34. Egy hosszú éjszaka, gátlások nélkül… 2. rész

(Anna szemszöge)

Kellan valóban megtette amit kértem, órák óta hagy önfeledten szórakozni.

Nem vagyok részeg, de az elfogyasztott koktéloknak hála kellemesen zsong a fejem, a dübörgő zene csak még jobban felfokozza a hangulatomat nem is beszélve arról mit érzek, ha itt van velem és ugyanarra az ütemre mozgunk a tömeggel együtt.

Utánunk jó fél órával megérkeztek Jayék is, és a szórakozásunk a tetőfokára hágott. Miközben együtt táncoltunk kicsit felmértem neki a terepet, de sajnos a választottaim nem nyerték el a  barátom tetszését. Azért egy idő után hála pár kitartó csajnak, akik természetesen nagyon is tisztában vannak azzal ki ő, talált a kedvére valót. Most is az egyiket ölelgeti, annak nem kis örömére. Persze a rajongók nem csak őt és a zenekarának tagjait ismerték fel, a kedvesem is terítékre került. Próbálkozni igaz csak egyetlen mert. Na őt tánc közben egy laza csípőmozdulattal arrébb tettem. Mivel volt képe méltatlankodni felé fordulva a tekintetemmel is jeleztem, hogy húzzon el a közelünkből, mert rossz vége lesz a dolognak. Elég gyorsan felfogta a lényeget, már vagy egy órája nem láttam a közelünkben.

A Nikki féle hadművelet viszont a vártnál lassabban halad. Pedig a barátnőm mindent megtesz, hogy elérje a célját, de sajnos Brandon nem veszi a lapot. Illetve ez így nem igaz, mert egy lépést se mozdul el mellőle, amikor csak teheti hozzáér, de ennyi.

Éppen a mosdóba tartunk egy kicsit kifújni magunkat és rövid stratégiai megbeszélést tartani.

- Most mondjátok meg, hát mi a fenét tegyek még, hogy rájöjjön, hogy én voltam ott Atlantic Cityben? – morog magában kézmosás közben. – Éppen csak nyíltan fel nem kínálkoztam neki! Múltkor nem volt ilyen rohadtul szemérmes.

Halkan kuncogok, mert ezzel bizony egyet kell értenem. Ott öt perc után már úgy csókolóztak, hogy az kis hijján közszeméremsértő volt. A tükör előtt igyekszem megigazítani a topomat, mert folytan önálló életet él, amikor feltűnik, hogy Ash szeme megvillan. Felé fordulok, éppen egy csajt állít meg. Láttam már valahol, kis késéssel az is leesik, hogy az egyik kis pódiumon táncolt. Hallva a kérdését -árulja már el, hogy lehet oda feljutni- megértem mit akar.

És benne is vagyok a mókában, természetesen Nikkivel együtt. Ádázul vigyorog, ha ez nem jön be, akkor semmi se.

Brandon Lutz neked annyi…

Azonnal a bárpulthoz lépünk, a mixer csaj ismerős mosollyal fordul felénk, amit nem csodálok, elég sokszor jártunk már itt nála, és a borravalóval se fukarkodtunk. Most is kérünk három koktélt, és közöljük, hogy a tulajjal szeretnénk beszélni. Ezen persze meglepődik, amíg előadjuk a kérésünket a felbukkanó pasinak kíváncsian hallgatózik, de utána cinkosan vigyorog ránk. Az egyesség megköttetik, sajnálatos módon csak kettőnkkel, mert Ash nevetve hárítja a dolgot.

Bár most, hogy már fent állunk nem bánom, mert ezek a kis emelvények eredetileg egy személyre lettek kitalálva. De mi azért elférünk. Egymásnak támasztjuk a hátunkat és mozogni kezdünk.

Eleinte csak a zenére és arra figyelek, hogy le ne essek, de a szám felénél már biztonságban érzem magam. A következőnél már azt is megkockáztatom, hogy elnézzek az asztalunk felé, és amit ott látok az kifejezetten tetszik. Mindkét Lutz fivér áll és felénk bámul. Bran arcáról sugárzik, hogy tudja, itt most valami olyan dolog történik amire neki emlékezni kéne. Éppen elkapom azt a pillanatot amikor rájön ki is vonaglik ott mögöttem. Oké ezt annak fényében nem nehéz, hogy ugyanezt a mozdulatsort -aminek során egymásnak hátának támaszkodva szépen leguggolunk, és újra felállunk- már látta pár hónapja. Nikki mögöttem sátáni kacajt hallat, én meg a kedvesem felé fordulok.

