45. Fiúk vs. lányok...

(Kellan szemszöge)

- De most komolyan Bewley, csinálj már valamit…

Állunk a földszinti terem előtt, a születésnaposok zavartan toporognak, és próbálkoznak újra és újra a kilinccsel, de az csak nem enged. Minden hímneműt megkértek, hogy jöjjön előbb, jópáran eleget is tettünk a felhívásnak, hogy a lányok érkezéséig még elfogyasszunk pár elő-italt. Bill közölte, hogy őt nem zavarja a buli, de aki holnap reggel nincs rendes időben és állapotban a helyén, az semmi jóra ne számítson.

Csak éppenséggel nem tudunk bejutni. Hirtelen egy hang szólal meg, mire valamennyien azonnal hátat fordítunk. Egy szállodai alkalmazott áll előttünk.

- Elnézést uraim - kezd bele. – Sajnos ez a terem egy szerencsétlen malőr miatt nem kiadható…

- Tessék? – kiált fel azonnal Charlie felháborodottan.

- De természetesen rendelkezésükre bocsátunk egy másik helyszínt, kérem kövessenek.

Meg se várja, hogy reagáljunk, elindul a liftek felé.

- A tizenötödikre megyünk, - közli és magától értetődően beszáll az egyikbe. Odafent egyetlen ajtó van csupán, megvárja amíg mindannyian előtte állunk és csak akkor tárja ki.

- Boldog születésnapot Mr. Bewley, Mr. Bright, érezzék jól magukat.

A dupla ajtó mögött maga a földi paradicsom vár ránk. Mind kissé megilletődötten lépünk be, egy hatalmas lakosztályban vagyunk. Körbenézve van itt minden. Az egyik pult mögött komplett dj felszerelés, a másiknál mindenféle italok. Odébb egy konyha, hatalmas svédasztallal, mindenfelé kanapék, gyanítom az ajtók mögött hálószobák lehetnek.

- El… elnézést, de én nem ezt kértem – dadog az angol, még sose láttam ilyen zavarban lenni.

- Igen, a hölgy mondta, hogy valószínűleg tiltakozni fog.

- Hölgy? – Rob hozzám hasonlóan felkapja a fejét, fogadni mernék, hogy mind a ketten ugyanarra gondolunk.

- Igen. És megkért, hogy adjak át egy üzenetet, mely szerint, idézem – úgy tesz, mintha nagyon összpontosítania kéne, de közben felettébb vidám arcot vág. - „Na most megtapasztalhatjátok milyen a jó whisky.”

- Anna – kiáltunk fel azonnal többen is. Miért is csodálkozom ezen?! Csak a kedvesem képes ilyesmire.

Miután az alkalmazott távozik azonnal megtámadjuk a piát, Rob nevetve meséli, hogy csak pár percre tévesztette szem elől délután, és lám mi lett belőle. Kicsit megnyugszom, mert amióta csak visszajöttem volt egy olyan érzésem, hogy valamit forgat a fejében. Akkor úgy látszik ez lehetett az.

Vígan iszogatunk, egyre többen vagyunk, a hangulat fergeteges. Várjuk, hogy végre a csajok is csatlakozzanak hozzánk, ez miatt van bennem némi félsz. Illetve csak a kitalált játék miatt.  Még reggel a bejelentéskor támadt valakinek az az ostoba ötlete, hogy „játszunk”. A lényeg, hogy vakon kell kiválasztanunk egy-egy lányt és az egész estét vele tölteni. Már aki „benevez” a dologba és nem akar inkább ücsörögni, merthogy mi férfiak jóval többen vagyunk. Ez addig rendben is lenne, mert így ha sikerül, márpedig sikerülnie kell, akkor úgy ölelhetem át, hogy azon még csak fenn se akadhat senki.

De mi a francból fogok rájönni, hogy melyik ő?!

