19. Gina nagy pillanata…

(Rob szemszöge)

A lehetőség, hogy megint kiszabadulhatunk ebből az őrületből, egészen felvillanyoz. Örülök az utazásnak, Magyarországnak és legfőképpen annak, hogy a szerelmemmel együtt mehetek oda megint. Már azt tervezgetem a fejemben, hogy mi mindent fogunk ott csinálni amikor felfigyelek Nikki mondatára. És most ugrik csak be, hogy valóban, kicsit sokan lennénk egy iskolai rendezvényre. Anna arcát látva már sejtem, hogy tartogat még valamit a tarsolyában és így is van. Meghallva mire is szól a meghívás kapásból válaszolok.

- Az kizárt… - rázom a fejem, és látom, hogy Kris is komor képet vág. Ismerem a véleményét az ilyen eseményekről, ő sincs oda értük. Hát még a kiöltözésért. – Nem, ezt nem kérheted tőlünk. 

A szerelmem könyörgő szemekkel néz rám, úgyhogy magamban megfogadom, hogy ezúttal nem visszakozom. Most az egyszer nem engedek. Elviselem az ostoba díjátadókat, mert Steph ki is nyírna ha nem és tudom, hogy ez a karrierem szempontjából segíthet. De hogy önként és dalolva menjek oda, ahol tuti, hogy órákon át mindenki minket bámulna… na azt nem.

De neki persze nem lehet nemet mondani.  

- Rob, kérlek – szólal meg a boszorkány - én is veled mentem arra a francos Golden Globera. Én is utáltam, unalmas volt. Órákig álltam melletted és mosolyogtam. Nem lesz olyan rossz, hidd el.

Hé nem kell itt mártírkodni…

- A díjátadót lehet, hogy untad, de a partikon semmi bajod nem volt. Ki bájolgott fél óráig Clooneyval? És a másikon? Alig tudtalak lecsalogatni a parkettről.

- Jól van na, szeretek táncolni – morog halkan. - Az elment…

- Nem elment, kifejezetten tetszett neked, láttam az arcodon. Csak az zavart, hogy ott volt az a Zuckerberg gyerek. De arról nem én tehetek, válogattad volna meg jobban a pasijaidat…

A következő pillanatban olyan erővel rúg a lábamba, hogy hangosan feljajdulok. A szemei villámokat szórnak és tudom, hogy bajban vagyok. Méghozzá nagyban.

(Kellan szemszöge)

Nehezen tudom palástolni mennyire tetszik, hogy Anna ragaszkodik a jelenlétemhez. Örülök annak, hogy újra a hazájába utazunk, az eseménynek már annyira nem, de igyekszem titkolni. Tudtam eddig is, hogy ő nem egy hétköznapi nő, így evidens, hogy vannak helyek ahol meg kell jelennie. Aztán kiderül, hogy Gina az oka az egésznek, miért is nem csodálkozom ezen?! Rob húzódozását annyiból megértem, hogy ismerem már, és tudom utálja, ha a farmeren és a kockás ingen kívül valami mást kell magára húznia. Én is abban érzem kényelmesen magam, de van amikor az nem elég. A morgolódásától nem tartok, a kedvesem úgyis meggyőzi, már tudom, hogy mindig vannak érvei és azok általában minden helyzetben megállják a helyüket. Nem is szólok közbe, bár ha muszáj lesz megteszem. Azok után, hogy mi segítünk nekik ez a legkevesebb, amit megtehetnek. De aztán a szóváltásukat hallva érdekes dolgokat tudok meg. George Clooney? Oké, jóval idősebb nála, nem is tekintem vetélytársnak, de azért alkalomadtán majd rákérdezek erre még a haveromtól. Annától nem, még azt hiszi féltékenykedem.

A másik név és a reakciója viszont már jobban felcsigáz. Nem hallom mit mond Robnak, de az egyszer biztos, hogy hatásos, mert a haverom azonnal összeszorítja a száját. Ismerős a név, és mint kiderül nem csak nekem.

- Arról a Zuckerbergről van szó? – szól közbe Nikki. – Mármint a Facebookos csávóról?

Anna nagyot sóhajt, és bólint.

