33. Egy hosszú éjszaka, gátlások nélkül… 1. rész

Sziasztok!

Ezt a fejezetet kénytelen vagyok kétfelé bontani, mert iszonyat hosszúra sikeredett. Így is hét oldal csak az eleje. Mivel ez és a következő szorosan összetartozik van egy ajánlatom. Ha úgy látom érdeklődőek vagytok, és ennek a legegyszerűbb megnyilvánulása pár komi, J akkor a második fele már holnap felkerül. Ha nem, nem. Ez nem zsarolás, csak ajánlat. Nem csak erre a fejezetre vonatkozóan érdekelne a véleményetek, hanem úgy összességében. (Mostanában ugyanis pár ember kivételével eléggé hanyagoltok, és nem tudom mi változott meg. Már unjátok? Vagy nem érdekes? Túl sablonos?) Szóval ilyen dolgokra  lennék kíváncsi. És még valamire. Az A szerelem fáj… kezdetén volt pár ember Zsuzsi, Zsú, Heni, Bobby, And, Breeco akik többször is átsegítettek holtpontokon. Ti már nem olvassátok, vagy egyszerűen csak nincs kedvetek komit írni?

Na mindegy. A fejezet itt van, azoknak akik reagáltak rá hálás köszönetem. Hajni, eltaláltad, Lylia kérésed számomra parancs, Timi, GK remélem a folytatás tetszik.

Kesha „anyóspajtás” csak vasárnap távozik, és az még 3 nap, (igaz, holnap dolgozom). Ria ebben a fejezetben még nem annyira, de a következőben megkapod amit akarsz. 

Azoktól akik a chatben kértek cserét elnézést kérek, ma pótolom az elmaradásom.  

Hát ennyi. Jó olvasást.

Dicta

(Kellan szemszöge)

Miután a lányok belevetik magukat a legnagyobb tömegbe mi a színpad mögé megyünk. Szerencsénkre Jerad éppen erre jár, így nem kell külön magyarázkodni a biztonságiaknak, azonnal átengednek bennünket. A szokásos nyüzsgés, a srácok viccelődve készülődnek a fellépésre. Rögtön jön a kérdés, hogy Annát hol hagytam, mert Jay azt ígérte nekik meglepetésben lesz részük. Ezt először nem értem, de aztán beugrik, hogy nagy valószínűséggel nem árulta el nekik a jelenlegi kinézetét.

A koncert, a sokadik amit végig hallgatok a majmoktól, most is fergeteges. A takarásból figyeljük Lucaval a tömeg közepén tomboló párjainkat. Anna hihetetlenül energikus és Ashley és Nikki se marad el tőle egy kicsit se. Énekelnek, bolondoznak, van, hogy összekapaszkodva ringanak egy-egy számra. Látom, hogy páran kíváncsi pillantásokkal méregetik őket, de ezúttal senki se közeledik hozzájuk. És ez így van jól.

A hangulatom kitűnő, miért is ne lenne, ma kaptam két szerepet, a kedvesem velem van, az élet szép. És a sör hideg. Ez már a nem is tudom hányadik üveg a kezemben, azt mondták szolgáljuk ki magunkat nyugodtan. Éppen ezért válik szükségessé, hogy meglátogassam a mosdót. Az öltözőben lévő foglalt, így a kintibe megyek, út közben látom, hogy nem csak én tettem így. A csaj bár nekem háttal áll ismerősnek tűnik, de nem nézek utána honnan, mert sürgős a dolgom. Amint kilépek megtalál pár rajongó, hagyom, hogy csináljanak képet, aláírom a füzeteiket és csak utána indulok vissza. A teremben már nem szól a zene, ebből arra következtetek, hogy véget ért a koncert. Erről az is meggyőz, hogy az öltözőben tucatnyi ember áll, és mind egyfelé bámulnak. Én is próbálom kideríteni mi olyan érdekes, az első amit felfedezek a nemrégen látott szőke nő. Így, hogy felém van fordulva és látom az arcát már tudom ki ő, és cseppet se örülök. Kicsit rémültnek tűnik, amire meg is van minden oka.

Ugyanis Anna áll vele szemben és a testtartásából és a hangjából ítélve elég dühös.

