32.Szombat délután...

Sajnálom a késést, de itt az anyósom. Ez az egy mondat gondolom mindent elmond. Ma meg este nyolcig melóztam, de utána befejeztem, így igaz elég későn, de itt egy fejezet.

(Rob szemszöge)

Végre lesz egy kis szabadidőnk.

Alig múlt négy óra és már a hotel felé tartok. Krist ugyan feltartották, de hamarosan ő is követ majd, és hétfő reggelig nem is kell a forgatás helyszínére mennünk. Ha tudnám, hogy nem néznének hülyének legszívesebben hangosan nevetnék. 40 óra smink, asszisztensek, rendező és kamerák nélkül. Még Dean és Larry se lóg majd folyton a nyakunkon, igaz kettőjük közül csak az utóbbi zavar. A kocsiból kiszállva szedem a lábam, igyekszem minél előbb az ajtón belülre kerülni, mert természetesen itt is van pár fotós. Kezet fogva elbúcsúzunk, a testőröm persze a lelkemre köti, ha mégis készülnék valahova feltétlen értesítsem, de aztán elválunk.

Megkönnyebbülten dobom le a kabátomat és veszek elő egy üveg sört a hűtőből. Megszolgáltam. A lábamat úgy ahogy vagyok, cipőstül rakom fel a kisasztalra. Még jó, hogy az ír boszorka most a haveromat boldogítja. Már megkaptam volna ezért a magamét. A tv távirányítója után tapogatózom, de nincs sehol. Kénytelen vagyok felállni és elmenni érte, mert a komód tetején fedezem fel.  Újra visszaülök, elhelyezkedem, egyik kezemben távirányító, a másikban sör, a teljes boldogságomhoz már csak egy cigi és Kris hiányzik. Fordítva. Kris és aztán a cigi. A szomszédból mintha motoszkálást hallanék, de mire megfordulnék, már fel is csendül az ismerős hang.

- Veszed le onnan a lábadat… - azonnal felé fordulok és vissza is hőkölök. Nehezen tudom megszokni ezt az elváltoztatott külsejét. Nem is beszélve ezekről az új ruhákról. Mint Anna mindig elegánsnak hat, így viszont mintha egy lázadó tinédzser lenne.

- Hát te? – kérdezem, miközben éppen lehuppan mellém. – Mit keresel itt?

- Csak ezt – emel fel egy felettébb apró ruhadarabot mosolyogva.

- Nem csomagoltál elég bugyit? – kérdezem, mire fejbe vág.

- Hülye vagy? – kérdezi. – Mutogattam én neked valaha is a fehérneműmet?

- Hát nézzük csak… – próbálom felidézni az összes alkalmat, de persze nem hagyja.  

- Ez egy top. Ezt veszem fel az esti buliba.

- Milyen buliba? – kérdezem nem is titkolva a nemtetszésemet. Semmi kedvem kimozdulni.

- Jaynek koncertje lesz, utána meg kirúgunk kicsit a hámból a srácokkal és Nikkivel. Tényleg ti…

- Nem – vágom rá azonnal.

- De miért? – kérdezi, és még a fejét is félrefordítja kicsit.

- Hulla vagyok. És Kristen is. Nyugalmat akarok és csendet. Csak semmi társaság.

- Oké – vigyorog azonnal. Nem értem, eddig mindig keresztül akarta vinni az akaratát.

- Oké? – kérdezek vissza. Gyanús ez nekem.

- Rob, nem vagyunk összenőve. Most legalábbis semmiképpen. Tudod, én lenni Susana, barátnő Kellannek. – Elhúzom a számat az akcentusán, rohadt jól csinálja. – És holnap?

- Mit holnap?

- Mit terveztetek?

- Semmit – vágom rá azonnal. – Illetve…

A kacagásából ítélve sejtheti, hogy milyen terveim lennének.