A tekintete szinte perzsel. Lassú bizsergés indul el az ujjaimtól felfelé, figyelem ahogy egy utolsó kortyra a szájához emeli a poharát, aztán leteszi az asztalra, megnyalja az ajkait. Bámulunk egymás szemébe, fél pillanatra se elengedve a másik tekintetét és elindul felém. A zsigereimben érzem, ahogy közeledik, egyre szaggatottabban veszem a levegőt, vágyom rá.

A csókjaira, az érintésére…

A mögöttem álló hirtelen mozdul, kis hijján leesünk mindketten, most látom csak, hogy Bran is ideért és vigyorogva figyeli a barátnőmet.

- Nikki Reed, befagyott a pokol… - kiáltja és megragadva a lábát maga felé dönti. Még jó, hogy Kellan már mellette áll és a tömeg is feléjük mozdul, mert különben hatalmasat estek volna.

- Te idióta – támad rá azonnal amint földet ér. – Majdnem elestem.

- Ne morogj már, héé. Átvertél – közli vele amaz vigyorogva. - És te is - mutat rám, de nem látom, hogy különösebben zavarná a dolog.

- Meg is érdemelted – közli vele a barátnőm felháborodottan és már indulni készül.

- Nana – Brandon csak ennyit mond, aztán magához rántja és megcsókolja. Körülöttünk többen is felkiáltanak, hangos húúk hangzanak el, és persze nevetnek az összetapadt pároson.

- Gyere Cica – nyújtja felém a karjait Kellan, de csak megrázom a fejem. – Gyere… - ismétli meg újra, én meg elárulom neki, hogy még nem lehet. Ráncolja a homlokát, de lehajolva megcsókolom, aztán amint felismerem a számot ami megszólal felegyenesedem.

És táncolok. Egyedül neki.

(Kellan szemszöge)

Már értem miért sugdolóztak folyton a lányok. Ez volt tehát a cél, hogy a bátyámnak végre valahára leessen, hogy Nikki volt az a csaj Atlantic cityben, akiről még most is áradozik néha. Kicsit furcsa látnom, ahogy ezek ketten egymáshoz tapadva csókolóznak, de az ő dolguk, engem sokkal jobban foglalkoztat, hogy Annát leszedjem végre onnan és én is átölelhessem. Mert az ahogy ott fent táncolt… iszonyatosan kívánom. Áldom a félhomályt és a villódzó fényeket és bízom abban, hogy ez nem tűnik fel másoknak.

De Lucanak igaza van. Nem akar lejönni. Na ez annyira nem tetszik.

- Gyere – mondom neki már másodszor, de most is csak egy fejrázás a válasz. Aztán leguggol. Még így is valamivel a fejem felett van, amennyire tud közel hajol és próbálja túlkiabálni a zenét.

- Nem mehetek. Úgy egyeztünk meg a tulajjal, hogy három szám. Még egy hátravan…

Nem vagyok boldog, lenne pár szavam a pasihoz, de pár pillanat múlva már áldom a nevét, így ismeretlenül is. Mert újabb dal következik, a kedvesem szeme megvillan, hihetetlen gyorsasággal áll fel és mozogni kezd. A lélegzetem is elakad, olyan csábítóan néz, pontosan a szemembe. Ahogy gyorsabb lesz a zene, úgy követi ő is a ritmust.

Aztán amikor a refrén következik először elmosolyodik, majd énekelni kezd az előadóval együtt. Bánom, hogy a hangját nem hallhatom, így jobb hijján csak azt akarom kideríteni miről is szól a szám. Amikor meghallom a következő sort, már nem tudom letörölni a vigyort az arcomról.

- I’m not the one easy to get to. But all that changed, baby when I met you...

Kizárom a külvilágot, csak távoli zörejként jut el hozzám pár hang, akik arra biztatják, hogy mond meg neki kislány. Nem érdekelnek, tudom, hogy ő csak nekem táncol, csak nekem énekel, és csak én leszek az, akihez hozzábújik ma éjszaka. És holnap, és holnapután, és azután is.

- It’s too late… - igen Cica, túl késő. Ennek így kellett lenni. Te és én. Egymáshoz valók vagyunk. És már nem élhetünk egymás nélkül.