(Anna szemszöge)

Amint felfedezem az öltözőben Maggie nyájasan mosolygó arcát elfut a pulykaméreg. Látom, ahogy a nekem háttal álló kedvesem karjára rakja az ujjait és végigsimít rajta. Aztán a füléhez hajol, és a húr itt szakad el végleg. Hát semmiből se tanul ez a nő?

A lehető leggyorsabban lépek hozzájuk, kapom el a kezét, és talán túl vehemensen is, de a falnak lököm. Szerencsére, bár az agyamat vörös köd lepi, az még eszembe jut, hogy ne fedjem fel a valódi énemet, így a bevált akcentusommal szólalok meg.

- Te nem tapogatni mio amor, comprensible? Nem simogatni, sugdolózni fülébe. Te szépen kerülni ki őt, igen.

- De hát… - és még van képe felháborodottan nézni rám, majd segélykérően a hátam mögé. Na ebből elég.

- Ő lenni enyém, te nem próbálkozni többet, különben lesz grande problema…

- Én nem, azt mondta… én nem tudtam, hogy van barátnője… - van képe az arcomba hazudni? Saját fülemmel hallottam amikor Kellan alig két napja beszélt neki rólam. Ó, hogy mennyire utálom az ilyen ribancokat.

- Te nem hazudni – bököm meg a mellkasát. – Én tudni, hogy ő mondani neked, neki van barátnő. Én most jönni ide Baton Rouge, hallani, te menni folyton utána. És nekem ez nem tetszeni. Nagyon nem. Ha te még egyszer menni közelébe, akkor neked csinos pofi lesz pici bumm. Oké?

A szemléltetem is mire gondolok, mire a kis dög úgy látszik végre felfogja a lényeget. Jobb is ha fél, mert hála az elfogyasztott alkoholnak, a koncert miatti felfokozott hangulatomnak és annak, hogy mióta készülök már úgy igazán helyre rakni azért a sok gondért amit okozott, elég egyetlen szó és baj lesz.

- Valaki leszedné rólam? – hallom a cérnavékony hangját. – Ez a nő eszelős…

Na ezt nem kellett volna…

- Lo que? Micsoda? Én lenni eszelős? Teee… te lenni eszelős. Te betörni szobájába, te feküdni ágyába, te ajánlani fel magad, mint egy ócska hembra… Te lenni csak egy buta szőke liba. De én mondani, ha menni még egyszer közelébe, én fogni meg neked haj és utána te lenni kopasz. Venni paróka lesz muszáj.

Azt hiszem sikerült megértetnem vele az álláspontomat, mert ijedten kap a hajához és próbálja magát belepréselni a falba.

És ekkor nevetés harsan, több szólamban. Döbbenten fordulok hátra, nem értem kinek van ilyen rohadt jó kedve. Nekem mindenesetre azonnal elmegy, mert az addig a hátam mögött lévő kedvesem akit kicsit arrébb löktem amikor idejöttem Miss Gracehez kikerül, és a csajhoz hajol.

- Jól vagy? – kérdezi. A hangja kicsit furcsának tűnik, de attól a bizalmas mozdulattól, ahogy hozzáér felforr az agyvizem és nem foglalkozom vele. Ha most őt kezdi el vigasztalni akkor itt vér fog folyni. Készülök számon kérni, hogy mégis mi az ördögöt művel, de a derekamra két kar simul és a fülembe egy édes hang suttog.

- Mit művelsz Cica? – Döbbenten pördülök meg, Valóban Kellan ölel át, és vigyorog teli szájjal. Felfedezem, hogy Nikki alig bírja visszatartani a belőle kitörni készülő nevetést. Luca, Ash és Jay nem is leplezi, hogy mennyire élvezte a jelenetet. A srácok, itt Jay zenekarának tagjaira gondolok döbbenten bámulnak, Ben G-nek még a szája is tátva maradt. Brandon és Erick úgy néz rám, mintha még sose látott volna. És ekkor végre leesik. Ha ez itt mellettem Kellan akkor ki ment oda a ribanchoz?  

Ezt azonnal ki kell derítenem, meg is teszek mindent a cél érdekébe, a karjánál fogva fordítom meg a srácot. Scott néz rám kérdő arccal, és a többséghez hasonlóan vigyorogva.

- Ugyan már Suzy baby, ugye nem akarsz engem is megtámadni?