- Jó akkor én most megyek, és ha addig nem kerülnétek elő holnap este küldetek vacsorát. Nehogy végelgyengülésbe halj meg nekem.

Puszit nyom az arcomra, és ebben a szempillantásban újabb hang csendül fel.

- Itt meg mi folyik? – Kris áll az ajtóban és elég mérgesen néz ránk. Aztán egyszercsak mosolyogni kezd, gyanítom ő se ismerte fel az első látásra Annát.

- Próbáltam rábeszélni egy kis testmozgásra, de azt mondta fáradt. Ha esetleg te nem akarnál aludni hétfő reggelig csak szólj, és csatlakozz hozzánk. Kellan barátainak úgyis kell kerítenünk valami partnerfélét.

- Hova mentek? – kérdez rá a szerelmem, mire gyorsan felvilágosítja a terveikről. Aztán viszont rezegni kezd a telefonja, ránéz, elmosolyodik, kétségem sincs, hogy kitől jöhetett az üzenet, szinte ragyog. És egy szempillantás múlva már itt sincs.

- Szóval fáradt vagy? – kérdezi Kris elgondolkozva. – Hát, igazság szerint nekem is fáj a fejem. Lepihenek egy kicsit. Azt hiszem hamár Anna úgysincs itt abban a hálóban alszom.

Tényleg elindul a „saját” szobája felé.

Most komolyan itt akar hagyni?!  Ez valami vicc?

Felállok és utána indulok, valami furcsa hang üti meg a fülemet de hiába nézek körbe nem látok semmit. Amikor az ajtóig érek azonnal felém fordul.

- A vacsorát is kihagyom – mondja fájdalmas arccal és a kilincs felé nyúl. - Majd reggel találkozunk, szia.

Pont az orrom előtt csukja be, én meg döbbenten bámulok. Ilyet még soha nem csinált. Megint meghallom azt a furcsa kis hangot és végre rájövök honnan ered. Azonnal kicsapom az ajtót és ahogy arra számítottam a kezét a szájára szorítva áll és kuncog.

- Kristen Stewart ez meg ne próbáld még egyszer – most már hangosan nevet és menekül előlem, de persze gyorsan utolérem és a vállamra kapom.

- Hova viszel? – kérdezi.

- Megszabadítalak a fejfájásodtól. Teszek róla, hogy eszedbe se jusson, hogy fáj.

- Hogyan? – kérdezi, én meg lerakom a földre az ágyunk előtt.

- Elterelem a figyelmedet…

(Anna szemszöge)

Kimerülten fekszünk az ágyban, alig pár pillanattal ezelőtt ért véget egy újabb viharos, és kétségkívül gyönyörteli szeretkezésünk. Az oldalamra fordulva nézem arcát, nem tudok betelni vele. Nehéz lenne eldönteni mi tetszik benne a legjobban. A szemei, amelyek most mintha valahova távolba néznének, kristálytiszta tóként csillognak. A szemöldöke, amit néha édesen felemel, csak az egyiket ha valamire kíváncsi. Vagy az ajkai. Igen a szája kifejezetten a listám elején szerepel, mert amit azzal művelni tud… Nem a legjobban azt hiszem ezeket az édes gödröcskéket szeretem amikor mosolyog. Mint most is. Ilyenkor mindig valami kisfiús báj költözik az arcára. Egyetlen dolog van ami kicsit ront az összképen és az a haja. Mivel az első találkozásunkkor szőke volt van összehasonlítási alapom, és bevallom őszintén, nekem az sokkal jobban tetszik.

- Min töröd már megint a fejed? – csendül fel a hangja. Az arca most komornak tűnik, de amint megosztom vele az utolsó gondolatom kisimulnak a vonásai. – Ha vége a forgatásnak leszedetem ezt a színt.

- Nem azért mondtam, - visszakozok azonnal, bár tetszik az ötlet. – Nincs összefüggés a hajad és az között, hogy mennyire szeretlek.