- You got it… - Megvan bizony, vagy ha mégse, hát Isten lássa lelkemet, mindent el fogok követni, hogy az legyek, aki neked kell.

Hirtelen bezavar egy hang, nem értékelem, hogy megismételve a rapbetét egyik sorát valaki artikulálatlanul azt üvölti én is szívesen alád gyújtanék baby. A tömegtől nem látom a kiabálót, csak azt, hogy sokan állnak körülöttünk és mind Annát figyelik. Meg engem. De nem érdekel. Az se, hogy felismertek, hogy páran fényképeznek, sőt szerintem videóznak. Csak ő számít.

- I’m into you... – a huncut arckifejezése és a szeméből sugárzó komolyság szöges ellentétben áll egymással mégis hiszek neki. Hiszek, mert én is ugyanezt érzem.

Amikor végre befejeződik, illetve, hogy pontos legyek a dj bekever egy új számot a pult felé néz, az ujjaival hármat mutat, aztán felém nyújtja mindkét karját. Boldogan ragadom meg a derekánál fogva, és nincs is szándékomban lerakni a földre.

- I’m into you... – súgja a fülembe újra. Én vagyok a helyiség talán legbüszkébb férfija, csupán azért, mert a kedvesem itt, többszáz ember előtt közölte velem, hogy belém esett. Magamhoz vonom, nem tudom mikor és hogyan kerültek a lábai a derekam köré, az én tenyerem is észrevétlenül csúszik le a fenekére, hogy meg tudjam tartani. Úgy tapadunk össze és csókoljuk egymást, mintha attól tartanánk, többet nem lesz rá alkalmunk.

Csak sokára, és főleg a külső hatásokra hagyjuk abba. Tapsvihar hangzik, még a zenét is elnyomja, és Jay hangja szól valahonnan a fülem tájékáról.

- Elég lesz már, hé. Úgy tudom Louisianaban büntetik még a közszeméremsértést.

- Ha egy cellát kapunk semmi gond – közli vele Anna nevetve, de azért leszáll a kezemből. Pedig de jó helyen volt ott.

Egymás derekát ölelve indulunk vissza az asztalunkhoz, éppen egyszerre érünk oda az egyik pincérrel, aki különböző poharakat pakol le.

- Ezt a főnök küldi – közli, majd súg valamit Anna fülébe, aki csak nevetve megrázza a fejét.

Megérkezik a bátyám is Nikkivel az oldalán, fogalmam sincs hol lehettek, de az arcuk elég beszédes, és kicsi „feleségem” nem zavartatja magát, egyszerűen leül Brandon ölébe. Végülis hála a megnövekedett létszámnak, mert pillanatnyilag vagyunk vagy tizenöten, kell is ez a megoldás. A srácok gyorsan bemutatják újdonsült ismerőseiket, akik ugye egytől-egyik nőneműek, elhangzanak a nevek is, de nem igazán akarjuk megjegyezni őket. Amennyire a zenekar szokásait ismerem, holnap már ők maguk se biztos, hogy emlékeznek majd rá, Jayen és Ericken se látszik, hogy hosszútávra terveznének az ölükben helyet foglalókkal, akik szerintem csak azért ilyen lelkesek, mert örülnek, hogy híres emberekkel fotózzák őket.

Mert sajnos ez is bekövetkezett. Hála a lányok kis magánszámának, Anna szólójáról nem is beszélve, és az én közreműködésemről abban, egyre többen gyűlnek körénk és kattogtatnak. Lassan kezd zavaró lenni a dolog. Az a részeg társaság pedig, -amelynek két tagja folyton errefelé ordít, hogy engedd vissza a csajt a színpadra, had riszálja még kicsit a seggét,- kezd az agyamra menni. Bár próbálja titkolni, de szerintem a kedvesemet is zavarja, nem is beszélve arról, hogy miután Ash és Nikki is terítékre kerül náluk, mint vámpírlotyók, Brandon és Luca is egyszerre akar felállni.

A helyzetet végül a Jay ölében ülő oldja meg, aki közli, hogy nem messze innen tud egy hasonló bárt, igaz az kicsit kisebb. Mindenki egyetért azzal, hogy ideje mennünk, így villámgyorsan öltözünk és indulunk.

http://www.youtube.com/watch?v=mq4wEBK5Z6E&feature=related

Ez lenne az a szám amire Anna táncol.