Ez a kérdés nemcsak engem foglalkoztat, a haverom és az olasz is aggódik kicsit. Amikor indulás előtt megöleltem Annát a fülébe súgtam, hogy segítsen ám, de csak egy huncut mosolyt kaptam válaszul.

Lassan kortyolgatom az italom, igazán jöhetnének már. A mai kissé zűrös nap után iszonyatosan hiányzik a közelség, nem is beszélve arról, milyen régen érhettem hozzá.

Hirtelen üzenetet jelez a telefonom és nem csak az enyém. A mellettem ülő Rob és Luca is előveszi az övét. Jay és Taylor kíváncsian figyel, mert mindannyiunk arca egyszerre derül fel a látványtól. Megmutatjuk egymásnak a képeket, persze azok ketten zúgolódnak, hogy ez csalás, de megígérik, hogy nem árulnak el bennünket. Főleg, hogy rövid időn belül Jay készüléke is jelez, neki Nikki üzeni, hogy mentse meg. Sietve rejtjük el az árulkodó bizonyítékokat, és folytatjuk a várakozást.

Legalább negyedórába telik, mire Guri és Noel, lévén ők nem szállnak be a játékba, bejelenti, hogy a lányok megérkeztek. Már alig bírom kivárni, hogy meglássam a kedvesem gyönyörű arcát. Mind kíváncsian lessük a két srác által kifeszített lepedő takarásába besétáló lábakat. Csupán térdig látszanak, feljebb semmi.

Még jó, hogy kaptuk ezt a kis segítséget, különben igencsak gondban lettem volna.

Indulásra készen fixírozom a kedvesemet, és amikor kiadják a jelet azonnal mögötte termek. Igaz ehhez kicsit odébb kell taszítanom Cudmoret, aki vet is rám egy barátságosnak nem mondható pillantást. Körbelesve látom, hogy a srácok is elégedetten vigyorognak. Aztán végre lehull a lepel és megpillantom…

  

(Anna szemszöge)

Miután visszaértünk a hotelbe, hogy oldjam a bennem lévő feszültséget, és elfeledjem a bosszantó mai napot, egy lazító fürdő mellett döntök. Majd egy óráig fekszem a forró vízben, közben bekebelezek egy hatalmas szelet csokitortát, extra adag tejszínhabbal, és próbálok csak szép dolgokra koncentrálni.

Példának okáért itt van mindjárt az esti buli. Halvány ötletem sincs, hogy mit ajándékozzak a srácoknak, de valamit ki kell találnom. Aztán az mellett döntök, amihez végülis a legjobban értek. Egy buli. De annak a bulinak eget rengetőnek kell lennie…

Mivel már úgy nézek ki, mint egy aszalt szilva kiugrom a kádból, villámgyorsan felöltözök és megcélzom a recepciót. Elregélem mit szeretnék, egy kedves és talpraesett férfihez irányítanak, akivel azonnal megtaláljuk a közös hangot. Először csodálkozik a szűkös határidő miatt, lévén ugye a ma estéről van szó, de pár telefon elintézése után közli, hogy minden kérésemet teljesíteni tudja. Ebben mondjuk, gyanítom közrejátszik az is, hogy közlöm az ár nem számít.

Rob, aki természetesen visszajött velem, lévén ma nem kell dolgoznia, és főleg, mert közölték, hogy nem maradhatok felügyelet nélkül, igencsak meglepődik amikor benyitok az ajtón.

- Hát te meg hol voltál? – bámul rám csodálkozva, mert amikor távoztam ő éppen a hálójukban matatott. Eszem ágában sincs elárulni neki a meglepetést. Amilyen, képes lenne elárulni magát. Helyette inkább felmutatom az álcaként a földszinten vett képes újságot.

A délután unalmasan telik, én olvasgatok, ő a tévét bámulja, majd kölcsönkéri a laptopomat. Nem is értem, hogy lehet, hogy neki, sőt Krisnek sincs. El is határozom, hogy ez ellen tennem kell majd alkalomadtán.