- Tényleg? – kérdőn nézek rá, a hangja bizonytalannak tűnik. Egy pillanatig nem is értem a dolgot, de aztán leesik és elismétlem.

- Igen, szeretlek - ahogy kimondom a szemei felragyognak, közelebb csúszok és puszit nyomok a szájára. – ich liebe dich, te amo, je t’aime,… - és valamennyi általam ismert nyelven kimondom ezt az egyetlen szót.

Azonnal magához húz és megcsókol, lágyan. Úgy ér hozzám, mintha porcelánból lennék, az ajkai simogatásától bizseregni kezd az egész testem, a nyelve óvatosan kér bebocsátást a számba, hogy aztán amikor összetalálkozik az enyémmel lassú táncot járjon azzal.

És ekkor megszólal az az átkozott telefon. Kivételesen nem az enyém, hanem az övé. Nyom egy utolsó puszit a számra és csak utána kel fel az ágyból, hogy előkerítse a ledobált ruháink alól.

- Szia Ryan – az ügynöke, aki nem tartozik a kedvenceim közé, azonnal sorolni kezd neki valamit. Én csak fekszem továbbra is lustán, de látva, hogy a figyelme folyton elkalandozik cselekednem kell. – Jó, mindjárt előszedem a határidőnaplóm… - hallom Kellan hangját, amire már jön is a válasz. – Várj egy kicsit…

Hogy a mondat nekem szól vagy a vonal másik végén lévőnek nem tudom, de megsúgom neki, hogy hova megyek majd kezébe nyomva a füzetet és egy tollat távozom.

Mivel a srácoknak fergeteges bulit ígértem, amire szerintem nem csak nekik van szükségük, kerítenem kell még pár embert. Az esélyegyenlőség kedvéért lányokat. És most az egyetlen facér lány felé tartok akit itt ismerek és mindent tud az egyességről, nem is beszélve arról, hogy bulizás terén viszi a prímet. A kopogásomra szinte azonnal kinyílik az ajtó, Nikki vigyorogva néz rám.

- Ilyen gyorsan meguntad Kellant? – aztán a szája még nagyobb mosolyra húzódik és folytatja. – Nem, inkább nem bírod vele a tempót. Én mondtam, hogy szex terén kimeríthetetlen.

Na jó, ez a mondat egy kicsit megdöbbent, a féltékenységtől azonnal ráncba szalad a homlokom, de aztán szinte azonnal ki is simul. Ezt már Atlantic Cityben megbeszéltük, kettőjük között soha nem volt és a barátnőm szerint nem is lesz semmi, szóval megnyugodhatok. És persze visszavágok.

- Miből gondolod, hogy én nem bírom a tempót? És ha azt mondom, hogy neki kell pihennie, mert annyira kimerítettem?

- Azt elhinném azonnal – vágja rá, és lehuppan az ágyra. – Csüccs – mutat a fotelre és én így is teszek. – Miért is hagytad magára a szőke herceged?

- Van kedved bulizni egyet? – kérdezem, mire azonnal felcsillan a szeme én meg folytatom. – Jay szólt, hogy koncerteznek, a srácokat már rávettem, és azt ígértem nekik, utána kirúgunk a hámból. Kellan ugyan még nem tudja, de őt majd meggyőzöm, csak egyedül négy fiú kicsit sok nekem. Szóval…

- Hát naná – helyesel azonnal, és a mosolya olyan, mintha azt mondtam volna neki, hogy nyert a lottón. – Éppen ideje, mert a munkától már kész ideggombóc vagyok néha. Nem is beszélve arról, hogy a bőrömön is kezdenek látszani az elvonási tünetek.

Kérdőn nézek rá, mert nem értem miről beszél.

- Látod, itt már meg is jelent egy pattanás, és ez mind attól van.

- Mitől? – szólalok meg, mert nem értem egyetlen szavát se.