Jennifer Lopez feat Lil Wayne : I’m into you. Olyat kerestem amin van magyar felirat, még ez tűnt a legjobb fordításnak.

(Anna szemszöge) 

Már hallottam párszor ezt a számot, ugyan JLO nem a kedvencem, de a ritmusa latinos, ami ugye előny, és ennek a szövege is kifejezetten tetszik. Megszűnik körülöttem a világ, végülis alapból nem vagyok egy túlontúl szégyenlős fajta, így az, hogy mindenki bámul nem érdekel. Egy futó pillantást vetek csak a tömegre, majd a teljes figyelmemet az előttem álló kedvesemnek szentelem. Az arcát lassan önti el egy boldog mosoly, néha megemeli a szemöldökét, van, hogy próbál komolynak tűnni, de nem igazán jön össze neki. Ha nem tettem volna ígéretet arra, hogy legalább egyikünk fent marad három szám erejéig valószínűleg már a harmadik felénél a karjaiba ugrok, de így kivárom a végét.

Akkor viszont boldogan bújok hozzá. A vér dübörög az ereimben attól, ahogy csókol, és a helyzet csak rosszabb lesz amikor –szigorúan csak azért, hogy le ne essek- körbefonom a lábaimmal és megérzem a vágyának egyértelmű bizonyítékát.

Az ajándék italok jól jönnek, mert a kevés ruha ellenére is melegem van, bár mintha a forróság a belsőmből áradna. És aki a lángot gyújtotta, az alattam ül és a keze most is a hasamat simogatja lágyan.

- A főnök azt üzeni, hogy szívesen alkalmazna állandóra – súgja a fülembe a pincérnő, de nevetve hárítok. Na abból lenne csak igazán nagy botrány…

Elégedetten konstatálom, hogy valahogy mindenki párra talált, igaz felmerül bennem, hogy vajon nagykorúak-e már páran. A Jay ölében ülő Mandy, ő az egyetlen akinek megjegyzem a nevét, határozottan nem tűnik annak. Tartok is attól, hogy a hely amit javasol nem valami tinidisco lesz-e.

Az utat, lévén csak pár perc, gyalog tesszük meg, az utcákon annak ellenére, hogy már elmúlt éjfél rengetegen vannak. Csoportokban közlekednek, akárcsak mi. Igyekszünk nem feltűnést kelteni, mert álmosak még egyáltalán nem vagyunk, semmi kedvünk visszamenni a szállodába, de jó lenne, ha az új helyen nem szúrnának ki bennünket egyszerre a rajongók. Hallom, amikor Ash arra panaszkodik, hogy fáj a lába, mire Luca azonnal a hátára veszi. Nincs is ezzel semmi gond, még példálózunk is a fiúknak azzal, milyen lovagias a drága rokonom. Az összképet csak az rontja el, hogy a barátnőm kópé arccal lóbálni kezdi a lábát és egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki annyira szenved. Ennek meg is lesz az  eredménye, mert egy kirakat üvegében Lucanak is feltűnik a dolog és megtorlást helyez kilátásba. Amiről én, illetve mi szépen lemaradunk.

Egy kicsit sötétebb részen ugyanis már csak azt veszem észre, hogy valaki átöleli a derekamat, felkap, és szó szerint berak a kapualjba. Tiltakozni sincs időm, mert a szája azonnal lecsap az enyémre, akárcsak a bárban, felemel és a falnak támasztja a hátamat.

Kellan, mert természetesen ő a támadóm úgy szorít magához, mintha soha többé nem akarna elengedni. Nem is lenne ez ellen sok kifogásom…

Én is igyekszem minél közelebb húzni magamhoz, a hajába túrva tartom a fejét, szépen lassan kezdem elveszteni minden önkontrolom. Nem érdekel, hogy hideg van, hogy pár méternyire emberek járnak-kelnek, akarom őt. Próbálom beügyeskedni a kezem a kabátja alá, de a barátaink meggátolnak ebben. Mind a kettőnk zsebében egyszerre szólal meg a telefon. Oké, annak a csörgése nem zavarna bennünket, csak sajnos nem csak mi halljuk. Alig pár pillanat múlva kíváncsi fejek néznek be a rejtekhelyünkre, majd szétválasztanak bennünket. Az én kezemet Nikki és Ash ragadja meg, őt meg a srácok veszik közre és szorítják a sor végére.

Hiába minden próbálkozás, legközelebb már csak a bárban érhetünk egymáshoz.