- Igen, a Harvardon találkoztunk még amikor oda jártunk mindketten. És tegnap este összefutottunk az egyik partyn.

Lehet itt még valami, mert a szemében konokság jelenik meg, és ahogy körbenézek Rob és Dean arca is azt sugallja, hogy pár információt visszatartott. És az is gyanús, hogy villámgyorsan terelni kezdi a szót.

- Higgyétek el nem lesz olyan rossz. Külön páholyokat foglaltunk, ott lesz az egész család, nem fog mindenki titeket bámulni. A Jettel utaztok, valahogy becsempészlek benneteket a házamba, senki se fogja tudni, hogy ott vagytok egészen szombat estig. Elmegyünk, megnézzük a műsort, maximum egy számra táncolunk, bár aki akar annak lehet többet is – Jayre néz, aki máris vigyorog -kell keresni a barátomnak egy csajt, táncoljon azzal ne az enyémmel- és utána elő se kell dugni az orrotokat. Kris neked külön hoztam valamit. Direkt a te ízlésedhez igazítva. A ruháitokat természetesen fizetem, csak jól kell éreznetek magatokat. Egyébként amennyire hallottam mindig több teremben folyik a buli, többfajta zenei stílussal.

Csak mondja és mondja, egyre lelkesebb mindenki, még Kris is amikor meglátja Anna telefonjában a képet az új cipőjéről. Rob morgolódik egyedül, de már látható, hogy csak látszatból.

- Jó, - bólint rá végül. – Egy estét kibírok megint öltönyben.

A kedvesem komoly képet vág, de a szemei nevetnek.

- Rob, én nem kérem, hogy teljesen az etikettnek megfelelően öltözz, de a szmoking a minimum.

- Szmoking? – húzogatni kezdi a pólója nyakát, mintha már most érezné a csokornyakkendő szorítását.

- Rob… - Kris hangját hallva felé néz, amikor valamit a fülébe súg döbbent arcot vág, majd szinte bűnbánóan néz Annára.

- Oké, szmoking.

A kedvesem megkönnyebbülten sóhajt és felel a véget nem érő kérdésekre, amik jobbára a lányoktól származnak. Én csak azzal vagyok elfoglalva, hogy a közben a combomon pihenő keze ne kalandozzon el, mert bár kifejezetten imádom ahogy önkéntelenül simogat, egyre inkább más irányba tereli a gondolataimat. Már éppen indulnánk amikor a haverom megszólal.

- Te Anna, azt mondtad nem ragaszkodsz az etikett szerinti öltözékhez. Miért az mit ír elő?

Amint kimondja valamennyien felhördülünk és hangosan ellenkezni kezdünk.

Nem öltözök pingvinnek, még a kedvéért se… az kizárt.

(Anna szemszöge)

Nikki kérdésére nagy levegőt veszek és kimondom.

- Az Operabálba.

Senki se szólal meg, nagy valószínűséggel fogalmuk nincs róla mit jelenthet ez, így magyarázatba fogok.

- Mind ismeritek Ginát. Illetve majdnem mind – nézek Larryre, mert ő még nem találkozott vele. - A húgom határozott, nagyszájú, kezelhetetlen… de ezzel együtt is imádom. És van egy olyan oldala amit nem sokszor mutat meg. Végtelenül romantikus tud lenni. Még kislány volt amikor először a tévében meglátott egy riportot az Operabálról. Szerintem a hatalmas ruhák nyűgözték le elsőre. Közölte velünk, nem lehetett több öt-hat évesnél, hogy ha megnő ő is ott fog táncolni. 

Mosolyogni kezdek az emléktől, olyan aranyos volt.

- Aztán ahogy nőtt kiderült, hogy ő ezt tényleg komolyan gondolja. Szeptember óta minden péntek este felutazik Budapestre és gyakorol. Az egész szombatja a próbával telik és este vissza Keszthelyre. Tökéletes akar lenni és ezt el is várják tőlük. Minden mozdulatuknak, annak ahogy állnak, mindennek egyformának kell lennie. Az Operabál arról kapta a nevét, hogy a budapesti Operaház ad otthont neki. Felszedik a székeket, táncparkettet építenek a helyére és a páholyokba asztalok kerülnek. Több évtizede megrendezik, és a legfontosabb része az első bálozók nyitótánca. És idén Gina is elsőbálozó lesz.