- A rendszeres nemi élet hiányától – feleli, mintha ezt tudnom kéne. Felnevetek és persze visszakérdezek.

- És van már esetleg jelölted is aki alkalmas lenne ezen hiányosság pótlására?

- Hát naná, csak azt nem tudom hogyan csináljam. Valami ötlet?

Megvitatjuk a dolgot, ki is ötlünk egy tervet arra vonatkozóan, hogyan tudassuk az „áldozattal”, aki szerintem nagyon meg fog lepődni, és persze roppant elégedett lesz a dolgot alakulásával, -ebben biztos vagyok, mert ma legalább tízszer emlegette Nikkit- hogy kis is volt a vörös angyalka Halloweenkor.

Miután mindenben megegyeztünk Ash és Luca szobáját veszem célba, de hiába kopogok ők nincsenek itt. Felhívom a rokonom, kiderül, hogy a városban vannak, de a buli ötletére azonnal rábólintanak. Tay a következő, bár mivel ő még ugye kiskorú rizikós a dolog, de mivel közénk tartozik nem hagyhatom ki. Ő viszont visszautasítja a dolgot, amire elég jó oka van, mert mint kiderül éppen a húgommal készül hosszú skypeos beszélgetést folytatni. Megkérem, hogy mesélje el neki, hogy álcázom magam jelenleg, mert nem szeretném, hogyha lefotóznak bennünket, amire van esély, félreértse a dolgot. Peter még délelőtt, Lisa most valamikor hazautazott a hétvégére, ezt tudom, így ők kiesnek, maradt tehát kedvenc párocskám. Bekopogok, de senki nem felel. Hallgatózom egy darabig, nem hallok lépteket, így a saját kártyámmal amit a zsebembe raktam megyek be. Valóban nincsenek sehol, úgyhogy elsőként a ruháim között próbálom megkeresni azt a kis topot, amit tudom, hogy magammal hoztam, de Kellan szobájába elfelejtettem átmenteni. Márpedig Nikkivel úgy egyeztünk meg, hogy szexisre vesszük a figurát. A felcsendülő tévé hangjára rájövök, hogy már nem vagyok egyedül, amiért jöttem az megvan így megyek megnézni ki érkezett.

Rob, mert ő terpeszkedik a kanapén, már megint elfelejtette, hogy háklis vagyok, ha a bútoron van a cipője, de még ki se mondom a teljes mondatot, már le is kapja onnan. Sejtettem, hogy ő nem nagyon lesz bulis hangulatába, mostanában folyton fáradt, amit igazándiból nem csodálok, mert elég megfeszített tempóban dolgoznak. Hiába nem végeznek komoly fizikai munkát, most, hogy többet jártam a forgatáson rá kellett jönnöm, hogy a folytonos összpontosítás, a karakter bőrébe bújás sokat kivesz belőlük. Főleg belőle és Krisből.

Persze van amire azért marad energiája, mert hogy nem aludni akar egész éjjel ebben egészen biztos vagyok. Éppen indulok kifelé amikor Kristen is megérkezik, talán neki lenne kedve, de elég egy pillantást vetnie mögém azonnal tárgytalan a dolog. Magukra is hagyom őket, legfőképpen, mert kapok egy üzenetet.

Mikor jössz vissza?

Kellan, mert persze ő kíváncsiskodik amint bedugom a kártyát és belépek a szobába felkapja a fejét és boldogan mosolyog. Sőt, több ez annál, és hamarosan az okát is megtudom miért.

(Kellan szemszöge)

Vajon mennyi boldogságot képes elviselni egy ember?  

