorogva folytatom. – Abba volt egy szamár, na az totál olyan volt, mint te most. Csak ő mindig azt szajkózta, hogy ott vagyunk már, ott vagyunk már, te meg azt, hogy elárulod végre.

Mindenki nevet, egyedül ő vág durcás arcot úgyhogy megkönyörülök rajta.

- Szóval, mindannyian tudjátok, hogy Gina idén végez a középiskolával. Ez számos olyan eseményt jelent ami megismételhetetlen, és az emberek nagy többsége egész életében emlékszik rá. Az egyik ilyen a szalagavató. Az övé február 18-án lesz. Szeretné, ha Taylor ott lenne. Ez nem is ütközött volna nehézségbe, mert ő egy héttel előbb befejezi a forgatást.  

Látom, hogy mindannyian feszülten és mosolyogva néznek rám.

- De ti nem. És ezért fordultam Friedmanhoz. Hogy elkérjelek benneteket.

- És ő belement? – néz rám csodálkozva Lisa.

- Aha – bólintok, majd bennem akad a levegő Kellan mondatára.

- Mennyi pénzt szedett ki belőled? – A fenébe Honey, néha igazán utálom, hogy ennyire ismersz.

- Anna? – Rob is rondán néz rám, úgyhogy kénytelen vagyok válaszolni.

- Nem kért pénzt – felelem sietve. – Egy záró bulit kell rendeznem előző hétvégén a stábnak. Ez nem nagy dolog.

- Mármint a színészeknek? – kérdez közbe Nikki.

- Nem, gondolom mindenkinek.

- Van róla fogalmad, hány ember dolgozik a forgatáson? – jön a következő kérdés.

- Nincs, - felelem őszintén. – Két- háromszáz…

- És te mindnek partit akarsz tartani? – újabb csodálkozó hang.

- Aha, szerveztem már több embernek is.

Beszélek nekik pár nagyobb szabású esküvőről mire lenyugszanak a kedélyek. De a kedvesem persze megint közbeszól.

- És még mit akart az öreg? – néz rám szúrós szemmel. – Beszéltél neki a M.I.C.-ről?

- Talán… - na kapok a fejemre, de nem érdekel, hamarosan úgyis kiderül a kapcsolatom a céggel. Viszont Peter, Lisa és a két testőr még nem ismeri az életem ezen oldalát, így a következő majd fél óra arról szól, hogy a többiek beszámolnak nekik mindenről ami a repülőn kiderült rólam Budapesttől Los Angelesig. Időközben megérkezik a vacsoránk, így azzal foglalkozunk, de amikor vége kezdődik elölről minden. Újra belevágok.

- Szóval, az egész azért volt, mert Gina szeretné, ha Taylor ott lenne. Én szeretném, ha Kellan is velünk jönne, - rakom a karjára a kezem, mire mindenki mosolyogni kezd.- Viszont, ha ő utazik, akkor te is kellesz alibinek – nézek Robra. – És te meg gondolom ragaszkodsz Krishez.

Újabb mosolyok, amit nem is csodálok, mert az angol szája fülig ér.

- Ashley, mivel Luca és az egész család is Magyarországon lesz akkor és te már családtagnak számítasz, remélem, hogy velünk tartasz. Nikki, Jay rátok meg azért gondoltam, mert miért pont ti maradnátok ki a buliból. De Lisa, Peter ha van kedvetek titeket is szívesen látlak, és a meghívás természetesen Jenniere és Chrisre is vonatkozik – kissé késve de észbe kapok. – És persze Dean, Larry rátok is.

- Te Anna, - szól közbe Lisa – mit fog szólni a húgod, ha mind megjelenünk a szalagavató bulijában.

Ajajj, most jön a neheze.

- Hát elcsodálkozna az biztos. De az a helyzet, hogy oda csak anya, apa, Taylor és én mehetünk, mert négy főt vihet maximum. Magyarországon nem ugyanazt jelenti a szalagavató, mint itt Amerikában. Ott a szalag avatást szó szerint kell érteni.

Pár szóban összefoglalom az ünnepély és a műsorszámok lényegét. És itt jön el az a pillanat amikor szemlátomást már semmit se értenek. Nikki kérdez rá elsőként.

- De azt mondtad, szeretnéd, ha ott lennénk Gina nagy pillanatánál. Akkor mégis hova hívtál meg bennünket?