Várom a reakciókat, és nem is kell sokáig. Jól gondoltam, Rob az első és egyetlen aki kategorikusan elutasítja a dolgot, és bár nem szólal meg, de Kris arcáról is lerí a véleménye. A többiek inkább érdeklődőnek és kíváncsinak tűnnek. A figyelmem a tiltakozó felé irányul. Először a józan eszére akarok hatni, de elég nehéz, mert megmakacsolja magát. A párbeszédünk kezd kissé más irányba terelődni, ami nem tetszik, főleg amikor felemlegeti Markot.

Na most már dühös vagyok. Nagyon. Ez övön aluli ütés volt Pattinson.

- Aúú – jajdul fel, oké, lehet, hogy túl erősen rúgtam bele. Látom, hogy már kérdezné miért kapta, de megelőzöm.

- Fogd be Rob – hajolok közelebb hozzá. Olyan halkan beszélek hozzá, hogy csak ő értse. – Szeretnéd, ha a te exeidet is kitárgyalnánk, vagy esetleg Krisével kezdjük? Mondjuk Mikekal?

Nem találkoztam a sráccal soha, de Kristen mesélt róla pár dolgot és főleg azt, hogy Rob még a nevének említésétől is féltékenységi rohamot kap. Csak néz rám dühösen, de én is mérges vagyok. Mi a fenének kellett megemlítenie? Most aztán magyarázkodhatok. Igyekszem ugyan elterelni a figyelmüket, de több arcon is azt látom, hogy lesznek még kérdéseik.

Taktikát váltok, és a „pasimat” kihagyva most a barátnőjét veszem célba. Robbal úgyis elbánok, ha kell felhozom neki, hogy sokkal tartozik nekem amiért már többször kihúztam a pácból. Igaz ezt szeretném elkerülni, de ha nincs más választásom megteszem. Aztán erre szerencsére nem kerül sor. Elég megmutatnom a mobilomban lévő képet amin a vadonatúj estélyi cipője látható, amit egyelőre a szobámban tartok eldugva, Kris máris vigyorog. Márpedig, ha Kris benne van, akkor a dolog eldőlt.

Tudom, hogy sikerült, úgyhogy boldog vagyok. A nagyszájú angol is lenyugszik, bár nem bírom ki, hogy ne ugrassam ezért megemlítem neki, hogy a szmoking a minimum. A lányoknak persze ezer kérdésük van.

- Szóval akkor nagyestélyi kell – szólal meg először Ash. Nem kell rákérdeznem látom az arcán, hogy fel se merül benne, hogy ne jönne.

- Igen. Már voltam MaryBethnél, néztem pár ruhát, fent megmutatom a képeket. Szóltam neki, hogy majd jelentkezni fogtok, ha aktuális. Kris, neked találtam egy nagyon egyszerűt…

- És tényleg jön az egész család? – kíváncsiskodik tovább.

- Igen. Davide ragaszkodott hozzá. Képzeljétek el még nagyapóék is, és Nonna is. Úgyhogy Rob ne zsörtölődj, mert nagyapó is felveszi a szmokingot, pedig még életében nem volt rajta. Úgy egyeztem meg anyáékkal, hogy a miénk a ház. A többiek a háztól kétpercnyire fognak lakni egy hotelben, de aki akar mehet oda is.  

Tartok egy kis szünetet, azt inkább nem osztom meg velük, hogy a hotel mind a 46 szobáját lefoglaltuk csütörtöktől-keddig, mert valószínűleg kiakadnának.

- Mivel ti szerdáig még forgattok úgy gondoltam, hogy aznap este itt vár rátok a Jet. Azt még megbeszéljük, hogy szeretnétek-e visszautazni Los Angelesbe és onnan Budapestre, vagy egyből jöttök Magyarországra. Peter, Lisa komolyan gondoltam, hogy titeket is szeretettel látlak, beszéljétek meg Jennievel és Chrisszel és szóljatok. Ha valaki szeretne még hozni valakit azt jó lenne a hónap végéig megmondani. Ismerem a bál szervezőjét, így addig tudnak még jegyet szerezni.

- Azt mondtad mi utazunk – szólal meg Kellan - miért te mikor mész?