- No – vágom rá azonnal, és csak kapkodom a fejem a két srác között. Hogy is nem vettem észre. A magasságuk majd egyforma, igaz a kedvesem elmarad pár centivel a barátjától, de elenyésző a különbség. A hajuk színe megegyezik, sőt a jelenlegi fazon is. Tényleg ideje, hogy Kellan újra szőke legyen. Vagy bármi, csak ne fekete. És ami a legjobban összezavart az a pulcsijuk. Amikor felöltözött volt szerencsém közelebbről is szemügyre venni azt a bizonyos ruhadarabot. És mit ad Isten Scotton ugyan olyan van. Sőt jobban megnézve Brandon és Erick is ugyanolyat visel. Na szép, mondhatom.

- Elárulná valaki mi történt? – hallom meg a kedvesem hangját.

- Csak annyi, hogy kint összefutottam Maggievel – szólal meg a langaléta. – Bejöttünk ide, beszélgettünk, aztán megjelent a barátnőd…

- Ő Kellan barátnője? – sikít fel a szőke csaj, én meg összehúzott szemmel nézek rá. El is bújik azonnal a védelmezője háta mögé.

- Szóval jött Suzy, falhoz kente, mint jóllakott gyerek a vajas kenyeret, beígért neki némi verést…

- Cica, ez most komoly? – kérdezi. Csöppet se látom, hogy zavarná a dolog vagy neheztelne rám.

- Igen – felelem neki, és spanyolra váltok. – Azt hittem veled próbálkozik már megint.

- És ezért a falhoz kented? – ez a szó rohadtul tetszik neki.

- Megmondtam, hogy nem bánok kesztyűs kézzel azzal aki a közeledbe merészkedik.

- Vad és szexis – mondja, és én is elvigyorodom.

- És még nem is mutattam meg mindent.

Erre azonnal felcsillan a szeme. Egy pillanatra el is feledkezünk arról, hogy a többiek is itt vannak. De a felhangzó kérdésre újra a mellettünk álló párosra néz mindenki. A válaszon viszont elcsodálkozom rendesen. Hát még az arcukon. Ezt se hittem volna.

(Kellan szemszöge)

Anna mellett a szinte eltörpülni látszó Maggie Grace áll és elég ijedtnek tűnik. Kis hijján felnevetek a kis monológján, annyira édes, ahogy dühös amazonként közli vele, hogy nem jöhet a közelembe. Még sose láttam ennyire… nem is tudom milyen. A hangja eltökéltséget és felháborodást tükröz, de sajnos háttal áll, így az arcát nem látom. A balhé aminek szerencsére, mivel zárt helyen történik, csak mi vagyunk tanúi elég gyorsan lezajlik. Scott nevet fel elsőként, tartok is tőle, hogy a kedvesem ezt nem fogja értékelni és ő következik, úgyhogy megelőzendő a bajt sietve megyek hozzá és ölelem át. Egy pillanatra megmerevedik, de aztán ellazul és a mellkasomnak simul. Éppen ideje volt, már jó másfél órája nélkülöznöm kellett ezt.

Mivel még mindig nem értem mi is váltotta ki ezt a perpatvart, mert azért annál megfontoltabb, mint hogy csak úgy szó nélkül nekiugorjon valakinek, rákérdezek.

Ahogy sejtettem van oka, igaz ez nagyrészt a barátomnak köszönhető. Merthogy összekevert vele. Eddig, ha tévedett és erre ugye már volt példa, utána mindig bűntudatosan kért elnézést. Most is erre számítok, de közli velem, hogy az teljességgel kizárt.

- Lehet, hogy most nem téged simogatott Honey, de a régi dolgokért ez akkor is járt neki. Örüljön, hogy egyáltalán ennyivel megúszta – morog az orra alatt. Valóban még mindig gyilkos pillantásokkal bombázza a csajt aki viszont félve tekinget felé, de közben úgy néz Scottra, mintha ő lenne Isten földi helytartója. Gyanús ez nekem.

- Ti mióta ismeritek egymást? – kérdezek rá, és a válaszra nem kell sokat várni.

Döbbenten hallom, hogy majd egy éve találkoztak először. A barátom kacsintásából leszűröm, hogy azért az nem csak egy szimpla megismerkedés volt, és az se hogy sok kétséget, hogy Maggie elvörösödik és szinte szégyenlősen bújik hozzá.