A bár egyébként nagyon tetszik. Itt is van zene, itt is van pia, itt is van tömeg. De itt a bokszok ahova végül letelepedünk egy galérián foglalnak helyet. Kis korlát takar el bennünket, lentről nem is lehet fellátni és ez bizony hasznos dolog.

(Kellan szemszöge)

Amióta csak kiléptünk a The Roux houseból, azon töröm a fejem hogyan tudnánk eltűnni a többiek szeme elől legalább egy rövid időre. Nem tervezek nagy dolgokat, de szeretném végre úgy megcsókolni, hogy nincs körülöttünk ezer ember. Ash és Luca civódása eltereli a többiek figyelmét, így Annát magammal vonszolom egy sötét beugróba. A vágyam azonnal feltámad, sőt ha jobban belegondolok nem is múlt el azóta, hogy leszedtem a színpadról. A lágyan körülölelő teste csak még jobban feltüzel, és az ajkai… Játékosan megharap, aztán viszont olyan lassan simít végig rajtam a nyelvével, hogy az megőrjít. Akarom őt, itt és most. De persze só se lehet róla, mert megzavarnak bennünket.

Az út további részében vagy öt-hat ember kerül közénk, és hiába minden nem engedik, hogy újra együtt menjünk.

- Héé, ne csináld… - hallom Nikki hangját elölről. – Zipzáros csizma van rajtad, felesleges azt imitálnod, hogy eloldódott a cipőfűződ.

Hallom a kedvesem bosszús sóhaját, ami elégedettséggel tölt el. Én is próbálkozom, amikor egy szembejövő társaság halad el mellettünk közéjük sodródva próbálok előbbre jutni, de Brandon nevetve visszarángat.

- Ugyan már öcsi, bírd ki egy kicsit.

Jó vicc, de persze nincs más választásom.

A kiscsajnak igaza volt, a hely tényleg jó, bizonyos szempontból jobb is, mint az előző. Viszont amint találunk szabad asztalt, és persze az italaink is megérkeznek a lányokból kitör a táncolási vágy. Beletörődően nézem, ahogy eltűnik, de nem bírom sokáig nélküle, hamarosan én is elindulok lefelé. Könnyű kiszúrni őket, a legsűrűjében vannak, de szemben az előző hellyel itt mintha csak párok lennének. Akik egymással vannak elfoglalva, és nem velünk.

Bár a zene ritmusa elég gyors, amint mögé lépek magamhoz húzom, és innentől kezdve egyszerre mozgunk. A karjaimat keresztbe fonom előtte, ő pedig hátranyúlva az övembe akasztja az ujjait. Érzem, ahogy néha megremeg, a villódzó fény megcsillan a csupasz vállán, nem tudom tovább türtőztetni magam. A szám lassan kúszik fel a válláról a nyakára, cirógatom a fülét, majd amikor a fenekét céltudatosan nekem feszíti felnyögök. A zene éppen lassúra vált, Anna pedig anélkül, hogy egy centivel is eltávolodna tőlem megfordul a karjaim között. Az ajkaink egymásra találnak, érzem a nekem simuló melleit, amelyek keménységben nem maradnak el a nadrágomban feszülő férfiasságomtól. Az egyik kezemmel oda szorítom céltudatosan, míg a másikkal a hátán simítok végig. Mindkettőnk pulzusa őrült módon száguld, de itt esélyünk sincs arra, hogy lecsillapítsuk. Hirtelen megragadja a kezemet és maga után húz, nem mintha nagyon erőlködnie kéne, mert követném a világ végére is.

Ha az nincs nagyon messze.

Szerencsém van, valóban nem túl messze akar menni, csupán a galériát célozza meg. Az asztalunknál éppen senki sincs, egyetlen mozdulattal lök be a bokszba, és mire feleszmélek már velem szemben ül az ölemben. Tetszik a szemében megvillanó vadság, de nincs időm gyönyörködni benne, mert lecsap a számra. Miközben az ajkaink egymást marcangolják az ágyékom fölött körkörösen mozgatja magát. Felnyögök megint, amit apró kacajjal jutalmaz, majd újra megcsókol. Tudom, hogy meg kéne kérnem, hogy tűnjünk el innen, valahova ahol csak kettesben lehetünk, de nem akarom. Azt szeretném, ha ő tenné meg. Hallani akarom az édes hangját, ahogy kimondja, hogy kíván. Az ujjaim a hátát cirógatják, bekúsznak a top anyaga alá és hirtelen érdekes felfedezést teszek. Ami annyira megdöbbent, hogy önkéntelenül is eltolom magamtól.