- Én előbb repülök. A hétvégi partin még itt leszek, de legkésőbb kedden el kell mennem. És Taylor is velem jön.

Látom rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, de muszáj. Hiába az Internet és a nagyszerű munkatársaim, azért vannak dolgok amiket jobb a saját szememmel látni. Márpedig megszervezni az étkezéseket, kocsikat, időpontokat egyeztetni a fodrász szalonban… rengeteg elintéznivaló. Arról nem is beszélve, hogy Gina szerintem azokban a napokban síkra teszi idegileg a szüleinket. Szükségük lesz rám, a húgomnak meg Tayre.

- Mivel a megállapodás szerint a következő szerda estére kell Vancouverbe érnetek arra gondoltam, hogy ha van kedvetek maradhatunk pár napot. A Jet végig ott marad, úgyhogy akármikor indulhatunk vissza.

Lelkesedést látok az arcokon, a lányok Lisat győzködik, hogy gyönyörű az ország, és a repülő meg egyenesen isteni. Petert annyira nem is kell, nála szerintem elég volt megemlítenem az olasz rokonokat. Csak lassan szedelőzködünk, későre jár már, reggel nekik meló. Örülök, hogy sikerült. El is határozom, hogy amint felértem küldök egy mailt Ginának. Kellan ahogy sejtettem nem támasztott nehézségeket, bár voltak pillanatok amikor elgondolkozva nézett maga elé. Jay minden buliban benne van, Nikki szintúgy, Ashley-ről sejtettem, mert megkedvelte a rokonaimat. Akik reményeim szerint egyszer az övé is lesznek. A két testőr sorsa még nem dőlt el, arról majd Rob és Kris, illetve sokkal inkább az ügynökeik döntenek. Elégedetten kelek fel az asztaltól, azt már a terem foglalásakor jeleztem, hogy a számlát nekem terheljék. Ebből van egy kis keveredés, de határozott maradok.

- Úgyis tartoztam nektek eggyel, mert novemberben valaki nem hagyta, hogy kitegyem a lábam a szobából. – Kellan, mert persze rá gondolok, hiszen ő cselezett ki amíg a doki vizsgált és rendelte meg a beígért vacsorát a szobánkba vigyorogva néz. Amennyire látom azok a napok benne is szép emlékként élnek. Már majdnem kilépünk az ajtón amikor Rob megszólal. Azonnal válaszolok a kérdésére.

- Hölgyek esetén a nagyestélyi, férfiak esetén frakk…

A válaszomnak kettős hatása van, a srácok egytől-egyik, -még Taylor is, pedig ő eddig mindenre kérdezés nélkül rábólintott- tiltakoznak. A lányok meg velem együtt nevetni kezdenek a reakciójukon, és faképnél hagyjuk őket.

Nem értem a bajukat? A frakk is csak nadrág, mellény, zakó. Mi bezzeg szoros fűzőkbe, hatalmas szoknyákba és életveszélyes cipőkbe leszünk kényszerítve egész este és még mosolyognunk is kell a dologhoz. Egyértelmű, hogy a mi helyzetünk sokkal nehezebb…

(Kellan szemszöge)

Mivel a csajok leléptek előlünk az étteremből mi kissé megkésve követjük őket. Még fent is azt bizonygatjuk, hogy a pingvinruha nem felnőtteknek való. Nem mintha bárkit is érdekelne a morgolódásunk, mert a szobánk, -de jó kimondani a mi szobánk- nappalijában ülnek a földön és Anna laptopját bámulják. Mint a kismadarak csivitelnek és tudomást se vesznek rólunk.

- Rob, most komolyan nem kérnél valami normális embernek való italt – zsörtölődik Jay a minibár előtt.

- Mindjárt – emeli fel ő a telefont. – Addig hozz a szomszédból.

Jackson kisvártatva visszatér, kezében két üveggel. Tanácstalanul áll.

- Csak ennyi volt ott is… - közli. Taylor jelzi, hogy ő úgyse kér, Peter inkább bort iszik, a testőrök meg fel se jöttek velünk.

- Oké, egy a tiéd, - szólal meg a házigazda – egy az enyém. Kellan meg nem kap.