Végre hat körül megérkezik Kris és Kellan, rögtön mindkettőnknek jobb kedve támad. Természetesen már nem haragszom rá, igazság szerint délután se tettem, csak kicsit bosszantani akartam. Együtt vacsorázunk, éppen végzünk amikor beállít Ash és Luca, majd pár perc múlva Jay is. A srácok rögtön alapozni kezdenek az estére pár üveg sörrel, mi lányok meg átvonulunk a mi szobánkba és beszélgetünk. Felderül az arcuk amikor elárulom, hogy mit találtam ki arra, hogy biztosan a párjaink válasszanak ki bennünket, ettől jobb kedvük támad. Ami csak fokozódik, amikor beállít Nikki az örömhírrel.

- Szép jó estét hölgyeim – vigyorog, majd egyből hozzám fordul. – Mit műveltél már megint te elvetemült nőszemély?

Kérdőn nézek rá, fogalmam nincs mire gondol.

- Kioktatni Magdalena Lerinczkit?

- Oh, - sóhajtok fel azonnal. – Te is ezt tetted volna, egyszerűen az agyamra ment a nő. Folyton a számba akarta adni amit hallani akart…

Elmesélem neki a történteket, a többiek már hallottak mindent, valamennyien arra a következtetésre jutunk, hogy végülis nem mondtam semmi olyat, ami gondot okozhatna. Nikki beszámol arról, hogy akik ott voltak az interjúnál nekem adtak igazat, és mindenki szerint bátor dolog volt amit tettem. Kicsit megnyugszom, oké, akkor nem tartanak egy hisztérikának, merthogy csak ez miatt aggódtam. Még Rob lakókocsijából beszéltem Stephanieval, és ő megnyugtatott, hogy ha valami gázosat írna, letiltathatjuk.

- Mindenesetre azért van jó is ebben az egészben. Maggie Grace hallva, hogy két testőrnek kellett visszatartania attól, hogy megkeresd sürgősen olajra lépett.

- Tessék? – kapom fel a fejem.

- Bizony, bizony. – Bólogat a barátnőm bőszen. – Ma délután megkérte Billt és Wycket, hogy rakják át a felvételét, ha lehet a hétvégére, mert sürgős családi okok miatt haza kell utaznia.

- És már el is ment? – kérdezem azonnal. Kicsit bánom, mert még nem mondtam le a megtorlás valamilyen formájáról. Viszont akkor nyugodt esténk lesz…

- Aha, láttam amint beült a bőröndjével együtt egy taxiba, még amikor visszajöttem a forgatásról.

Na ez a hír megalapozza a jókedvemet, ami ki is tart jó darabig. A srácok nyolc előtt elindulnak lefelé, és pár perc erejéig mi is szétválunk, hogy felöltözzünk. Feldobok egy villámsminket, a hajamat csak befonom, hogy ne melegítsen jobban a kelleténél. Mert ma este mulatni akarok, táncolni kifulladásig és jól érezni magam. Hogy mi se maradjunk el az alkoholfogyasztásban felbontok egy üveg pezsgőt és azzal fogadom a visszaérkezőket. Megint csak Nikki érkezik utolsónak, mi éppen azzal vagyunk elfoglalva, hogy a telefonjaink segítségével elkészített képeket, amiket egymás lábáról csináltunk átküldjük a srácoknak. Azonnal tudni akarja mit művelünk, aztán a kezembe nyomja a mobilját majd a végeredményt átküldi Jaynek.

- Amilyen szerencsém van tuti kifognám valamelyik botlábút – ad magyarázatot azonnal. Utána viszont valami olyat mond, amitől a vérnyomásom emelkedni kezd. Szép lassan, de biztosan. – Nem gondoltam, hogy Kellannek valóban igaza lesz, hogy megszelídítette az ő vadmacskáját.

- Hogy mit mondott? – nézek rá hitetlenkedve. Ezt már egyszer megbeszéltük, a kedvesem tudhatja nagyon jól még áprilisból, hogy erre háklis vagyok. – És mégis mikor hallottad ezt?