Te jó ég, lehet, hogy túl sokat ittam? Maggie Grace és a szégyenlősség…

- Honey, ezek között volt valami – kérdezi Anna súgva és persze spanyolul.

- Szerintem igen, - válaszolok neki.

- Atya ég, hogy én mennyire sajnálom…

- Mi bajod Scottal? – kérdezem, mire meglepett arcot vág.

- Semmi. Éppen őt sajnálom kettejük közül.

Nem bírom tovább nevetés nélkül, mire duzzogva néz rám, úgyhogy muszáj megcsókolnom. Persze elveszem, csak az éppen említett barátom hangjára emelem fel a fejem. Pont azt közli, hogy akkor ő mégse jön velünk, és majd holnap találkozunk. Amennyire látom ez a hír senkit se sokkol, pár pillanat múlva valóban távoznak is. Én leülök egy székre és az ölembe húzom a kedvesem aki azonnal átöleli a nyakamat, de természetesen megint nem hagynak békén bennünket. Jópár percbe beletelik, mire elmagyarázunk mindent, a kedélyek lenyugszanak és elindulunk a hely felé, amiről Nikki még mindig nem hajlandó elárulni semmit. De talán nem is baj, mert ha előbb megteszi valószínűleg kézzel-lábbal tiltakozom.  

Így viszont csak akkor teszem meg, amikor belépünk az ajtón és körbenézek. Mert a kinti impozáns külső és a benti állapotok szöges ellentétben állnak egymással.

Legnagyobb megdöbbenésemre a lányok csak vetnek rám egy elnéző pillantást és már meg is indulnak a bárpult felé. Oké, hármuk közül csak Anna reakciója lep meg, a másik kettő tudom, hogy benne van minden buliban. De a kedvesem eddig nem tűnt ilyennek. Hozzá sokkal jobban illik egy szimpla disco, esetleg egy népszerű bár. Ő finomabb, elegánsabb ennél. Amikor szóban is kifejtem a kételyeimet Lucanak, mégiscsak ő ismeri a legjobban közülünk, hatalmas nevetésben tör ki. Én meg padlót fogok a mondatától.

(Anna szemszöge)   

Amióta találkoztunk először Maggie arcán valódi érzelmeket fedezek fel. Esküszöm szinte kislányosan néz fel Scottra. Hűha, úgy néz ki tudja kezelni a dögöt. Elégedetten hallgatom, hogy már jó ideje ismerik egymást, szemlátomást ez a srácra kevésbé van hatással, mint a csajra. Szerencsére viszonylag gyorsan lelépnek, még az hiányzott volna, hogy velünk akarjanak jönni. Már meg is nyugodnék, hogy az este sínen van, de kiderül, hogy Jay „elfelejtette” megemlíteni a zenekarának, hogy én jelenleg egy barna démon bőrébe bújtam. Tévedés ne essék, ezt nem én találom ki, hanem Brandon mondja nekik nevetve. Értékelik a szerintük nagyszerű színészi tehetségemet, ezt bevallom nem igazán értem, mert én így is magamat adom, más kérdés, hogy ők még ezt nem látták.

Aztán végre napirendre térnek a téma felett. Még jó fél óráig ücsörgünk, a srácok söröznek, próbálnak normalizálódni a koncert felpörgetett hangulatából, lassan elpakolnak és megígérik, hogy miután visszaviszik a cuccaikat a házba utánunk jönnek. Egyre türelmetlenebb vagyok, az egész belsőm zsong, zenére, koktélokra, táncra vágyom. Kivételesen ez még Kellant is háttérbe szorítja, ami nagy dolog.

Taxikkal megyünk, az már kifejezetten biztató, hogy hosszú sorban állnak az emberek az ajtó előtt. Nikki nem zavartatja magát, senkivel se törődve a kidobókhoz lép, mond valamit az egyik fülébe, mire azonnal beengednek bennünket. A The Roux house jó helynek tűnik, hömpölyögő tömeg, villódzó fények, két hatalmas bárpult tele minden földi jóval. És persze táncparkett. Itt-ott kis dobogókon apró ruhákba öltözött lányok vonaglanak a zene ritmusára, dohányfüst, szerintem egy kis fű szaga is érződik, és az egészből sugárzik valami fülledt erotika.