Bár nem hiszem, hogy ezt az érzést ami bennem munkálkodik még fokozni lehetne. Egyszerűen nem is értem, hogyan élhettem nélküle?! Oké, ez így egy kicsit nyálas szöveg, de ha arra gondolok, hogy volt idő amit csatározással töltöttünk ahelyett, hogy elmondtuk volna mit érzünk egymás iránt… micsoda pocsékolás. Érzünk, igen ez egy jó kérdés. Én tudom mit érzek iránta, de benne néha bizonytalan vagyok. A hangulatingadozásai az őrületbe kergetnek, és az is előfordul, hogy elfog a kétség, vajon nem csak a szexről van-e szó. Mert abban kimeríthetetlen és önfeláldozó, de sokszor úgy tűnik, mintha nem is itt lenne lélekben. Mint most is. Ráncolja a homlokát, nem bírom ki, hogy rá ne kérdezzek miért.

- Meddig maradsz ilyen? – kérdezi a hajamra mutatva. – Mármint ilyen színű?

- A forgatás után leszedetem – felelem, igazság szerint én se vagyok oda érte, de muszáj. Aztán mintha csak az előző gondolataimra felelne megszólal. Az egészből csak az utolsó szó a lényeges, a szívem is hevesebben ver tőle. Boldog vagyok és ez valószínűleg látszik is. Mindig hihetetlennek tűnik ha kimondja, de a kétségeim ilyenkor elszállnak. Nem a szavaitól, mert azok csak szavak, hanem attól, hogy a szeméből őszinteség sugárzik, nem kételkedem benne, hogy komolyan gondolja.

Magamhoz húzom és megcsókolom. Ő is hozzám bújik, nincs most más célom ezzel, mint érezni, hogy itt van velem, a közelségét, az összetartozást. De sajnálatos módon nem örülhetek sokáig, kicsit bosszúsan szólok bele a telefonba, az ügynököm igazán békén hagyhatna szombat délután. Próbálok figyelni a szavaira, de nehezen megy, mert Anna közben az ágyon nyújtózkodik. És ugye még mindig meztelen. Huncut mosollyal néz rám, de ahelyett hogy idejönne hozzám felkel és nekiáll öltözni.

- Figyelj Kellan, Kellan… Kellan… a francba haver itt vagy még? – Ryan hangja egyre hangosabb és türelmetlenebb. Lassan felfogom, hogy valami új melóról beszél, meg is ígérem neki, hogy felírom a részleteket, de a figyelmem megint elterelődik, mert a kedvesem szemlátomást indul valahova. Rövidesen magyarázatot is kapok a dologra, és így, hogy tudom, csak a Nikkivel akar beszélni, megnyugszom. Miután távozik minden figyelmem a vonal másik végén lévőre összpontosul.

- Szóval akkor… - csak körmölöm a feladataimat, kórházlátogatás, egy fotózás, amiért el kell utaznom, egy bemutató New Yorkban, amiért szintén repülök. Már február közepénél tartunk, és éppen azt ecseteli, hogy amikor Baton Rougeban véget ér a forgatás lesz egy üres hétvégém és megpróbál bepasszítani egy meghallgatásra, de ezt most villámgyorsan elutasítom.

- Nem, Ryan azon a hétvégén nem érek rá, sőt már csütörtöktől se.

- Miért is? – kérdez rá azonnal.

- Elutazunk Magyarországra… - kezdek bele, de közbeszól.

- Kellan ne légy idióta, nem mehettek ketten – ezúttal én fojtom bele a szót.

- Nem ketten, az egész banda. – Elmesélek mindent, érzem, hogy nem tetszik neki, de nincs beleszólása.

- Oké, és akkor most a lényeg…

- Miért eddig miről beszéltünk? – kérdezek rá.

- Szóval amiért hívtalak. Ma megkeresett… nem először is tiéd Sneaky Pete szerepe.

- Az meg ki? – kérdezek vissza, de mire kimondom már le is esik, hogy miről beszél. Örülök, hogy megkaptam annak meg főleg, hogy Ryan végre megadta magát és hagyja, hogy ne a jófiú szerepében tetszelegjek. Miután kiörömködöm magam jön a következő hír, amitől aztán szinte szárnyakat kapok. Hosszú percekig lelkendezek, és miután lerakom a telefont alig bírok magammal. Csak sajnos nincs senki akivel megoszthatnám ezt az érzést, de elég egy sms, és két percen belül meghallom, hogy Anna megérkezik. Éppen a farmerembe bújok bele, amint bezáródik mögötte az ajtó felkapom és csak pörgök vele a szobában.