- Hát ma este, amikor először jöttem – feleli, de már nem mosolyog. Valószínűleg lerí rólam, hogy mi a véleményem Mr. Lutz ezen mondatáról. – Már elég jó kedvük volt, és éppen azt mesélte a többieknek, hogy az utóbbi időben milyen simulékony vagy…

- Jaj, Nikki – támad rá azonnal Ash. – Biztos csak félreértettél valamit.

- Egészen biztos – vág vissza ő azonnal, kissé sértődötten. – És akkor Luca se említett semmi olyat, hogy te maga vagy a bűbáj, de ha hozzá mer érni valamelyik cipődhöz véletlenül, akkor egy házisárkány elbújhat melletted…

Kis hijján kitör belőlem a nevetés, mert Ashley arcán a változás villámgyors és halálos. Kedvenc rokonom bánni fogja még ezt. Próbálom köhögéssel palástolni, de nem igazán sikerül, végül mind a hárman csatlakoznak hozzám.

- Szóval szelídített vadmacska lettem… - mondom elgondolkozva.

- Az még mindig jobb, mint a házisárkány – kontráz rá Ash is, és azt látom rajta, hogy ő is bosszúra vágyik. De hiába törjük a fejünket, a mentő ötlet nem nekünk jut eszünkbe, hanem Nikkiéből pattan ki.

- Mit szólnátok egy kis csereberéhez? – néz végig mindannyiunkon. Szinte egyszerre beugrik mire gondolhat, és nem csak nekem.

- Nem, én nem fogok csereberélni – tiltakozik Kristen. – Én Robbal akarok lenni ma…

- Igazad van, - bólogatok lelkesen. – De az alkoholos italokat gondosan kerüld el, nehogy megint azzal jöjjön, hogy ugye a kiskorúaknak még nem szabad…

Szemmel láthatóan beletrafáltam a közepébe, mert a szeme megvillan.

- Oké, de nem veszek szoknyát – közli azonnal.

Lázas cserélgetésbe kezdünk, nincs már sok időnk, de a végén sikerül mindenki számára elfogadható megoldást találnunk. A liftben Ash már vidáman illegeti magát a cipőmben, Nikki is elégedett Kris converse-ével. Utóbbi se morgolódik a balerinacipő miatt, hiszen az is lapos. És én is jól jártam, mert lévén az enyémnek sincs sarka nem fogok a partnerem fölé magasodni. Sőt, azt kell mondjam valószínűleg nagyon is jól jártam, mert vele aztán nem fogok unatkozni.  

A lányoknak időközben már elmeséltem, hogy mit találtam ki a születésnaposoknak, így egyből a jó szintre megyünk, ahol már várnak páran. Judi zúgolódik, közli, hogy azonnal be akar menni, mert ilyen jó zene hallatán neki már a lábában van a boogie. Szerencséjére a két ajtónálló ért a szóból, csak annyi időt kérnek, hogy a kis lepedőjüket kifeszíthessék. Az mondjuk érdekelne honnan szedhették. Amint kinyílik az ajtó odabent nyüzsgés támad, a hangokból ítélve már fogyott a pia, nem is beszélve a látványunkhoz fűzött megjegyzésekről. Direkt nem egymás mellé, hanem elvegyülve a többiekkel össze-vissza állunk és várjuk, hogy megpillanthassuk a ma esti partnereinket. És legfőképpen ők minket…  

(Kellan szemszöge)

- Ash – kiáltok fel és nem is titkolom a csalódottságom. Mindenki örvendezik, rajtam kívül. Kíváncsian kémlelem, hogy akkor hol a fenében van Anna, legnagyobb meglepetésemre Jay előtt fedezem fel. Rob és Luca se tűnik jókedvűnek előbbi előtt Nikki áll, az olasz pedig Krisszel néz farkasszemet. Itt valami nagyon nincs rendben.

Már éppen próbálnám kideríteni mi történt, de a szülinapos közbelép.