- Itt akartok bulizni? – hallom Kellan hangját, az arca tanácstalannak tűnik, amit nem értek. Nikki a plafon felé emeli a tekintetét és a fülemhez hajolva kiabál bele.

- Én megmondtam, hogy ki fog akadni… - de a következő pillanatban már megragadja a kezem és amennyire látom Ash-ét is. – Ideje inni valamit csajszikáim.

Ilyen kedves invitálásnak nem tudok nemet mondani, na nem mintha akarnék egy percig is. Megtámadjuk a pultot, már a kezünkben vannak a poharak mire a többiek mellénk érnek, nagyot kortyolok a jéghideg italból. Ez nagyon jó. A srácok whiskyt kérnek, a pultos csaj ezer wattos vigyorral tolja eléjük a poharat, de aztán szerencséjére a következő vendég felé fordul. Boldogan nézelődöm, már idejére se emlékszem mikor jártam utoljára ilyen helyen. De éppen ideje volt. Nikki kiszúr egy hátsó asztalt, legalábbis a kézjeleiből ezt veszem ki, mind követjük. Az italomat, immáron a másodikat magasra tartva próbálom követni a tömegben, az arcomat majd szétfeszíti egy boldog vigyor. Ezt az egyik elém kerülő magabiztos férfiú félre is értelmezi, mert a kezét a derekamra rakva próbál táncba hívni. De szinte azonnal meg is gondolja magát, elnéz a vállam fölött és villámgyorsan hátralép. A kíváncsiságom nem hagyja, hogy meg ne forduljak, Kellan úgy néz a távozó után, mint aki ölni készül.

Ha egész este ezt fogja csinálni akkor abból bajok lesznek…

Úgyhogy amint elérjük a Nikki által lefoglalt asztalt letelepedünk, én nemes egyszerűséggel mindjárt a kedvesem ölébe. Azonnal a hasamra csúsztatja a kezét, én meg átölelem a nyakát. Még mindig gyanakodva tekinget a tömegre, úgyhogy a két kezem közé véve az arcát megcsókolom. Először csak lágyan simítok végig az ajkain, de aztán a nyelvem eléri az övét. Érzem a szájának fanyar whisky ízét, a szorosan, szinte az ölébe préselő karjait és hamarosan a trikóm alá csúszó, kutató ujjait is. Eléggé belemelegedünk a dologba, csak amikor a bátyja megveregeti előttünk az asztalt válunk szét. Az arcáról elégedettség sugárzik, sőt szinte birtoklóan néz körbe, hogy mindenki látta-e mit műveltünk éppen.

Oké, ebből elég.

Egy mozdulattal fordulok úgy, hogy lovagló ülésben az ölébe kerüljek és a füléhez hajolok.

- Kellan bízol bennem? – kérdezem.

- Hát persze Cica.

- Tudod, hogy szeretlek és nem csalnálak meg? – folytatom, mire vigyorogva bólint. – Jó, akkor megkérhetlek, hogy fejezd be a féltékenykedést?

- De én nem…

- De igen – közlöm vele határozottan. – Azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat. Táncolni akarok, és inni – látom, hogy készül közbeszólni, de nem hagyom. – Igen inni fogok, alkoholt, sokat, de ne aggódj, egyrészt elég jól bírom, másrészt nem fogok részegen a földön fetrengeni. Értsd meg, mint Anna nem tehetem meg. Nem hagyhatom, hogy bárki is lefényképezzen amikor elengedem magam, mert nem kerülhetek kényes helyzetbe. De így senki se ismer fel. Kérlek, hagyd, hogy szórakozzam kicsit.

Megsimogatom az arcát, mire belecsókol a tenyerembe és csak bólint. Már éppen összeérne a szánk amikor valaki határozott mozdulattal talpra állít.

- Elég az enyelgésből, nem szép dolog folyton ezt művelni, amikor mások is vannak a közeletekben. Mi lenne, ha gondolnátok szegény barátnőtökre, aki minden éjjel egyedül fekszik a jéghideg ágyában.

- Nikki baby én szívesen felmelegíteném az ágyadat. Csak egyszer engedd meg, hidd el nekem, többet ki se akarnál engedni belőle.