- Honey, tegyél már le, még elesünk – próbál szabadulni az ölelésemből nevetve, mire lerakom, mert valóban megszédülök. Bár ez az érzés szerintem nem a mozgástól van. Kérdőn néz rám. – Szóval? Mi történt? Mit mondott Ryan?

Először elárulom neki, hogy enyém az a szerep aminek a forgatókönyvét még a múlt héten olvastuk mindketten amikor kirándulni voltunk. Látom rajta, hogy felcsillan a szeme, őszinte örömöt látok benne, és azonnal biztosít róla, hogy nagyszerű leszek a szerepben. Elmesélek mindent amit tudok a dologról, ugyanolyan lelkes, mint én. És a legjobbat még nem is hallotta…

- Még nincs vége – folytatom. – Képzeld el, mégegy szerepet kaptam. És nem is egy, hanem két filmről van szó. Én leszek a főszereplő. Ryan azt mondta, hogy Rob Allyn direkt engem akar. Érted Cica – alig bírok a lelkesedéstől – nem nekem kellett jelentkeznem egy szerepért, nem kell meghallgatásra mennem. Engem akar, érted, engem…

Egyszerűen hihetetlen, csak beszélek és beszélek. Mindig ezt akartam, hogy eljussak idáig. Persze a Twilightnak sokat köszönhetek, hiába van viszonylag kis szerepem ebben az egészben mégis ez hozta meg az ismertséget. Addig egy modell és egy epizódszínész keveréke voltam, de az óta én vagyok Kellan Lutz aki Emmettet alakítja. És most jön valaki aki direkt engem akar, hozzám igazították a forgatókönyvet. A pénz amit érte kapok ugyan nem túl sok, de most nem is ez számít. És a helyszín… két hónap azon a gyönyörű helyen.

Hosszú órákig tervezgetünk, még a vacsorát is felhozatjuk és közben is ez a téma. Közben kissé bűntudatosan felvilágosít, hogy bulizni megyünk, annyira aranyos, ahogy kérlelően néz rám, ha nem lenne kedvem is beleegyeznék a kedvéért.  Együtt zuhanyozunk, ami persze megint szeretkezésbe torkollik, majdnem többszörösen is. Mivel közli, hogy a készülődéshez idő kell, átmegyek a srácokhoz. Nekik is elmesélem a híreimet, azonnal ki is jelentik, hogy ezt meg kell ünnepelni. A bárba megyünk és elfogy pár pohár ital. Anna egyszer rám telefonál, hogy hol vagyok, miután elárulom pár perc múlva megjelenik Luca.

- Előre küldtek. Még mindig készülődnek, azt mondták zavarok – ezt szemlátomást nehezményezi, de mi biztosítjuk róla, hogy jobb, ha velünk van. Gratulál, már tudja a lényeget, miért is csodálkozom ezen, és újabb pohár whisky csúszik le a torkunkon. Aztán végre megjelenik a három lány is. Egyszerűen csodaszépek. Csábítóak és szexisek, bár a ruhájukból nem sokat látni, mert begombolták a kabátjukat. Anna azonnal hozzám lép én pedig megcsókolom, a felfokozott lelkiállapotomnak és a piának hála alig bírok elszakadni tőle. Na nem mintha őt ez zavarná. Ash szólít fel bennünket, hogy indulni kéne ha időben oda akarunk érni a koncertre.