Hát ez cseppet se tetszik, nyitom a számat, de megszólalni sincs időm.  

- Hé, hagytál volna tegnap este…

Persze miután kikotyogta el kell mesélnem, hogy az éjjel Krisszel elfogyasztottunk párat.

- Akkor te voltál – vigyorog Peter. – Wyck meggyanúsított, hogy én babráltam ki vele és raktam egy csomó üres üveget az ajtajába. Szerencsére volt alibim, hogy csak délben értem a városba. Reggel átesett a zsákon, pont akkor jött a szobaasszony aki kioktatta, hogy itt nem szokás a folyosón hagyni a szemetet. Úgyhogy most nagyon érdekelné kinek kell megköszönnie a dolgot.

Na még ez is.

Majd félóráig beszélgetünk, egyre többször tekingetek a szomszédba, néha elkapom Anna pillantását is, de senki se indul meg. Végül Taylor, aki ezzel szerez nálam egy jópontot közli, hogy megy aludni. A srácok is követik, és ezt hallva a lányok is szedelőzködni kezdenek. Alig lép ki az utolsó intek Robnak és a hálójukba belépő Krisnek és becsukom magam mögött az átkötő ajtót. Elővigyázatosan mind a kettőre ráfordítom a kulcsot.

A kedvesem a laptopján gépel valamit, felnéz ugyan a zajt hallva, elmosolyodik, de folytatja tovább. Odalépek hozzá és próbálom elvenni tőle, de nem hagyja.

- Csak egy perc – mentegetőzik. – Befejezem a levelet Ginának és a tiéd vagyok.

Tetszik a mondata, hát még a szeméből sugárzó ígéret. Mellé telepedek, figyelem ahogy ír, a haja kibomlott, az jut eszembe, talán siettethetném kicsit. Félretűröm a zuhatagot és a nyakát kezdem el csókolgatni. Elégedetten felsóhajt, de csak nem hagyja abba. Végig csókolom a csupasz bőrét a fülétől egészen addig amíg a pulcsit le tudom csúsztatni, de semmi eredmény.

A fenébe, ne már. Majd egy hétig voltunk távol egymástól és most ez a legfontosabb dolga?

Felállok és elindulok.

- Hova mész? – reagál azonnal. A válaszomat hallva csak nevet. – Most már tényleg csak egy perc…

Morgolódom és berakom magam után az ajtót, a cuccom a földön végzi, folyatom magamra a vizet amikor megérzem, hogy a hátamhoz simul.

- Mondtam, hogy sietek… - súgja.

- Ja, vagy fél órája – játszom a sértődöttet.

- Kiengesztelhetlek valahogy? – kérdezi, én pedig csak bólintok. És pár perc múlva nem csak arra nem emlékszem miért is „haragudtam”, de ha valaki megkérdezné a nevemet, szerintem azt se tudnám megmondani.

(Anna szemszöge)

A lányok egészen belelkesülnek, még Krisre is ráragad pedig amennyire ismerem ez nála szokatlan.

- Ez rohadt jól néz ki – szemlélgeti azt amit neki hoztam. Azonnal lerúgja ami addig a lábán volt és belebújik. – És még kényelmes is.

Vigyorogva figyelem, hogy illegeti magát benne. Úgy néz ki tényleg tetszik neki. MaryBeth találta nekem ezt a tornacipőre emlékeztető magassarkút. Fekete, így bármilyen színhez felvehető, bár a barátnőm úgyis mindig a sötétebb árnyalatokat részesíti előnyben. A méretére szerencsére emlékeztem, mert tavaly Budapesten már vettünk neki cipőt.

- Na és mutasd milyen ruhákról beszéltél? – kérdezi Ash. Naná, hogy ő, le se tagadhatná, hogy imád mindent ami az öltözködéssel kapcsolatos.

Azonnal előkerül a laptopom és hosszú időn át az marad a fő attrakció. Mert persze érdekli őket mit viseltek az előző években a résztvevők, milyen a hangulata, így egymás után hozom elő neki az oldalakat. Érzékelem az idő múlását, én is szívesebben lennék már Kellannel, ugyanúgy ahogy ő velem, legalábbis a pillantásaiból erre következtetek.