Brandon ugyanúgy emelgeti az egyik szemöldökét, mint ahogy Kellan szokta és vigyorogva bámul a mellettem állóra.

- Előbb fagy be a pokol, mint én azt megengedjem neked – vágja rá a kérdezett azonnal, mire többekből is kitör a nevetés. – Na jó, menjünk már táncolni. Ki jön?

A srácok egyelőre nem mutatnak sok hajlandóságot, sőt Ash se, mert éppen Luca szájának tanulmányozásával van elfoglalva, de megragadjuk két oldalról és visszük. Illetve vinnénk, de összenézve mindhármunknak leesik, hogy a koncerten viselt pólók még mindig rajtunk vannak. Úgyhogy egyetlen mozdulattal megszabadulunk tőlük, és az egyik üres székre dobjuk. Már csak a parkett széléről nézünk vissza a srácokra akik tátott szájjal bámulnak ránk.

Van miért…

(Kellan szemszöge)

Csak bámulok Anna után, aki éppen a bárhoz ér a lányokkal és a pultosnak magyaráz valamit.

- Te még soha nem láttad őt úgy igazán kirúgni a hámból igaz? – kérdezi nevetve az olasz. – Ez a hely itt fényévekkel jobb párnál, ahol eddig megfordult. Ne aggódj, amíg nem kezd el a bárpult tetején táncolni nincs gond. Illetve azzal is csak akkor lesz ha le akarod onnan szedni…

Hogy mi van?

Anna a bárpult tetején táncolt?

Mikor? Hol? Miért? Kivel?

Ezernyi kérdés cikázik át az agyamon, és sietve indulok utána, nehogy valami meggondolatlanságot tegyen. Éppen egy koktél felét tünteti el az ajkai között, a szeme máris érdeklődve tekint körbe. A bátyám oldalba bök, úgyhogy csak jelzem neki, hogy ugyanazt kérem mind ő, és le nem veszem a tekintetem a barátnőmről. Jobb is, mert egyszercsak elindul. Fogalmam nincs hova tart, egyetlen dologra figyelek csak, mégpedig arra, hogy több a közelben álló férfi is éhes tekintettel méregeti. És ez nekem nagyon nem tetszik. Az a kis ficsúr még éppen idejében húzódik vissza, mert ha egy másodperccel is tovább tartotta volna az ujjait a derekán, akkor valószínűleg most már a sürgősségi felé tartana gipszért.

Végre kiderül, hogy hova megy, Nikki talált egy bokszot jó hátul. Annát azonnal az ölembe húzom, ő meg megcsókol. Úgy simul hozzám, hogy szerintem egy papírlap se férne közénk, és ez jól van így.

- Hééé, elég legyen már, Kellan… - a bátyám vigyorgó arccal ütögeti az asztalt, hogy hagyjuk abba a csókolózást. Kéne neki egy nő. Akkor legalább azzal lenne elfoglalva minket meg szépen békén hagynának itt a jótékony félhomályban.

De kiderül, hogy a kedvesem nem éppen ezt tervezte mára. Oké, tényleg igaza van, nem szeretem ha bámulják, ha megszólítják, ha hozzá érnek azt meg pláne. De a szavai és főleg a tekintete emlékeztet arra, hogy ez önzőség. Kicsit összeszorul a szívem tudom, hogy mennyire korlátok közé van szorítva, és elszégyellem magam amiért én is nehézségeket okozok neki. Valóban nem attól tartok, hogy leteper valakit itt a parketten, vagy részegen fetreng majd a földön. Csak annyira szeretem, hogy minden pillanatát csak magamnak akarom. De látva a kérlelő tekintetét próbálok túllépni ezen. Igaz hamarosan már bánom kicsit.

Az, hogy táncolni akarnak természetes, igaz a hely, ahova jöttünk, inkább hasonlít egy sztriptízbárhoz, mint egy discohoz, de a zene dübörög és rengetegen vannak már a parketten. A lányok rövid hezitálás után csatlakoznak a tömeghez, én éppen leküldöm a whiskym maradékát, hátha ez kicsit segít lenyugodni, mert az ahogy pár perce még az ölemben fészkelődött eléggé felcsigázott. Csak miután ez megtörtént emelem fel a tekintetem. Elsőként Bran és Luca döbbent tekintete tűnik fel, Scott szerencsére mosolyogva nézelődik és nem abba az irányba ahova ők. Keresem mi lephette meg őket ennyire és az én szám is tátva marad. Ezért voltak tehát nyakig begombolkozva, és ezért vonultak el a mosdóba felhúzni a trikókat. Amik most már nincsenek rajtuk… Csak egy futó pillantást vetek Ashleyre és Nikkire, és konstatálom, hogy elég szexisek ma este. Aztán viszont alaposan szemügyre veszem Annát.