- Anna szépségem, ez a legjobb ajándék, amit életemben kaptam… - öleli meg azonnal és két hatalmas puszit nyom az arcára. Cameron is csatlakozik hozzá és óráknak tűnő percekig nem is engedik el. Akkor végre Judi és MyAnna tiltakozni kezd, lévén őket választották, hogy tegyen eleget a kötelességüknek. Ahogy látom a többiek is ugyanarra gondoltak amire én, mert feltűnés nélkül betereljük a négy gráciát az egyik szobába.

- Ti átvertetek minket? - kiált fel Luca és szemrehányóan néz a barátnőjére. Én is ugyanezt teszem az enyémmel, de nem úgy tűnik, mintha rosszul érezné magát ezért.

- Hát mégis mit vártál egy házisárkánytól? – támad Ash az olaszra. Kezdem sejteni mi lehet a gond, és ebben a következő mondat is megerősít.

- És olyanra is volt már példa, hogy egy szelíd kiscica karmolni kezdett… - csak úgy villognak a zöld szemei, nincs kétségem, egyetlen szó és valóra is váltja a fenyegetést.

A francba, de hogy a fenébe hallották meg?

Mert az már egyszer biztos, hogy az átverésünk az miatt a beszélgetés miatt történt, amit indulás előtt folytattunk. De egyik se volt ott… illetve, most ugrik be, hogy Nikkinek Rob nyitott ajtót. És mi tévesen azt hittük, hogy ő azonnal át is vonult a lányokhoz. Hát úgy látszik nem. Szemrehányóan nézek rá, de nem igazán zavarja a dolog. Sőt…

- Nos Rob – fordul a haveromhoz – akkor indulhatunk. Ma egész este táncolni akarok, hamár ilyen kényelmes kis cipőm van – és még van képe feltűnően illegetni a lábát.

- Az kizárt, - vág közbe ő azonnal. – Én nem mondtam semmit, nem csináltam semmit. Úgyhogy engem ne büntessetek. És kérem vissza Krist – lép egyet az említett felé, de az ugyanabban az ütemben hátrál.

- Pedig szerintem valakit kiskorúnak nevezni se szép dolog – feleli ő és összefonja maga előtt a karjait. Szinte megsajnálom Robot, olyan leforrázottan áll.

- De azért már bocsánatot kértem…

- Úgy látszik én meg nem bocsátottam meg…

- De kicsim… - Ha neki bejön ez a könyörgő tekintet én is megpróbálkozom. De nincs rá szükség, mert elront mindent. – Nem hagyhatsz itt Nikki szeszélyeinek kitéve...

- Szeszélyek? Oké Rob, el se fogjuk hagyni a helyiséget egész éjjel. Búcsúzz el szépen a cigidtől… - vág vissza kicsi „feleségem”. – Persze, van más megoldás is, tudjátok – diadalmasan néz körbe, mind feszülten figyelünk. Kevés olyan dolgot tud kérni amit most ne teljesítenék örömmel. – Ha nem akartok a választott párotokkal lenni egész este, akkor csak egy dolgot tehettek…

Látom, hogy a lányok cinkosan összenéznek, nem tetszik ez nekem.

- Így van, - veszi át a szót a kedvesem. – Ahogy reggel Charlie is mondta, nem erőszak, lehet nemet mondani.

Töröm a fejem, mi a fenét mondhatott az az átkozott angol, ami elkerülte a figyelmemet. És beugrik. Éppen abban a pillanatban amikor kimondja.

- Akkor viszont itt kell hagynotok a bulit. Nyugi lányok, én szívesen megosztom veletek a partneremet. Jay ugye benne vagy? – néz a barátomra, aki csak bólogat. Látom rajta, hogy alig tudja visszatartani a röhögést. Ezért még megfizetsz Rathbone. – És hát van itt még pár facér fiú, csak feltaláljátok magatokat…

A gondolatok ezerrel cikáznak a fejemben.