De nőből vagyok, mit tegyek…       

Szeretnék megfelelően kinézni, neki tetszeni, és valljuk be őszintén én is szeretek vásárolni.

Amikor a lányok elbúcsúznak kihasználom, hogy a kezemben van a gép, gyorsan írok Ginának. Én tényleg sietek, de mindig eszembe jut még valami. Már majdnem félbehagyom az egészet, mert Kellan szája bármikor kísértésbe vinne, most is. De nem bírja kivárni, felpattan. Aggódva nézek rá, nemár most megsértődött? Nem akarom, hogy elmenjen…

- Megyek veszek egy hideg zuhanyt – feleli a kérdésemre és valóban bevonul a fürdőbe. Halkan kuncogok a reakcióján, kis türelmetlen, majd valóban befejezem. A gépet elrakom, villámgyorsan szabadulok meg a ruháimtól és követem. A párától semmit se látok, már majd elepedek, hogy végre hozzá érhessek. Csak egy csatot biggyesztek a hajamba, és kinyitom az ajtót.

Két kézzel a csempének támaszkodva áll, egy pillanatig csak csodálom a hátán kirajzolódó izmokat aztán hozzá bújok. A teste forró, és amint összeérünk reagál az enyémre. Kicsit kéreti magát, de elég végigsimítanom a mellkasán azonnal megfordul. Vágyának félreérthetetlen jele ott lüktet az ágyékomnál, én is készen állok arra, hogy magamban érezzem, de még nem teszem. Előbb valóban ki fogom engesztelni…

A hátát a zuhany falának nyomom és először a száját becézem. Lassan, ráérősen csókolom, kezeimmel a hajába túrok. Másnak tűnik.

- Levágták – szólal meg, kitalálva a gondolatomat. Ujjammal körberajzolom az állának vonalát, végighúzom az ajkain. Lassan haladok lefelé a nyakán, a vállain, nyelvemmel követem az útjukat. Lágyan cirógatom a kulcscsontjánál lüktető eret, majd az egyik mellbimbóját veszem a számba. Hangosan felszisszen, és tudom, hogy nem azért teszi, mert fájdalmat okoztam, éppen ellenkezőleg. Újra megcsókolom, ezúttal már nem finomkodva, hanem éreztetve vele az iránta lángoló vágyamat. Egyetlen ujjammal rajzolom ki a kis kockákat a hasán tetszik, ahogy beleremeg az érintésembe. Próbál magához húzni, de eltolom a kezeit, amelyek minduntalan veszélyes helyekre tévednek.

Nyugi, Honey. Mindennek eljön az ideje…

Nyelvemet egy pillanatra átfuttatom a köldökén, majd leguggolva a felém meredő férfiasságában gyönyörködöm. A tudat, hogy ez miattam van, én csigázom fel ennyire nagy hatással van rám. Küzdök a késztetéssel, hogy magamban érezzem, először csak a kezemmel kényeztetem, de meghallva a torkából feltörő morgást a számba veszem…

És itt szakad vége az engesztelésemnek, mert ezúttal nem hagyja magát eltéríteni a szándékától felhúz a padlóról, és az ajkamra tapad. Nyelve erőszakosan keres utat magának az enyémhez, és vad táncot jár vele amint találkoznak. A kezeit ott érzem mindenhol a testemen, cirógat, de többre vágyom. Rá, érezni a lüktetést, együtt szárnyalni a gyönyör birodalmába.

Nem kell sokat várnom, a kívánságom hamar teljesül. Akárcsak amikor este megérkezett most is azért küzdök, hogy le ne csússzak az öléből, vasmarokkal tart, de közben lassan és gyengéden mozog bennem teljesen kitöltve azt az űrt amit az elmúlt napokban éreztem. A testemben és a lelkemben, mert mindkettő utána áhítozott amíg nem voltunk együtt. Élvezem minden mozdulatát, de kielégülésre vágyom. Arra az ősrobbanásra amit eddig csak ő tudott előidézni bennem és amit pillanatok múlva most is megkapok. Az utolsó lökéseknél egymáséra szorítjuk a szánkat így fojtva el feltörő hangunkat.   