Elölről is megvizsgálom, lopva körbenézek, majd a tenyerem a vékony anyag alatt a mellére simul. Bizony a csupasz, ingerlően kemény mellére, merthogy nem visel a top alatt az égadta egy világon semmit.

- Te nem vettél melltartót? – a hangom majd két oktávval a normális felett szól. Az arcát fürkészem, zavarodottan néz rám, mint aki nem érti amit mondok. Kicsit halkabban és ezúttal elővigyázatosan spanyolra váltva ismétlem meg a mondatot, mire kapok egy pimasz kis mosolyt.

- Nem bizony.

- Egész este csupán ez a tenyérnyi anyag volt rajtad? – kérdezem teljesen feleslegesen, mire újra felkacag.

Sajnálatos módon mire végig gondolom, hogy ez mit is jelent hangzavar támad. A többiek jönnek felfelé, Anna azonnal megigazítja az ominózus ruhadarabot, majd hallva a megjegyzéseket kelletlenül ugyan, de úgy fordul, hogy szembe legyen a társasággal.

A gondolat, hogy elég egyetlen apró mozdulat és az a két gyönyörű halom itt lenne előttem, felcsigáz. A tűrőképességem végső határát végül akkor érem el, amikor hátradől a mellkasomnak, mire a fejemet automatikusan a vállára teszem és így nagyszerű kilátás nyílik a dekoltázsára. Nagyot nyelek, a fenébe, el kéne innen menni. Miközben ők vígan csevegnek én tehetetlenül tűröm, hogy folyton mocorog, és persze mindig úgy, hogy a feneke minél jobban az ágyékomnak szoruljon.

- Anna, ezt hagyd abba - súgom a fülébe.

- Mit? – kérdezi ártatlan hangon, de ahogy hátrales látom a szemében, hogy nagyon is tisztában van azzal, hogy mit érzek éppen odalent.

- Szeretnél hazamenni? – próbálkozom, de az arca olyan, mint egy szűzlányé.

Pedig mennyire nem az. Hányszor tettem már arról, hogy ne érezze magát annak.

- Nem, jó itt – feleli, és újra helyezkedni kezd.

Tehát erre megy ki a játék, szórakozik velem.

Na nekem se kell több.

- Mond Cica, emlékszel még arra, mit csináltunk Atlantic Cityben? – kérdem tőle halkan, mire kíváncsin emeli fel a fejét. – Tudod a teraszon… csak egy szavadba kerül… 

Nagyot sóhajt, de aztán összeszorítja a száját. Hirtelen úgy fordul, hogy a keze a combomra kerül, és miközben a mellettünk ülővel beszélget lassan simogatja azt. Egyre feljebb és feljebb.

Ez emberkínzás. Nem tűrhetem. Csak van valami, amivel bosszút állhatok…

- Emlékszel, – kezdek bele – leöntöttelek pezsgővel és aztán szépen lenyalogattam rólad. – Játékosan megharapom a fülcimpáját. – Csak egy szavadba kerül… Most még csak a melltartódat se tenném tönkre. Gondold el, ahogy a jéghideg pezsgő végigcsordogál a forró bőrödön… én pedig követem az útját. Először a kulcscsontodon, aztán a melleid között, le egészen a köldöködig, aztán elérné a nadrágodat…

Úgy ugrik fel az ölemből, mint akit megcsípett egy darázs. Kicsit kapkodva veszi a levegőt és közben szemrehányóan néz rám.

Persze jönnek a kérdések, hogy mi baja, de gyorsan eltereli a többiek figyelmét, én viszont a saját csapdámba esek, mert így hogy szemben áll meglátom a topot szinte átbökő mellbimbóit. Követi a tekintetem, majd egy kacér mosollyal hozzám hajol. Természetesen úgy, hogy a rálátásom, ha lehet még tökéletesebb legyen. És alig pár centire vannak a mellei a számtól...  

- Tudod Honey, nemcsak melltartót nem vettem – súgja a fülembe. – A bugyi is kimaradt ma.