Én elég jól jártam, Ashley csak nem okoz túl nagy problémát. Igaz finoman kell terelgetnem, mert amennyire kiderült, ma elég háklis. De ez még mindig jobb, mint egész este ülni a szobánkban és várni, hogy Anna lejöjjön. Beleborzongok abba, hogy órákat kéne eltöltenem anélkül, hogy látnám mit művel éppen. Mert ugye itt buli van. És a bulikban a kedvesem elég felszabadult tud lenni.    

A következő órákban kiderül, hogy jól döntöttem. A bosszúság ellenére, hogy majdnem egész este csak egyetlen személlyel táncol, és az történetesen nem én vagyok, jól érzem magam. És ő is. Sőt, az arcokat elnézve mindannyian. A hangulat fergeteges, több önjelölt dj is akad, a kaja eszméletlen jó, a pia rengeteg és mindannyian azon vagyunk, hogy ne is maradjon belőle túl sok holnapra. Boldogan veszem tudomásul, hogy a lányok azért elég könnyen megbékülnek, ha nem félnék a haragjuktól azt is mondanám, már nyoma sincs rajtuk a kezdeti hisztinek. Szinte mindent együtt csinálnak. Ha az egyik szomjas mindegyikünket elküldik piáért. Pont akkor lesznek éhesek, amikor az asztalnál annyi üres hely van, hogy mind a nyolcan, illetve, mivel Taylort „örökbe fogadták” kilencen elférünk. Ha Kris rá akar gyújtani, hirtelen mind friss levegőre vágynak. Élvezem a kis játékaikat.

De a fél szemem, bár igyekszem kedves lenni Ashsel, mindig Annán van. És amennyire látom ez kölcsönös. A kanapén véletlenül mindig mellém kerül, tánc közben ha megérzek egy hozzám simuló testet, biztos lehetek benne, hogy az az övé. Egyre jobban vágyom rá, de még alig múlt éjfél. A banda már kicsit megfogyatkozott, de még mindig jópáran vagyunk.

Fél órája még azt hittem semmivel se lehet fokozni a hangulatot, de kétségkívül a tortával, illetve, hogy pontos legyek a tortákkal sikerült.

Cameron arca meglátva a felé közeledő Happy Birtday –t éneklő lányt, totál lefagyott. Hát még amikor az iskolai egyenruhát viselő, addig illedelmes kinézetű csaj, lerakva az édességet gombolkozni kezdett. Szerintem már totál beleélte magát, hogy levetkőzik neki, pofára is esett, amikor kiderült, hogy csak a hasára rajzolt gyertyát akarja elfújatni vele. Igaz, mentségére legyen mondva, nyomott rá egy puszit, mielőtt még megakadályozhatták volna.

Charlie már előre közölte, hogy ő ennyivel nem elégszik meg. Aztán meglátva a felé közeledő ötvenes nőt, aki nagymamás ruhákat viselt gyorsan visszakozott. De persze nem tudott, mert Anna és Nikki -nem is értem, hogy kerültek oda- leültette egy székre és nem is engedte felkelni onnan. És a végén nem bánta meg, mert amit a csaj elsőként letépett az az „arca” volt. Aztán a hosszú ruha következett és az alatt már látszott, hogy nem most kezdte a táncikálást.

A fenébe… határozottan szűk a nadrágom attól, ahogy a kedvesem itt tőlem alig fél méterre a torta krémjét nyalogatja az ujjairól. Már percek óta ezt csinálj, és közben a tekintete újra és újra rám villan. Tudja, hogy figyelem, tudja, hogy kívánom. Játszik velem. Aztán feláll, bámulom a lassan ringó csípőjét, ahogy  a konyhába megy és támad egy ötletem.

Egy ötlet, ami megvalósítható és én mindent el is fogok követni, hogy az események a szándékaim szerint alakuljanak.

(Anna szemszöge)

Hangosan nevetek miközben Peter kezéből Bill karjaiban találom magam.