A falhoz szorulok, de eszemben sincs ez miatt szólni. Jólesik a csempe hűvössége, ami szöges ellentétben áll a forró testünkkel. Érzem, hogy felemeli a fejét a vállamról ahol eddig pihent, nem szól, csak néz rám mosolyogva. Csak a földre hulló vízcseppek adnak némi háttérzajt a zihálásunknak. Olyan átható tekintettel figyel, hogy az egész belsőm beleremeg.

- Ne hagyj magamra ilyen hosszú időre legközelebb – a hangja határozott, nem felelek neki. Ez az amit nem ígérhetek meg, és ezt ő is tudja. De most nem akarom elrontani a meghitt pillanatot azzal, hogy rávilágítok a várható nehézségekre. Helyette apró csókot nyomok a szájára és „lekéretőzöm” az öléből. Amint kicsusszan belőlem, már újra vágyom arra, hogy magamban érezzem. Mosdatni kezdem amit azonnal viszonoz, de mivel a mozdulatai sokkal inkább simogatásra, mint tisztálkodásra utalnak amennyire a hely engedi elhúzódom és magam intézem el a dolgot. Már törülközünk amikor eszembe jut valami.

- Te Kellan, nem perverz ez egy kicsit – érdeklődve néz rám, miközben a haját dörzsöli.

- Micsoda?

- Hát, hogy mindig már a fürdőben egymásnak esünk.

A válaszát hallva durcásan nézek rá, majd hozzávágva a fürdőlepedőt a szobába indulok. Éppen elérném az ágyat amikor utolér, és a következő pillanatban már a matrac rugózását érzem magam alatt.

- Ezt nem kellett volna… - mondja és komoly arccal de huncuttan csillogó szemekkel néz le rám.

(Kellan szemszöge)

Egész életemben rá vártam.  És ezt nem csak az mondatja velem, hogy éppen a szeretkezéstől kipirult arcában gyönyörködöm. Jóval több ő annál, mint egy kielégülés. Minden megnyilvánulása, mondata, mozdulata hat rám. Hol így, hol úgy, de vágyom rá. Olyan hihetetlenül hosszúnak tűntek ezek a napok amíg nem volt velem, és tudom, hogy el fog menni újra. Nem akarom gúzsba kötni, de mégse tudom visszafogni magam. Már amikor kimondom azt a mondatot, hogy ne hagyjon magamra sokáig tudom, hogy nem kellett volna. Csak egy pillanatig suhan át a szemén valami furcsa érzelem, utána már mosolyog rám az édes, csókolni való ajkaival.

Amik pár perce olyan örömet szereztek, hogy attól féltem idő előtt végem lesz. Amikor elhúzódik azon töröm a fejem elrontottam-e mindent, de mivel hozzám simul, és csak utána nyúl a tusfürdőért talán mégse. Én is mosdatni kezdem, de igen nehéz ellenállni a felém meredő mellbimbóinak, főleg, ha amikor hozzájuk érek érzékien felsóhajt. Úgyhogy mire észbe kapok ő már a zuhanyfülke legtávolabbi sarkában áll, onnan néz rám, és csábítgat a tekintetével. Előbb végez, mint én, sietve követem. Kecsesen szárítgatja magát, még a lélegzetem is elakad, amikor kiveszi a hajából a csatot és a zuhatag majdnem a fenekéig ér. Tökéletes idomokkal és imádnivaló arccal áldotta meg az ég, annyira ráfeledkezem, hogy a kérdését is alig fogom fel. Kapásból válaszolok.

- Te tehetsz róla, én nem ragaszkodtam volna a fürdőhöz, de neked mindenáron e-mailezned kellett… - a következő amit érzek az a vizes anyag csapódása a mellkasomhoz. Döbbenten bámulok utána, még éppen elkapom az a pillanatot amikor a válla felett visszanéz. A száját durcásan összeszorítja, de a szeme csillog.

Na megállj csak Cica, ezért megfizetsz…

Szerencsére olyan könnyű, minden megerőltetés nélkül kapom fel és dobom az ágyra. Próbálok mérgesen nézni rá, de amint meglátom a huncut mosolyt a száján elveszek.

- Gonosz nőszemély vagy, vedd tudomásul. Gonosz, akaratos, mindenlében kanál… - minden egyes szónál puszit nyomok rá. Az ajkára, a szemére, a fülére, a vállára. Már éppen elérném a legjobb részt, a felém meredő málnapiros csúcsokat, amikor félbeszakít.