Döbbenten bámulok utána és azon tűnődöm, hogy vajon ez most komoly, vagy csak át akar verni. Nézem a lágyan ringó csípőjét, ahogy megy a lépcső felé, mielőtt elindulna le még visszanéz, rám kacsint és tudom, hogy igazat mondott. Hogy a fenébe fogok én még órákat kibírni ezzel a tudattal?!  Kell valami terv, hogy elérjem, hogy távozni akarjon. Minél előbb… Furcsa kis játék ez kettőnk között, de kétség kívül élvezetes. 

Meghúzom a poharamat, majd azonnal vissza is köpöm az italt, mert nem a whiskymbe, hanem valamelyik lány koktéljába ittam bele, és az istentelenül édes. A srácok persze kiröhögnek, de én nem foglalkozom vele. Ha tudnák amit én, az lenne a legkisebb gondjuk, hogy kérniük kell egy újabb kört.

(Anna szemszöge)

Mi a franc van velem?

Az egész testem lázban ég, miért is kellett hergelnem Kellant?

Most aztán megkaptad Anna, a saját csapdádba estél….

Az egész jól kezdődött, simán el tudtunk vegyülni a tömegben, élveztem a zenét, aztán amikor együtt táncoltunk a kedvesem közelségét. Annyira jó „észrevétlennek” lenni, csak egymással törődni. De nekem persze ennyi nem volt elég… A fene a türelmetlen formámba… Én megkívántam és azonnal akartam. Mondjuk az akartam itt nem igazán jó szó, mert konkrét szeretkezésre nem gondoltam, csak egy kis simogatásra, csókokra, hogy kibírjam valahogy amíg a szállodába érünk. Talán túlságosan is belemelegedtem a dologba, de egyszerűen úgy vagyok vele, mint Stephanie könyvében az emberek a vámpírokkal. Csábít a hangja, az illata, a teste…

Na jó ezt sürgősen abba kell hagynom!

Türtőztesd magad kislány, mert ez nem mehet így tovább!

Éppen ez miatt a vágyakozás miatt vagyok már öt perce a női mosdóban és ücsörgök a szűk kis helyiség wc kagylóján. Próbálom összeszedni magam, mert ezt az átokfajzat annyira felhúzott, hogy kis hijja volt, hogy nem estem neki ott azonnal. Minden idegszálam érte remeg, de nem adhatom meg amit akar.    

Persze, lehet mondani én kezdtem. De miért? Azért, mert órákon át még csak azt se vette észre, hogy nincs rajtam melltartó. Pedig ez egészen nyilvánvalóan látszott. Hát mégis hol a fenébe tartotta a szemét? A farzsebébe?

Ezek után, főleg, hogy hallottam, hogy mennyire sóhajtozik kicsit tettem róla, hogy a vágya ne lankadjon. És visszaemlékezve arra amit éreztem, nem is lankadt. SŐT!!!

Kár volt azt mondania, hogy csak egy szavamba kerül, és mehetünk. Na azt lesheted pajtikám. Jó, hogy azt nem kéri, hogy könyörögjem, hogy vigyen ágyba. Pedig de jó lenne... Számíthattam volna arra, hogy visszavág. Túlságosan is egyformák vagyunk. Tiszta libabőr a kezem még mindig attól, ahogy a fülembe sugdosott. Nem is beszélve a hasamon kalandozó ujjairól…

Igaz visszaadtam a kölcsönt. Hi-hi-hi, nem bírom ki kuncogás nélkül. Az amilyen képet vágott amikor elárultam, hogy a nadrágom alatt nem viselek semmit…

Persze azonnal ide menekültem, jó hideg vízben megmostam a kezem, most meg már pár perce itt ülök a hátamat a hideg csempének támasztva.

Most mit tegyek? Az eszem egyik fele azt mondja menjek vissza és szólítsam fel, hogy irány a hotel, és szeretkezzem vele kifulladásig.

A másik fele viszont, az amelyik azt a 8-10 koktélt elfogyasztotta azt súgja, egy pasi csak nem foghat ki rajtam. Erős nő vagyok, és rendelkezem bizonyos adottságokkal. Amiket ki kell használni. Igen, ez az.  Megvan a megoldás. Ki kell használnom az adottságaimat. Van belőlük kettő is. Felpattanok és a kézmosó elé állok. Be kell vetni a nehéz tüzérséget. A tükör előtt eligazítom a topomat, még kicsit lejjebb húzom a csípőmön a nadrágot és újrarúzsozom a számat.

Gyerünk Anna. Bár ez nem egy tétre menő játék, de neked nyerned kell.