Az ötven körüli rendező majd két órával a buli kezdete után érkezett, csakúgy, mint pár a hotelben lakó operatőr és a forgatáson dolgozó ember, Wyck, és mindenki legnagyobb meglepetésére Steph és Melissa is. Mindenki rögtön megrohanta őket, poharak kerültek a kezükbe, és láttam, hogy táncpartnerbe se szenvedtek hiányt. Ahogy én se, a két férfi ismerve a ma este szabályait udvariasan „kölcsönkért” Jaytől és most egy vad szambára ropjuk lelkesen. Beletelik pár percbe, mire a lelkesedésük -és a rendező esetén a szusz- elfogy, és a bárpulthoz indulunk.

- Anna, ha az itteni záróbuli is ilyen lesz, ráveszem Rob Friedmant, hogy csikarja ki tőled, hogy az utolsó forgatási napra is szervezz valamit.

- Meg van beszélve – vágom rá azonnal. Végülis eredetileg is úgy terveztem, nem lenne igazságos, ha a Baton Rougeban dolgozók többet kapnának, mint a Vancouveriek. Arról nem is beszélve, hogy múltkor belelestem Rob forgatási rendjébe, és az a nap elvileg egybeesik a barátnőm születésnapjával.

- Na jó, - issza ki Bill a poharát, - én megyek. De aztán reggel időbe kikergesd Robot az ágyból… - csak mosolygok rá, és kissé már kótyagos fejemben próbálom elraktározni, hogy lefekvés előtt muszáj lesz beállítanom neki a telefonját, mert ha holnap reggel miatta felébresztenek akkor valószínűleg lesz nemulass.

Nem ittam sokat, de a kedvem jó. Sőt, több annál. Olyan aranyosan játszották a bűnbánót, és teljesítették az óhajainkat. Most már szívesen cserélnék, és tudom, hogy Kris és Ashley is. Nemrég megtámadtuk a lakosztály egyik fürdőjét, hogy kicsit felfrissítsük magunkat. Valójában egy üveg pezsgő és pár pohár társaságában előbb négyesben, majd a hozzánk csatlakozó Lisaval kibeszéltük a srácokat. És a végén arra a következtetésre jutottunk, hogy elég jó eredményeket értünk el eddig, kár lenne romba dönteni mindent azzal, hogy beismerjük milyen piszkosul hiányoznak.

Bár tudom, hogy csak kínzom magam leülök Kellan mellé, a combunk azonnal összesimul, mintha apró kis szikrák pattognának közöttünk. Próbálok nem venni tudomást a belőle áradó forróságról, de nehéz. Mintha csak az időre lennék kíváncsi megfogom a kezét és megnézem az óráját. Apró kis érintés, de olyan jólesik. Vágyakozó tekintettel néz rám, a pulzusom kihagy egy ütemet, próbálok nem tudomást venni arról, ahogy a pillantása miatt megmerevednek a mellbimbóim. A fenébe Anna, bírj már magaddal. Már csak pár óra.

- Jay, menjünk táncolni – szólítom meg a másik oldalon ülő barátomat. Azonnal felugrik és vigyáz állásban meghajol előttem.

- Hölgyem, óhaja számomra parancs – nyújtja a kezét.

- Ripacs – súgom neki miközben a lassú zenére ringatózunk.

- Hééé, hát így kell beszélni valakivel, aki egész este teljesíti a parancsaidat?

- Maximum kérések, - feleselek vele. – És ne mártírkodj, semmi olyat nem kértem, amit te ne szeretnél.

- Igaz – vigyorog, majd hirtelen másfelé tereli a beszélgetés témáját. – Mikor könyörülsz meg rajta?