- Gonoszabb, mint az a Maggie baby? – Egyáltalán nem tetszik, hogy pont most emlegeti fel azt a perszónát.

- Mondtam, hogy nem törté… - félbeszakít.

- Tudom, hiszek neked, nem kell mentegetőzni. Csak az zavar, hogy eddig nem említetted. Bár nem várom el, hogy minden pillanatodról beszámolj nekem.

Kis bizonytalanságot látok a szemében, ami ritka, mint a fehér holló, éppen ezért nagyra értékelem. Gyorsan mesélem el neki azt a kevés dolgot amit arról a nőről érdemes. Aztán eszembe jut valami.

- Egyébként te is magyarázattal tartozol – kérdőn néz rám. – Azt mondtad, egy szolid kis ruha lesz rajtad…

- De hát az is volt - vágja rá azonnal. – És vettem alá fehérneműt.

Na még csak az kellett volna, hogy ne vegyél…

Mesél a díjátadóról, nem kérem, de mindent elmond arról, hogy ismerkedett meg Clooneyval, illetve jobbára a barátnőjével. Lelkesen említi meg, hogy rávette Robot, hogy táncoljon vele.

- Nem mozog olyan jól, mint te vagy Jay, de elment. Te, hogy micsoda pofákat vágott közben… látnod kellett volna.

Egyetlen dolog van amire hiába várok, hogy megemlítse azt a Mark gyereket. De nem teszi. Úgyhogy miközben a mellkasomon fekszik én pedig a hátát simogatom rákérdezek.

- Az a Zuckerberg, jól értettem, hogy volt valami köztetek. – Felemeli a fejét, majd nagyot sóhajt.

- Jó, elmondom, de ebből nem csinálunk rendszert.

- Mármint miből? – kérdezem, mert fogalmam nincs mire gondol.

- Nem fogjuk kitárgyalni egymás exeit. Ők a múltunkhoz tartoznak. Én is kíváncsi vagyok mindenre ami veled történt mielőtt ismertelek, ezernyi kérdésem lenne, de nem fogom feltenni őket. Nem voltam, és nem is vagyok szent, voltak férfiak előtted az életemben, de már nem számítanak. Én komolyan veszem a hűség fogalmát, ha szeretek valakit. És téged szeretlek. – Mélyen a szemembe néz, kétségem sincs, hogy őszinte.

- Mark egy seggfej… - felül és beszél a srácról, látom rajta, hogy már közömbös neki az egész eset, és valószínűleg nem is hagyott benne akkora nyomokat, mint az a görény akitől a babát várta. Pár mondatban elmesél mindent, nem csodálkozom amikor megemlíti, hogy átrendezte kicsit az arcát, tudom már milyen tud lenni, ha méregbe gurul.

Mikor végez csak ül mellettem törökülésben, és lágyan cirógat az ujjaival. Én őt simogatom, lágyan érintem a melleit, és próbálok minél közelebb jutni hozzájuk.

- Sajnálom – mondja, én meg már megint elvesztettem a fonalat.

- Mit? – kérdezek rá azonnal.

- Hogy megharaptalak – feleli és puszit nyom a mellkasomra. Odanézve valóban ott a fogának nyoma, eddig fel se tűnt. – És a hátadat is.

- Miért, annak mi baja? – nem emlékszem, hogy ott is járt volna a szája.

- Van rajta pár karmolás… én nem szoktam… - mentegetőzik, de nem hagyom.

- Szeretem amikor ilyen vad vagy – fordítom magam alá és szorítom hozzá az ágyékomat. A szemei egy villanásnyi idő alatt sötétülnek el a vágytól. Azonnal körbefon a lábaival, a karjai a nyakamat ölelik, én pedig egyetlen mozdulattal belé temetkezem. Mélyen hatolok belé, a kis gonosz a végsőkig tüzel azzal, hogy a belső izmaival szorosan fog körbe. De a végső lökést mégis a szavai adják meg.

- Te még nem láttál engem vadnak… - mondja, és közben hangosan felnyög. – Várd csak ki amíg megkötözlek és azt teszek veled amit csak akarok…