Taxikkal megyünk, a kedvesem elővarázsolja a jegyeket, hogy honnan szerezte fogalmam nincs, gondolom Jay küldte őket. Odabenn céltudatosan indulnak meg, és három pólóval térnek vissza hozzánk, amiken I Love You Monkey’s felirat díszeleg. Rövid időre eltűnnek a mosdóban, majd mire visszatérnek már mindhárman azokban feszítenek. A fejemben, látva a dekoltázsát és az arra felfigyelő férfiakat megszólal a vészcsengő, de miután megcsókol, méghozzá úgy, hogy abba minden idegsejtem belebizsereg, és amire több körülöttünk állóból is hangos sóhaj tör ki megnyugszom. Ő az enyém, és ezt most már mások is tudják.          

       

(Anna szemszöge)

Hallgatom, ahogy lelkesen beszél, még sose láttam ilyennek. A gondolatai ide-oda csaponganak, néha alig bírom követni azt amit mond, de semmi pénzért nem szólnék közbe, mert látom rajta mennyire boldog. Én is örülök annak, hogy megkapta a szerepet főleg, hogy a Syrupot New Yorkban forgatják. Amióta azt is elárulta mikor, és rájöttem, hogy júniusban nagy valószínűséggel én is ott fogom tölteni a cég átvétele miatt az egész hónapot csak még boldogabb vagyok. Mennyi helyre elmehetünk majd együtt… Összeismertethetem kicsit Sarahval és Colinnal, bár a barátnőm akkor valószínűleg az anyasággal lesz elfoglalva.

A másik forgatással kapcsolatban viszont vannak aggályaim. Na nem azért, mert úgy gondolom nem alkalmas a feladatra, dehogy. De két hónap Indonéziában… összeszorul a szívem a gondolatra. Hogy fogok én kibírni nélküle két hónapot?

Jó, persze mondják a szerelem nem ismer határokat, és igen a kedvéért hajlandó leszek átrepülni a fél világot, de… lesz nekem erre időm?

Mosolyogva bólogatok a mondataira, nehezen tudom csak palástolni, hogy aggaszt ez a dolog. De nem lehetek önző. Ez a munkája, ezt szereti, ahogy mondta erre a pillanatra vár már mióta. Úgyhogy kötelességem támogatni, és megtenni mindent, amit csak tudok, hogy arra összpontosíthasson, amit szeret. Hiszen ő is megtesz értem mindent, most se morog, hogy gyakorlatilag utolsóként értesül arról, hogy programot szerveztem a tudta nélkül.

- Van már valami konkrét hely ahova megyünk a koncert után? – kérdezi, miközben a haját törli éppen. Én még állok a zuhany alatt, olyan jólesik a rám ömlő víz. Kissé zsibbadtnak érzem magam, de a kellemes fajtából. Nem is lehet ez másképpen, mert pár perce még a csempének döntve tartott a karjaiban. A tekintetem végigsiklik a testén, és önkéntelenül is nagyot nyelek.

- Cica, ha ezt nem hagyod abba nem lépünk ki ma este a szobából – azonnal ráemelem a szemeimet, a szája szegletében huncut mosoly bujkál. Elzárom a vizet, és kilépek a fülkéből, azon tűnődöm normális dolog-e, hogy elég csak ránéznem és megkívánom. – Szóval, hova megyünk?

Hirtelen kapom fel a fejem, most esik csak le, hogy nem válaszoltam az előző kérdésére.

- Nem tudom, Nikki azt mondta ismer egy jó helyet… - felelem, ezúttal én figyelek fel arra, hogy a szemében korántsem a kíváncsiság szikrája csillog. És ahogy elindul felém. - Nem. Kellan, ne közelíts…  

- Miért? – kérdezi, és hiába hátrálok, csak jön felém. Megáll közvetlen előttem, a dereka köré tekert apró kis törülköző nem jelent sok akadályt. Kénytelen vagyok felnézni rá, lélegzet visszafojtva várom, hogy megcsókoljon, de nem teszi. Helyette puszit nyom az orromra és hátat fordítva kimegy.