Tudom, hogy kire gondol, az arcomat azonnal az alig egy méternyire táncoló kedvesem felé fordítom. Nagyot sóhajtok, irigykedem Ashre. Szeretném én érezni a derekamon a karjait. Tőlük pár lépésnyire Luca bolondozik Krisszel, annak ellenére, hogy a barátnőm a szobában még élénken tiltakozott kedves rokonom ellen, mondván eddig alig beszéltek pár mondatot egymással, szemlátomást most már nincs ilyen problémájuk. Persze őket is figyeli valaki, Rob szomorúan bámulja a szerelmét. Bár szerencsére Nikki mellett ő se búslakodhatott egész este, több gyors számra is olyan táncot levágtak, amilyet még sose láttam tőle.

- Föld hívja Annát, Anna jelentkezz… - felkapom a fejem, Jay huncut arccal vigyorog rám. – Hol jársz gondolatban?

- Sehol – vágom rá, de persze van válasza.

- Porba döntöd az egómat. Itt táncolsz egy jóképű, tehetséges, kedves férfivel és még csak rá se nézel.

Hatalmasat nevetek, és puszit nyomok az arcára.

- Az egódnak, ahogy hallom semmi baja Jackson Rathbone.

- De igen – bólogat és közben megpörget. – Teljesen összetör ez a mellőzöttség…

Édes pofa, olyan jól adja a sértődöttet.

- Tehetek esetleg valamit, amivel kiengesztelhetlek? – kérdezem.

- Aha, - vágja rá azonnal és lelkesen bólogatni kezd. – Mit csinálsz holnap?

- Holnap? – Próbálom felidézni a határidőnaplóm, aztán leesik, hogy idióta vagyok, napok óta elő se vettem. Amióta itt lebzselek a forgatáson mellőzöm a munkát, nem foglalkozom semmivel, csak a kedvesemre koncentrálok. Igaz ez hamarosan úgyis megváltozik… Holnap, holnap szerda van, a jelentések átnézését csütörtökre terveztem, ergo ráérek.

- Semmit – felelem, de rögtön beugrik, hoppá, holnap szerda van. – Jay nem fogok énekelni.

- A fenébe, lebuktam – morog az orra alatt. – Oké, többet nem piszkállak vele, de azért eljöhetsz és megnézhetsz minket. Jó buli, és a srácok is mondták, hogy hívjalak el.

- Oké, - bólintok rá, nem tudok ellenállni a csibészes mosolyának, a „bánatos bociszemeknek” meg pláne.

Éjjel kettő lehet, kicsit csúszásban vagyunk, a két ünnepelt annyi időt eljátszott a tortahozó kislányokkal, hogy csak pár perce jutottunk el odáig, hogy végre meg is kóstolhassuk ezeket a műremekeket. Cameronnak egyszerűbb, a saját fényképével díszítettet választottam, de annak is örült. Ő akárhogy is nézzük még csak 18 lett, és szigorúan véve még kiskorú.

De Charlie, na vele nem voltam szívbajos. Bár az ötlet a hotel alkalmazottjától származik, ő javasolta, hogy hamár ilyen szép kerek évfordulót ünnepel, és nem sértődős, akkor legyen kicsit extrém. Hát az lett. Két pincér tolta be azt a nyaktól combközépig érő torzót, ami egy női testet ábrázolt. Úgy 100-as mellbőséggel, igaz a kényes helyeken marcipánból készült bikini takarta. Nem tudom, hogy a fenébe oldották meg ennek az elkészítését ilyen rövid idő alatt, de gyanítom a számla átvétele után már érteni fogom.  

Tiszta csoki vagyok, próbálom eltávolítani, de mivel velem vágatta fel az egész karom olyan lett. A konyhába megyek és a csapnál letisztogatom magam. Teljesen felszerelt, a csillogó berendezés láttán megint kedvem lenni nekiállni főzni. Sőt igazság szerint a felköltözés se lenne ellenemre… Talán holnap vissza kéne jönnöm, és nappal is szemrevételezni az egészet… Igen, ez nagyon jó ötlet…

Hirtelen két kéz ragadja meg a derekamat és húz magával ellenkezést nem tűrően.

Ki a franc ez és mi a fenét akar tőlem?