Atya Úr Isten. Ezért mondta tehát, hogy még mindent meg se mutatott.  Vad és szexis.

Figyelem, ahogy a zene ritmusára lágyan ringatja a csípőjét, minden mozdulatára megcsillan a köldökében lévő kő. A derekán szintén egy lánc tekereg, ami még jobban kiemeli, hogy mennyire vékony, szerintem a két kezemmel át tudnám fogni. Bezzeg a mellei. Egy olyan topot visel, mint Halloweenkor, szinte csak egy csík az egész. Minden mozdulatánál attól tartok, hogy kibuggyannak belőle. És mindehhez a mozgása, a cicás nézése…

Nem tudom mit tegyek, az eszem azt súgja menjek oda, és adjak rá egy kabátot, minimum olyat ami a térdéig ér. De azt nem lehet, mert éppen az előbb ígértem meg neki, hogy nem féltékenykedek. Az is felmerül bennem, hogy csatlakozom hozzá és egész este egy percre se mozdulok el mellőle, végülis szeretek táncolni. De abból megint azt vonná le következtetésnek, hogy nem bízom benne. Patthelyzet. Csak ne zavarna ennyire, hogy mindenki látja. Félve nézek körbe, hány próbálkozóval kell majd megküzdenem, ha a közelébe merészkednek, de legnagyobb meglepetésemre a körülöttük állók már nem a három démont bámulják, hanem felénk nyújtogatják a nyakukat. Hátralesek, de nincs semmi érdekes a közelünkben. Aztán elkap a pánik, lehet, hogy Nikki egy homo-bárba hozott minket és most a friss húst térképezik fel?

Belerázkódok még a gondolatba is, és szerencsére leesik, hogy azért itt nagyrészt párok vannak, akik az összefonódásokból ítélve heterók. Oké, ez a variáció kilőve.

Aztán végre megértem. Az egyik delikvens a lányokra néz, aztán felénk, az arcáról leplezetlen irigység olvasható le. Merthogy a három grácia eléggé világosan adja a világ tudtára, hogy a táncuk csak nekünk szól. Elégedetten vigyorodom el, Lucahoz és Brandonhoz fordulva mutatom nekik, hogy ők is tegyék azt amit én és egyszerre emeljük fel a poharainkat feléjük. Mire válaszul mindhárom puszit dob nekünk.

Na ennél már nem is lehetne egyértelműbb a dolog.

A következő órákban fergetegesen érezzük magunkat, már nem zavar, ha a tömegben másokkal is táncol, mert pár szám után úgyis mindig hozzám fut oda és engem csókol meg. Igaz én se csak üldögélek egész este, legtöbbször mind együtt táncolunk, sodródunk a tömeggel. Egyetlen dologról nem vagyok hajlandó lemondani, ha véletlen felcsendül egy lassú szám akkor nem engedem át másnak. Az, hogy magamhoz vonjam csak az én kiváltságom. Ilyenkor szorosan ölelem, csókolom az ajkait, elveszek a csillogó tekintetében és simogatom ahol csak tudom. Többször is felmerül bennem, hogy a három lány forgat valamit a fejében, mert össze-összesúgnak, de aztán nem történik semmi. Az italok fogynak, valamennyien kissé spiccesek vagyunk már, de ez csak tovább fokozza a hangulatunkat. És egyszercsak eltűnnek. Kisvártatva Ash visszajön, azonnal beleveti magát az olasz ölébe, csöppet sem szemérmesen csókolja meg, majd a fülébe súg valamit. Egy ideig hagyom őket, de a kíváncsiságom erősebb.

- Ash, - szólítom meg. – Anna?

Csak elmutat egy irányba, én követem a tekintetét és a szám is tátva marad. Mellettem felhördül valaki, a bátyám már talpon is van, és csak kapkodja a fejét.

- A rohadt életbe. Az nem lehet…