Na megállj csak, Kellan Lutz. Ezt még megbánod ma éjjel. Olyan élményben lesz részed, mint még soha.

Sikerül rávennem, hogy menjen előre, csak miután elmegy kezdek el öltözni. A ruhám már alapból fel fogja csigázni, ebben száz százalékosan biztos vagyok, de előtte nem bánok csínján a csillogó testápolóval, kicserélem a köldökpiercingemet is. A top alá direkt nem veszek melltartót, sőt a bugyit is hanyagolom. A nadrágom alig takarja a csípőcsontomat, felcsatolom a derekamra a láncot, éppen a sminkemmel vagyok elfoglalva amikor kopognak.

Ash és Luca érkezik és még be se tudom csukni az ajtót megjön Nikki is. Szerencsére mielőtt kinyitottam felkaptam egy inget, így még legkedvesebb rokonom se látja mi van rajtam.

- Kellan? – kérdezi egyikük.

- Előrement, isznak az örömhírre. – Persze azonnal el kell mesélnem miről van szó,  közben elég egy beszédes fejmozdítás a lányok értik, hogy meg kéne szabadulni az egyetlen társaságunkban lévő férfitől. Ash beveti az ellenállhatatlan mosolyát, sohase hittem volna, hogy lesz valaki aki ennyire az ujja köré csavarja majd kedvenc olaszomat. Kiderítem, hogy a srácok a földszinti bárban vannak, őt is oda irányítjuk, majd alig lép ki az ajtót kezdetét veszi az alapozás idefent is. Öntök mindhármunknak egy-egy italt, lehúzzuk, aztán megmutatom magam. Nikki semmiben se marad el tőlem, de Ash öltözéke kicsit túl szűzies hozzánk képest, így miután összekuszálom kicsit a parókám, felkenem a rúzst az ő szobájukba indulunk. Percek alatt siker találnunk olyan öltözetet, ami illik a miénkhez. Egy újabb ital után már biztosan tudom, hogy a kinti hideg se fog zavarni bennünket.

A kezdés előtt pár perccel érünk csak a koncertteremhez, a jegyeket még lefelé menet átvettem a recepción a szállodában, mert oda hozattam. Csupán az, hogy ismerjük a zenekar tagjait még nem ok arra, hogy potyázzunk, hiába ajánlotta fel Jay.

Sejtettük, hogy most is lesznek pólóárusok, eddig két 100 monkey’s koncerten voltam, de mindkétszer ott voltak. Azonnal veszünk, ezúttal mindhárman trikószerűt választunk. Úgy átöltözünk, hogy a srácok még csak nem is sejtik mit viselünk alatta.

Az elfogyasztott ital már kezdi kifejteni a hatását, és a féltékenység is munkálkodik bennem, mert cseppet se tetszik, hogy a rajongó lányok egyelőre ugyan még tisztes távolságból, de a kedvesemet vizslatják. Megmutatom, hogy jobb, ha nem is próbálkoznak. Ha tévébe kerülne a csók, amit váltunk, tuti, hogy kiraknák rá a 18-as karikát…

De hatásos, látom, hogy Kellannek is elhomályosul a tekintete, ezúttal én hagyom faképnél és rángatom magammal a lányokat a sűrűjébe.

A koncert… elmondhatatlan. Teljesen elengedjük magunkat, őrültek módjára tombolunk, ugrálunk, lassú számnál hullámzunk a tömeggel. A hangulat fergeteges, a srácok beleadnak mindent, Jay őrült módon szaggatja a húrokat, az arcán végig ott a rá jellemző féloldalas mosoly. Másfél óra múlva többszöri ráadás után fejezik csak be és mi azonnal elindulunk hátra a backstagebe. Vigyorogva, ezres fordulatra felpörögve lépek be az öltözőbe, ahol nem várt látvány fogad.

Na ezt nem kellett volna… nagyon megbánja, hogy bele mert rondítani az eddig tökéletes estémbe…